Szűk családi körlet

2011. december 18.
Börtöntetkót varrt a közönség alkarjára a decemberi Börtön Slam-est a Befogadó programsorozaton, amelyen a nekifutásból elkövetett fellépéstől a kenyérszentelésig számos fellépéssel találkozhattunk. A Millenáris Fogadójában kattant a bilincs. Karácsony előtti átlényegülés. - Balázs Marietta beszámolója.
  • 2011. december 18.

A slam  nem rap, nem színház, nem versfelolvasás, de mégis egy kicsit mind egyszerre. A slam poetry magyar képviselőinek rendszeres klubestjein és szerte az országban tartott versenyein egyre kevesebb az ülőhely, és egyre több a fellépő.

Az est első slammere Sára Gergely zenei kíséretre lüktetve az újhullámos nemzeti dal sehonnai beatemberével szedte ráncba Petőfi-sorait. A második költő frissiben döntött úgy, hogy megosztja gondolatait, amelyekre a közönség talán kevésbé volt fogékony. Majd az este exponenciálisan emelkedő hangulatát Simon Márton a börtön fogalmának teoretikus meghatározásai fokozták, aztán jött Saiid, aki Stohl András és Császár Előd puszta nevének említésével egész mitológiai mondakört idézett meg. Majd a munkahely és a börtön közti párhuzamaival ébresztett öngyilkos gondolatokat az irodai cellákba sorszámozott hétköznapi munkavállalókkal. Mindeközben Sági Viktor gitáron, Sabák Péter basszusgitáron, Boros Levente dobon kísérte őt.


Saiid slammel
 
A Pécsről érkezett Kövi börtönintelmekbe ültetett szóvirágokat hímzett a kabáthajtókákra. Áldozó Krisztián alias Aldo egy szabálysértési esettanulmányba forduló konkrét élményből indult ki. Az éjjeli lájkolásból a reggeli lágytojásig tartó életünk minden részletére volt fricskája. Kám4 rövid lakberendezés után, a versenyre készülés papírkosárnak termékeny perceit vizionálta. „Kész vagyok, ha a vers nem is/ van még egy óra versenyig.”


Aldo a szerelem börtönéről


Kevesen vállalkoztak a papír nélküli szabadugrásra, ezért legtöbbször kockás füzetekből, fekete kis noteszekből, kishajókra hajtogatott papírképződményekből szóltak a közönséghez a kortárs rímszobrászok. Átkötésként Bencsik Ádám,  alias Ponza családias börtönszeánszot tartott, csöndes hatásos ismétlésekkel. A fellépők sorát Dan Brownwood zárta, aki sálas huligánból öltönyös diplomatává vetkőzött, majd hamisítatlan angolszász hurráoptimizmust csepegtetett a fáradt lelkekbe.

A döntőbe Dan Brownwood, Aldo és Ponza jutott. Aldo börtönlitániáját szerelemféltésből bemutatott dance macabre-ba csomagolta. Dan a döntőben magyarra váltott: „sok a szóismétlés, ahol mindenki keresi a színonímáját”. De a tizenegyedik börtönparancsolat is igaz: „inkább mosolyt csaljál, mint adót”.


A verseny első helyezettje Ponza lett


Az első helyet Ponza érdemelte ki. Az esemény zárásaként örömslammelésben oldódtak fel a fellépők, amelyben Busa Pista börtönkoktéljában végzetes mixtúrával kínálta volna meg a zsűrit, mert azok nem juttatták börtönbe, akarom mondani, döntőbe.


Busát nem juttatták börtönbe

Az önszerveződő zsűri és szavazatszámláló biztos is a közönség soraiból került ki, akiket az est házigazdája Hugee, az oldalán lógó bilinccsel igyekezett ösztönözni az aktív közreműködésre. A többi néző joga és kötelessége volt, hogy nem tetszését csettintéssel, intenzívebb elutasítását pedig lábdobogással jelezze, bár erre nem igazán volt szükség.


Balázs Marietta

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!