Voltaképpen Marno János hozzád intézett kérdésének bővítményeiből áll majd ez az interjú. Ő azt kérdezi, miért nem olvashat tőled pl. a Holmiban, Jelenkorban, stb. ? Ez nyilván nem csak neki tűnik fel. Kivonultál, elvonultál. Az okokból néhányat villants meg a litera olvasóinak!

Farkas Zsolt: Egyáltalán nem tűntem el, a Párt lépett ki Lukács elvtársból. Mindenki felszínes, mindenki többet ír, mint olvas, senkinek sem demokratikus a figyelme ebben az autista önérvényesítési delíriumban. Na jó, nem mindenki, de a 00-ás évek Farkas Zsolt agyonhallgatásaként vonultak be a paradigmaváltás-történetelmélet legújabb irányzatába. De aggodalomra semmi ok: mindenki benne lesz. És kint, mint az okos leány. Az lehetséges, hogy beletunyultam szellemi-lelki gazdagságomba, mert már régóta összejött egy-egy könyvnyi esszé-tanulmány anyag, sajnos sokkal jelentősebbnek gondolom, mint közületek bárki, hát ez kínos, bizonyára olyan vagyok, mint mindenki, ugye, kedves mindenki odabenn, elveszti az eszét és az ítélőképességét, ha „saját magáról” van szó. Nemkülönben egy könyvnyi szépirodalom, egy vékony összegyűjtött, hoppá, olvastatok már Farkas-Zsolt-verseket? Hehe, de aranyosak vagytok. És novellákat? De valahogy nem jönnek hozzám a kiadók, lehet, hogy nekem kéne felismernem az ő üzleti sikereik titkát is.

Hogy én nem érzem magamon az eredeti elfojtását az eredetnél? De bizony érzem, Ezerfejű Démon.

Felsoroljam, hogy miket írtam? Pl. Érték és érvényesülés c. írás nemrégiben, az nagyon idevág, a Tokaji Írótáborban hangzott el, a Parnasszusban jelent meg. Olvastátok? Esterházy Javított kiadásról a Holmiban? Ugyanitt a Belgáról? Vagy uo. A kolostor c. „novellát”? Vagy A bizonyíték címűt a Premier Magazinban? Olvastátok? Nem. Narancsban a Három javaslat a politikai háború azonnali és ingyenes megszüntetésére? Nem, nem olvastátok, ha olvastátok, nem beszéltek róla. Szegedy-Maszák és a Jobb kánon a Balkánon megvan? A Tamás Gazsi polfil. műveiről írtakat? Biztos, mert nem érdekesek, nem figyelemre méltóak, beleolvadnak a szürke, fekete-fehér, végtelen szövegtömegtermelésbe. Az Ért, Kalligram Kiadó, 2004, Pozsony, olvastátok? Nem, és ha beleolvastatok, azonnal talált, süllyedt. Nem számonkérés, én se érek rá minden szarra, csak kérdés: Ezek kívül vannak? És min? És ott nem vesznek észre, nem ismernek el, aha… És milyen?

Azt hallom mindenütt, hogy nyomni kell magam. Ha nem nyomom, akkor nem vagyok. Akkor átgyalogol rajtam mindenki, aki viszont (vagy amint) nyomja magát. – Ilyesmi?

Mi az, amivel foglalkozol? Elmélet, kritika, próza?

F. Zs.: „Mindennel”. Lassan feltárható, komplex, sok-sok munkát igénylő ügyekkel. Sok műfajban, diskurzusban, tudományok, művészetek, élet, világegyetem, történelem, eszkatológia, szexualitás, szülői értekezlet, OTDK dolgozatok bírálata, gén és nyelv hasonlósága, evolúció, isten és teszt, narratív metalepszis, Gecy c. színdarab, mosogatás, gyermekem rábírása ugyanerre, inherens törvényszegés és a hatalom obszcenitása, tanzániai részecskegyorsítók finanszírozási gondjai, megváltás, következő spec. koll., túl sokféle, az világos, de nem panaszkodom.

Ami leginkább összeérhet a piaccal, az a „Laikus tájékozódás” munkacímű, többműfajú írás, ha másért nem, mert egyebek közt igen egyszerűen és mindenkit meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar nyelv eredete egyáltalán nincs „megfejtve”, szinte nem is kell bizonyítani, csak beleolvasni a „hivatalos” művekbe, nem pedig megijedni, hogy ez mennyire unalmas – vagy mennyire veszélyes? A finnugrizmus 120 év alatt csinált egy csomó fontos és nélkülözhetetlen dolgot, de mindent összevetve: nagyon gagyi. Nagyon rossz elképzelések tömkelege, állandóan a szigor és a módszeresség fitogtatása megy, miközben bizonyítatlan hipotézisekből összerakott hipotézis téves előfeltevés hátán, és masszív, fura, nem egykönnyen érthető motivikájú elfogultság. Nem véletlen, hogy e diskurzus körül gyülekezik a legtöbb (ön)jelölt paranoid, (ön)kritikátlan képzelgő és zavaros pótcselekvő. Szóval: vakság és belátás, „profi” és „dilettáns”, elvont és érzéki, unalmas és izgalmas, igaz és regényes stb.

