Október első hétvégéjén a valaha volt Savaria hetedik alkalommal adott otthont a magyarországi James Joyce Konferenciának, immár harmadszorra a Magyarországi James Joyce Társaság (MJJT) szervezésében. Szombathely és Budapest "joyceiánus" küldöttjein kívül érkeztek résztvevők Veszprémből, Pécsről és Kaposvárról, de jelen voltak Zürich, Trieszt, Antwerpen és Temesvár kiemelkedő (vagy kiemelkedőben lévő) Joyce-kutatói is.
A társaság nagy része október hetedikén, kora délután indult útnak a Keleti Pályaudvarról egy kényelmes Intercityn. A nyolc suhanó szakértő akár miniatűr utazó-konferenciát is tarthatott volna. De legalábbis egy be- vagy felmelegítést, amit minden bizonnyal tartott is, bár nem készült az eseményről mentális jegyzőkönyv... Jelen sorok írója ugyanis egy hasonló, puszta (bár az ő esetében megszállott) érdeklődővel együtt az étkezőkocsiban ütötte el az idejét, joyce-i műveltséghiányait az utolsó pillanatban is pótlandó. Életre szóló élmény volt az Exiles (Számkivetettek) c. többé-kevésbé jelentős szópárbajokból és szerelmi-hatalmi harcokból építkező két felvonásost a 70-es és 80-as évek el nem évülő diszkóhimnuszainak kíséretében felolvasni.
Érkezéskor kifogástalan, napsütéses idő fogadott minket - megírni sem lehetett volna szebben. Az állomásról indult ki-ki a maga útján, amely némelyek számára a legeslegelső szombathelyi felfedezőkörút volt, sőt, akadt olyan, akinek az első tisztességes városnéző sétája a vasfüggöny innenső fertályán. Én elsőként egy jóképű kávézót ejtettem útba félúton a pályaudvar és a Főtér között, próbálva feleleveníteni kamaszkori emlékeimben a megyei jogú várost.
A hivatalos programban első feladatként a hétórai fogadás állt a Berzsenyi Dániel Főiskolán. Majdnem sikerült percre pontosan odaérnem, még elcsíptem Takács Ferenc professzor szívélyes konferencia-megnyitó és egyben konferenciamegnyitó-befejező (svédasztalozásra felhívó) szavait. Hamar megtaláltam a helyem, azaz négy BDF-s és egy temesvári diák körébe gravitáltam, és arra sem kellett hosszú perceket várni, hogy sor kerüljön az első ünnepélyes koccintásra - Joyce és mindannyiunk egészségére.
Mivel ekkorra a résztvevők száma majd' a kétszeresére nőtt, talán érdemes volna sorra venni, ki mindenki volt jelen a "Joyce-mozgalom" krémjéből. Először is itt volt a nagy tekintélyű, talán a joyce-i hiperstrukturáltság bogozgatásában is megőszült zseniális Fritz Senn a zürich-i Joyce-központból, aki ugyan nem adott elő (utólag, tréfálkozva: "én csak dekoráció voltam"), viszont mint lebilincselő rangidős szakértő időről-időre bölcs kommentárokkal és korabeli anekdotákkal vonta szorosabbra a köteléket az egyes felszólalások vagy éppen kötetlen, vacsora utáni beszélgetések között.

Szinte alig van információm a konferencia másnapjáról, mert az első napot követő vacsora és beszélgetés után sietve hagytam el a várost - mint utóbb kiderült, így sikerült megúsznom a Budapest-Győr vonalon történt vonatszerencsétlenség miatt akadozó kötöttpályás forgalmat, amit a konferencia többi, költöző résztvevője sajnos nem mondhat el magáról.
Annyit azért tudok, hogy három előadás hangzott el: egy temesvári diák, Alin Tanasa az Ulyssest vette górcső alá, illetve felszólalt Takács Ferenc, a MJJT elnöke is, aki - Fritz Senn szerint legalábbis - a tőle megszokott lehengerlő, anekdotikus stílusban beszélt számok, dátumok és egybeesések paranormális szövevényéről a Joyce-Univerzumban, a hallgatóság általános gyönyörűségére. Az i-re a pontot Kappanyos András pécsi meghívott részvétele tette fel, aki Joyce-művek elkészült és készülőfélben lévő magyar fordításairól, illetve a Joyce-fordítás hatványozott nehézségeiről tartott tanulságos beszámolót.
A konferenciát nem is olyan soká újabb jelentős Joyce-esemény követi. A Nemzetközi Joyce Alapítvány döntése értelmében két év múlva Magyarország rendezheti a világraszóló Joyce szimpóziumot, melyre rengeteg előadót és érdeklődőt várnak a szervezők, akár Budapesten, akár Szombathelyen, akár két helyszínen kerüljön is majd megrendezésre az esemény 2006 júniusában, közvetlen közel az akkori Bloomsday-hez (a Ulysses című Joyce-regény játékidejének, a fiktív dátumú 1904. június 16-ának hagyományos kommemorációja). A konferencia keretében a szervezéssel kapcsolatos eszmecserére, kölcsönös tanácsadásra is sor került Fritz Senn vezetésével.
Mind a konferencia, mind a szünetek, ebédek, vacsorák és borozgatások különösen jó hangulatban teltek el. Utólag némileg sajnálom, hogy a hosszúra nyúlt hazazötykölődés helyett egy autó kényelmét választottam, ráadásul időnek előtte. Szerencsére a külföldi kollegák távozása előtt még sor került egy remekbeszabott estére a MJJT egyik svéd tagja, a jelenleg Magyarországon élő író, Per Svenson otthonában. Majdnem hogy "hiperstrukturált szellemi orgiáról" volt szó, hogy drMáriás egykori, a Ulyssest körülíró szavait idézzem - a hiperstrukturáltságot leszámítva, hiszen egyszerű, ártalmatlan kis afterparty volt ez, ahol aztán tényleg baráti légkörben biztosíthattuk egymást újonnan szerzett ismerőseinkkel kölcsönös szimpátiánkról, és arról, hogy ha egymás rezidens városaiban nem is biztosan, de jövőre "ugyanitt", Szombathelyen, mindenképp találkozunk.