hirdetés

Szövetek – Rimbaud-tól Goebbelsig

2015. június 9.

Új könyvsorozatot indított a JAK: az első két kötet bemutatóján (Melting Rituals) a sorozat szerkesztői, Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió beszélgetett a szerzőpárokkal, Lichter Péterrel és Szigeti Árpáddal, valamint Bartók Imrével és Trapp Dominikával. Sok más mellett az új művészeti, kísérleti  eljárásról, a meltingről. - Ott jártunk.

hirdetés

Lichter Péter kísérleti filmet rendezett Rimbaud címmel 2014-ben, mely a költő eltűnése után északon, a távol-keleten és délen tett útjait dolgozza fel, fikcionalizálja. A film készítésében részt vett Horváth Ádám Márton (zene) és Kele Fodor Ákos, Nemes Z. Márió, Mestyán Ádám (szöveg). Az eljárás tág mozgásteret biztosított számukra: Lichter harminc-negyven tekercs amatőr szupernyolcas filmből állította össze a képanyagot, de a többiekkel együtt, „közös gondolkozással, a játékszabályokat lefektetve” hozták létre azt a „szövetet”, melyet egymásra épülő mediális rétegek alkotnak: „a feldarabolódott, kollázsolódott, roncsolódott szupernyolcas filmek”, az egzotius nyelveken megszolaló szövegek, a feliratok és a zene, melyek átkontextualizálják egymást, hogy egy sajátos jelentéshálóba fogják össze Rimbaud utazásait. Ezekre újabb rétegként rárakódnak a film- és szövegidézetek.

Lichter Péter

A versek a három égtájon játszódó egy-egy történetet mesélnek el a smaragd- és hasiscsempész úrfiról, a hullafehér idegenről, aki madárhangon rikácsolva tetűket keres sáros hajában és végül a franciáról, aki a bazári pletykák szerint fekete mágus vagy egy elátkozott lélek, és olyan hatalma van, mint a dzsinneknek. S e versek jelentek meg a Rimbaud-komplexusban, amely, Nemes Z. szavaival élve, a Rimbaud-film szövetére „rácuppanó parazitakiadvány”. Új szövet fejlődött le a film mediális közegéről, ám mégis megidézve azt Szigeti Árpád talált képei által.

A képzőművész illusztrálta a kötetet, melyhez egyrészt a rizográfia régi, elfeledett, de újabban felkapott eljárási technológiáját alkalmazta – ez a szitához hasonlóan layeres technika, azonban közelebb áll a fénymásoláshoz, direkt színeket használ, hosszadalmas, de költséghatékony eljárás – másrészt mivel tetszett neki az a módszer, amivel Lichter dolgozott, válogatott képanyagot használt: régi képeket, lomtalanításon talált könyvek illusztrációit és a filmből elkapott egy-egy screenshotot. „Így kódolta újra, mozdította el, gazdagította Szigeti a film-layereket, tolmácsolta és közvetítette egy papír-térbe, ami maga a kötet.” – Nemes Z. értelmezésében. Ez lenne a melting.

Bartók Imre

Ami Bartók Imre és Trapp Dominika kontextusában egy kicsit másképp ment végbe, ám legalább annyira messzire vezet. A Goebbels teljes egészében Bartók szövege. Egyfelvonásos dráma, „mely a Goebbels család utolsó pillanatit sűríti egy intenzív, történelmi, egzisztenciális képbe.” A családi öngyilkosságot és annak előkészületeit helyezte központba, mely „alaphelyzet főleg a gyerekek miatt rettenetesen nyomasztó” – vallotta be a szerző. És azt is, hogy alkalom szülte az ötletet egy történelmi-egzisztenciális dráma megírásához, méghozzá Mikó Csaba felkerése. Ez a szöveg lehetőséget adott neki a rímelésre, mellyel már régebben is szívesen foglalkozott, „de ezekkel eddig nem sok mindent lehetett kezdeni”. Kikacsintás ez a regényírásból egy olyan műfaj felé, mely a könyvkiadás szempontjából mostohább helyzetben van idehaza. Művével kapcsolatban azt a kitételt azonban hangsúlyozta: reményei szerint irodalmi szövegként kerek egészről van szó, ahhoz azonban, hogy színpadra állítható legyen, még dolgozni kellene vele, írni hozzá, módosításokat végrehajtani.

S ha Bartók Imréről van szó, természetesen kihagyhatatlan az ironikus felhang, ami a Goebbelsszel kapcsolatban a „provokatív, tabuizált” témába ágyazott szövegvilágon, „bunkerhangulaton”, a „kínrímek” által teremtett bizarr zeneiségen keresztül az exploitation vagy naziploitation műfaját idézi. Christoph Schlingensief 100 Jahre Adolf Hitlerét vagy az Inland Empire sitcom műfaját kiforgató, groteszk nyúlmaszkos jelentét. A Goebbelst „ugyanakkor valahogy valami fura nevetés kíséri, halott emberek nevetése”.

Trapp Dominika

Trapp Dominika Bartók szövegére alkotott, hozott (Goebbels) korabeli képeket, propaganda anyagokat, fotókat és például az Entartete Kunst anyagából műalkotásokat. Véleménye szerint „azok között a művek között és azon művészetértelmezésben, amit ők próbáltak degeneráltnak feltűntetni, lelhető fel azon típusú élethelyzetnek egy lehetséges ábrázolása, melyben ők maguk (Goebbelsék) voltak az utolsó napjaikban”. A képeket úgy válogatta és vágta, játszotta egymásra, hogy hű maradjon ahhoz, amit Bartók szereplőivel szemben elkövetett, vagyis az érzethez, hogy „egy kicsit elbánik velük”.

Trapp Dominika és Bartók Imre játéka azonban nem az utolsó állomása a meltingelésnek: ahogy a Rimbaud rétegein a Rimbaud-komplexus parazitakiadványa kifejlődött, úgy következő projektként a Gobbelsre a FOR együttes közreműködésével a nyár folyamán zenei anyag íródik, „amit majd kazetta formájában, limitált kiadásban” jelentetnek meg, „ez lesz a Melting Tapes első darabja és majd ez is egy parazitaanyagként társul ehhez a könyvhöz” – ígérte Nemes Z. Márió.

Nemes Z. Márió

Annyit még mindenképpen érdemes megjegyezni a Melting Booksról, hogy nemcsak a különféle művészeti ágak rétegzett, organizált szövetként való elgondolásának játékáról van szó, hanem arról is, hogy a kiadványok alternatív technológiával készülnek, így alternatív megoldást jelentenek a szövegkiadás terén. Nemes Z. így aktualizálta ennek jelentősségét: „Könyvhét, rohadt meleg, mindenki örül… Álságosság. Az év többi fennmaradó hetében az irodalom sorsa eléggé sanyarú, frusztrált és szorongásokkal teli egzisztenciálisan, meg gazdaságilag, meg hangulatilag; azért is van szükség az alternatív technikákra, taktikákra, esztétikákra a művészet-, irodalomcsinálásban, hogy a szorongató körülményekből kiutat találjuk. Ennek egyik útja a Melting Books.”

Miklósvölgyi Zsolt

Az esemény hű maradt a meltingelés szelleméhez, mert a beszélgetésen túl levetítették Lichter Péter Rimbaud-filmjét, és bár a drámából olvasó színház nem kerekedett, de Farkas Miklós és Gryllus Ábris (FOR), valamint Sándor Máté (Modeo) kísérleti elektronikus zenei programja éjszakába nyúlóan nyomasztotta a hallgatóságot.

Az esten Dancs Enikő Bianka fotózott.

Szmerka Dániel

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.