hirdetés

Tábor Ádám: A rendszerváltás kori budapesti dadaisták

„A kopár szík sarja” – A Hejettes Szomlyazók kiállítása a Ludwigban

2017. augusztus 22.

A kopár szík sarja című kiállításon a csoport 1987-92 közti munkássága látható. Anonim festményeken, rajzokon kívül videók és néhány fontos installációjuk – A hónap szerzője, Tábor Ádám a Hejettes Szomlyazók kiállítását ajánlja a Ludwig Múzeumban.

hirdetés

A nyolcvanas évek második felében folytatódott a magyarországi nyilvános kultúra felvirágzása, a politika és a közélet terén pedig radikális áttörés zajlott le. A művészetben ugyanakkor – a világtrendnek megfelelően, kissé megkésve – az avantgárdot nálunk is a posztmodern váltotta le. Az avantgárdot néhány aktív képzőművész (Jovánovics, Maurer stb.), a Vajda Lajos Stúdió, egy klasszikus és egy poszt-neoavantgárd zenei műhely (Új Zenei Stúdió, 180-as csoport), a Magyar Műhely-találkozók, Szirtes András filmjei, Galántai György és Klaniczay Júlia Artpoolja, a Fölöspéldány utódjaként működő Új Hölgyfutár-csoport, a Sebeő Talán animálta „filozofikussági" Cseresorozat és művészeti kör mellett két új markáns avantgárd mozgalom jelentette. Az egyik a Jeles András vezette Monteverdi Birkózókör – leginkább Robert Wilsonnal rokon, de abszolút eredeti – perfekcionista oratorikus színháza; a másik a radikálisan ezzel ellentétes jellegű, „imperfekcionista", döntően képzőművész – bár szövegeket is bőven létrehozó – Hejettes Szomlyazók.


A kifejezetten dada-jellegű Hejettes Szomlyazók 1984-től 1992-ig tartó teljes pályáját két kiállításon mutatják be. Első, földalatti korszakukat az Új Budapest Galéria Rügyfakadás címen a Bálnában (szeptember 3-áig látható), második, földfeletti, több európai városra is kiterjedő periódusukat A kopár szík sarja címmel a Ludwig Múzeum. Ez szeptember 10-éig tekinthető meg.

A minden munkájukat közösen jegyző művészközösség fő animátora a többieknél idősebb Elek István, művésznevén Kada, illetve Elek Is, fő organizátora Várnagy Tibor volt. Mellettük egyenrangú tagok voltak Fekete Balázs, Nagy Attila, Beöthy Balázs és mások. Közös kiállítások, közösen készített képek, események, installációk mellett rámka-technikával szamizdat-folyóiratot is kiadtak Világnézettségi Magazin címen. 1986-ban Sebeő Talán velük együtt hozta létre a „Platón barlangjá"-nak nevezett alternatív centrumot egy Kavics utcai légópincében, ahol beszélgetések, felolvasások, performance-ok, fesztiválok zajlottak.

A kiállítás ajánló szövege szerint a csoport „akkor jött létre, amikor a korábbi korlátozások, betiltások, a legkülönbözőbb akadályoztatások már egyre kevésbé éreztették hatásukat, és a többpártrendszer konszolidációja idején oszlott fel. Földalatti formációnak indult és hivatalossá, elfogadottá vált csoportként végezte. Egyediségét éppen ez a paradox pályafutás határozza meg. Olyan időszakban vált hivatalossá, amikor maga a hivatalosság oszladozott, és jellemző módon akkor fejezte be tevékenységét, amikor az új status quo kialakult, az új hatalom megszilárdult."


Döbling. Installáció gróf Széchenyi István utolsó alkotói periódusának és halálának emlékére, 1988, 200 x 400 x 650 cm. Média Modell, Műcsarnok, 2000. Részlet az installációból.

A kopár szík sarja című kiállításon a csoport 1987-92 közti munkássága látható. Anonim festményeken, rajzokon kívül videók és néhány fontos installációjuk: a – külországi kiállításokra készített – limlomokból épített Isenheimi oltár és a míves Döbling. A szabadság és a látás frissességét és merészségét sugározza a kiállítás.

A linkre kattintva néhány kép és rövid szöveges összefoglaló található.

Tábor Ádám

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.