hirdetés

Szív Ernő – A hírlapíró, aki költő

2017. június 11.

Darvasi néha olyan finoman fogalmaz, hogy Szív írói műhelye egy titokzatos, mesebeli térnek tűnik fel a képzeletemben. – Darvasi László és Németh Gábor beszélgetésén jártunk.

hirdetés

Legalább tizenöt évvel ezelőtt, amikor még egészen fiatal voltam, időnként a kezembe került otthon vagy a nagyapámnál a Délmagyarország. A hírek nem nagyon érdekeltek, inkább csak abba pislantottam bele, mi van a vonal alatt, így találkoztam először Szív Ernővel. Akkor persze még nem tudtam, kit takar a különös név, és abban sem voltam egészen biztos, hogy igazi-e, de azt tudtam, hogy az írásai valahogy mások, mint a többi, nemcsak mint a többi cikk, hanem a többi tárca közül is kilógott. A tegnapi beszélgetésen, a PIM udvarán, Darvasi László megjegyezte, hogy a jó tárca olyan, hogy kihűl tőle a kávé. Nos, visszaemlékezve ezt sajnos nem tudom megerősíteni, mindenesetre, amíg a felnőttek kávéztak, nekem is volt mivel elfoglalnom magam.


A Margó fesztivál egyik tegnapi vendége Szív Ernő volt, legalábbis a programajánló szerint. Valójában Németh Gábor remekül célzott kérdései hatására a helyszínen megjelent Darvasi László tolmácsolta alteregója/képzelt barátja (Szív) gondolatait, illetve a hozzá fűződő kapcsolatáról mesélt. Németh meg is jegyezte, milyen különös tér a magyar irodalom, hiszen tele van láthatatlan szerzőkkel, mint amilyen Sárbogárdi Jolán vagy Csokonai Lili. Azonban úgy tűnik, a Szív-Darvasi páros amazoknál sokkal elevenebb, folyamatosabb, egészen bensőséges kapcsolatot jelent, amely immár 25 éve töretlen. Na persze, könnyű úgy, ha még a születésnapjukat is egyszerre ünnepelhetik, igaz harmincévesen találkoztak először. Szív Ernő ugyanis csak 1992 elején bukkant fel a Délmagyarország hasábjain, ahol azóta is publikál.

Darvasi néha olyan finoman fogalmaz, hogy Szív írói műhelye egy titokzatos, mesebeli térnek tűnik fel a képzeletemben. A kérdésre, hogyan lett költőből hírlapíró, Darvasi megnyugtatólag közli, hogy Szív Ernő költőként vágott bele mindenbe, vagyis hírlapíróként is belül valójában költő maradt, ennek köszönhetőek a hírlapíró szájába nem való képei. Ugyanakkor ez mégiscsak egy megfeszített munka, egyfajta gyári működés, ahol a gépek zakatolása közben nem lehet utolérni, honnan jön a poézis, miből kel életre egy-egy ötlet. Abból viszont nincs hiány, olyannyira, hogy eddig még arra sem volt ideje, hogy a gyermekkoráról eláruljon részleteket, hiszen így is alig győzi feldolgozni, ami történik vele.  Darvasi szerint valószínűleg nagyon élénk, ám kicsit aljas gyerek lehetett, de azért utalnék az író abbeli aggodalmára, hogy erről az intim viszonyról nagyon nehéz nyilvánosan a valóságnak megfelelően, helyesen beszélni.

Kicsit meditáltunk ezen a nosztalgikus hírlapíró kifejezésen, manapság inkább újságírókkal találjuk magunkat szembe, vetette fel Németh Gábor.  Darvasi szerint időnként akadnak olyan figurák, akik próbálják visszahozni az újságírás békebeli természetét, az irodalmiságot, és ha belegondolunk, hogy ez Szívnél huszonöt éve működik, nem is éppen szélmalomharcról van szó. Szív Ernő rokonait a múlt század eleji írók és a kicsit későbbi abszurd-groteszk vonal képviselői között találhatjuk, náluk még nem húzódik éles határ az életműben az irodalom és az irodalom alatti műfajok között. Örkény, Szép Ernő, Kosztolányi, Karinthy – szedik össze a beszélgetők a névsort – és tulajdonképpen az egész Nyugat szellemisége tekinthető előzménynek. Az irodalom ellenségei című friss gyűjteményes kötetből (Magvető Kiadó) Lovas Rozi és Tasnádi Bence olvasott fel, az Egy hét levelezése című szöveg alapján az irodalmi gépezet véres valóságába is betekintés nyerhettünk: díjak, váratlan kora reggeli telefonok, hiába várt levelek.

Fotók: Valuska Gábor


Németh Gábor úgy véli, van ebben az új Szív Ernő-kötetben valami, amitől a tárca műfaja még feljebb emelkedett, több bölcsesség és szépség jellemzi most, mint általában. Darvasi szerint a tárcaírónak kicsit gyarmatosító jellege van, igyekszik mindent számba venni, megragadni minden pillanatot, ugyanakkor nincs sok lehetősége elidőzni egy-egy tárgy fölött. Akkor lesz igazán tétje az írásnak, ha a Szív valami igazán súlyos dologgal találkozik, mint amikor a halállal kell szembenéznie. A beszélgetésnek ezen a pontján Darvasi kénytelen kilépni a „Szív Ernő tolmácsa” szerepből, hiszen a súlyos betegség, amit amaz megírt, cseppet sem tekinthető pusztán az alteregó tapasztalatának, mégis csakis ezen a kissé eltávolított „Szív-hangon” szólalhatott meg.

Szihalmi Csilla

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.