hirdetés

Tábor Ádám: A tükör misztériuma

2017. augusztus 5.

Lehet a mű tükörkép: a külső, érzéki valóság tükörképe. Lehet maga is érzéki valóság: a belső, lelki világ perspektivisztikus tükörképe. És lehet élő lélek: a nem-külső és nem-belső, mert nem-osztott valóság: az igazság tükörképe: bölcsesség. – A hónap szerzője, Tábor Ádám esszéjét olvashatják.

hirdetés

A tükörben a valóság képe látszik. Miért ejt rabul ez a kép, amikor itt van előtte az eredeti is, ami ugyanúgy látszik és „ráadásul" valóságos is? Mert a valóság tükörarca rádöbbent bennünket, hogy maga a látható-hallható-megfogható valóság is kép: tükörképe valaminek, amihez képest egy dimenzióval szegényebb – ahogyan a tükörkép is egy dimenzióval szegényebb a valóságnál. A tükörkép egyszerre ébreszt rá a valóság káprázat-mivoltára és egyben arra, hogy ez a valóságkáprázat egy valóságosabb valóság jele, hasonlata, tükörképe, imaginációja.

Tükrözés-e a művészet – és ha igen, mit tükröz a műalkotás? Igen, a művészet tükrözés – de háromféle műalkotás van. Lehet szinte szó szerint tükörkép, mint a modellt híven ábrázoló realista festmény, egy eseményt, társadalmi folyamatot vagy egy miliőt leíró realista próza. Ennek a külső valóságot tükröző alkotástípusnak legtökéletesebb formája a 99%-ig technikai eszközökkel operáló fénykép, dokumentumfilm vagy a „talált hangokat" rögzítő dokumentum-hangjáték és konkrét zene. Az ilyen mű az érzéki valóság tükörképe. De lehet a mű a lelki valóság tükörképe, és akkor az objektív valósággal egyenrangú, másfajta objektív valóság. Ilyen egyéni belső valóságot tükröző alkotásokat hoz létre az építészet, a modern, nem-ábrázoló képzőművészet, általában a lírai költészet vagy az utolsó két és fél évszázad zenéje. Az egyes művekben természetesen ritkán jelennek meg a tiszta típusok; és már eleve a belső és külső valóságot keverve tükröző műfaj a filozófia és az újkori regény.

Lehet a mű tükörkép: a külső, érzéki valóság tükörképe. Lehet maga is érzéki valóság: a belső, lelki világ perspektivisztikus tükörképe. És lehet élő lélek: a nem-külső és nem-belső, mert nem-osztott valóság: az igazság tükörképe: bölcsesség. Ezt az igazságvalóságot tükrözik a kollektív szentírások és közösségi szentélyek valamint mindazoknak a gondolkodóknak, íróknak, művészeknek, zeneszerzőknek a művei, akik be tudtak kapcsolódni ebbe a közösségi hagyományba azért, hogy megújítsák és felfrissítsék.

A tükörben látható kép az anyagi testek, a külső valóság tükörképe egy tükröző anyagfelületen. A külső valóság: az egyéni és társadalmi lélek, a belső valóság tükörképe a szemlélő szemében. A lélek is tükörkép: a szellem tükörképe a személy tükörterében. A Szellemé – avagy a szellem hiányáé. Az igazságé vagy a hazugságé. Ha az oszthatatlan legbelső valóságé, akkor az igazságé – és akkor bölcsesség: élő lélek. Ha a szétszórt külső valóságé, akkor a hazugságé – és akkor önmaga tükörképének tükörképe csupán: bolondság: haló lélek.

„Az ember: szellem-lélek-test hármasegysége" (Tábor Béla), de csak szelleménél fogva hasonlatos a Teremtő Szelleméhez. Szelleme a Teremtő tükörképe: ezért is ekkor élő lélek. Ez a tükör legbelső misztériuma.

 

Fotó: Valuska Gábor

 

Tábor Ádám

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.