Jelentős kritikák (is) fűződnek a nevedhez a kilencvenes évek közepéről. Ezek egy része ún. tabudöntögető szövegként (is) bevonult a hagyományba. Ma ki(k)nek a szobrát billentenéd ki a talapzatáról?

F. Zs.: Inkább tulajdonságokra, helyzetekre, sémákra, jelenségekre, divatokra, (dis)kurzusokra stb. koncentrálok, mint személyekre, nem mintha a személyek nem lennének olyan fontosak (de, mindenki ugyanannyira, ha nem is nekem konkrétan, csak sub specie aetarnitatis), hanem mert a személy tulajdonságok, helyzetek, sémák, jelenségek közegében és segítségével bontakozik ki szabadon, míg a súlyosan személyelvű diskurzusok együgyű ostoba szerepekbe kényszerítenek végtelen unalmas melodrámákban.

Ha jól tudom, egyetemen még mindig tanítasz. Milyen tapasztalataid vannak az olvasás-műveltség- megértés-stb. sokszor igen sötéten látott pesrpektíváiról a készülődő-érkező generációk körében?

F. Zs.: Igen, Miskolci Egyetem, irodalom, elmélet, magyar szakosok. Igen, egyre műveletlenebbek a hagyományos értelemben. Történelem gyakorlatilag nincs nekik. Ez nagy hátrány, de előnyei is vannak. A felvilágosodás egyik fő tanítása például  – sapere aude, gondold át te magad, merd kitalálni, használd az eszedet – könnyebb így. Az olvasásnak nincs komolyabb kultúrája, de ellenkultúrája sincs. Nem sznobok. Szintén nagy előny, noha természetesen a sznobéria egészséges szintjének beállítása eminens pedagógiai feladat. Azért sokfélét látnak, hallanak, olvasnak, néznek, hallgatnak, értenek, sok esetben többfélét, mint a tanáraik, úgyhogy intelligensek is sok mindenben, és mindent összevetve semmiképpen sincsenek kevésbé képben, mint a tanárok, főleg akik állandóan a diákok műveletlenségén rugóznak, mert azok vannak legkevésbé képben. A klasszicitás igazi tesztje egyébként, mert az nyilvánvaló, hogy minden k. jó szöveget, akárhol/mikor/melyik műfajban íródott, élesen olvasnak, majdnem mindenre emlékeznek stb.  

Farkas Zsolt a mából – főként szellemi karrierjére nézve – milyen Farkas Zsoltot látna szívesen tíz év múlva?

F. Zs. : Kedves, eszes, érzékeny, tárgyilagos, szenvedélyes, szellemes, játékos, természetimádó, testileg fitt, lelkiismeretes, nagyvonalú, bátor, szép embereket, fiúkat, lányokat, néniket, bácsikat látnék szívesen, oké tükör is lehet, hogy lássam magam is magam… Nos, 2019-re derült ki, hogy már 2009-re lezajlott a történelem leggyorsabb, legészrevehetetlenebb és legradikálisabb „forradalma” (a helyes fogalmon még vitatkoznak a tudósok) Türkmenisztánban, mások szerint Ecuadorban, Budapesten persze kevesen tudják, hogy Budapesten ez már rég lejárt lemez volt a 80-as években, de a megújulást eszükben sincs tagadni, ami természetesen futótűzként terjedt el a Földön. A természet is üdébb idén.

Csak nem egy aszteroida készülődik lecsapni?

Darabos Enikőtől kérdezem: Hogy s mint vagy mostanában? Neked összességében túl éles/távoli/átjárhatatlan-e a nemi szerepek különbsége (férfiak is mosogassanak, nők miért ne lehetnének filozófusok stb.), vagy túlságosan is összemosódott (nők ne focizzanak, férfiak izguljanak csak a nájlonharisnyától)? Az éles/távoli/átjárhatatlanság mértéke korrelál-e a szexuális vágy mértékével, és ha igen, mit jelent a libidó semlegessége, csak annyit, hogy olyan, mint az imprinting vagy Ámor nyilának hatása, hogy arra tapad, amit először meglát, elér?