hirdetés

Tábor Ádám: Egy elfelejtett zseniális film

2017. augusztus 15.

A Kárpátok félelmetesen gyönyörű lejtőin élő huculok között játszódó, az ő folklórjukból és egy közel száz évvel korábbi történetből szabadon merítő filmballada ugyanúgy újra és újra megnézhető, ahogy egy nagy vers vagy zenedarab újraolvasható, -hallgatható. – A hónap szerzője Paradzsanov Elfelejtett ősök árnyai című filmjét ajánlja.

hirdetés

Szergej Paradzsanov 1964-es műve, az Elfelejtett ősök árnyai minden ízében – képhangütésében, minden kockájában, montázselvű vágásában, szüzséjében, dramaturgiájában, színeiben, döbbenetes táj-képeiben, templomi énekből, népdalokból, siratókból, szélzúgásból, rövid párbeszédekből összeálló hangjában – film; Eisensteinék óta a legfilmszerűbb és legnagyszerűbb szovjet film. Költői és drámai ereje ma is lenyűgöz. Ritkán és csak hosszú idő elteltével nézek meg filmet másodszor. Ám a Kárpátok félelmetesen gyönyörű lejtőin élő huculok között játszódó, az ő folklórjukból és egy közel száz évvel korábbi történetből szabadon merítő filmballada ugyanúgy újra és újra megnézhető, ahogy egy nagy vers vagy zenedarab újraolvasható, -hallgatható. És ma már csodaszámba megy, amilyen magyar szinkront készített a szinte végigénekelt filmhez évtizedekkel ezelőtt a Pannónia.

Paradzsanov tbiliszi örmény (bár Jerevánban született 1924-ben), a moszkvai filmfőiskolán Dovzsenko tanítványa. 1969-ben másik legnagyobb filmje, A gránátalma színe dobozba került, 1973-tól öt évig ő maga a gulágra. Lili Brik – Majakovszkij és Aragon élettársa – közbenjárására engedik szabadon. A 80-as években készíthet megint filmeket; 1990-ben, épp amikor újra világszerte bemutatták őket, tüdőrákban meghalt. Az alapjában egész más stílusú Tarkovszkij közeli barátja. Egy róla készült portréfilmben – Erdély Miklósra hasonlított, és nem csak kívülről – elképesztő barokkos gazdagságú lakásában láttam. Szilágyi Ákosnak a rendező egyik barátjával készült interjúja is ebben a miliőben idézi meg az életét szó szerint platóni lakomaként élő, zeneművészeti főiskolára is járt, a lágerből „levél-kollázsokat" küldő zseniális művészt.

Szilágyi szerint Paradzsanov másként élő volt a Szovjetunióban, „életeleme volt a játék és a botrány", „sem állam, sem pénz, sem rokonság, sem tisztség, sem semmi más hatalmát nem ismerte életében, csak a formaszépségben lakozó Erósz hatalmát, «a szépségben való nemzés és szülés» isteni hatalmát (...). S Erósz hatalma felől nézve csak a szépségben való élet és a szépségben való alkotás, teremtés, a létrehozás számít."

A film itt látható:


Elfelejtett ősök árnyai - rendezte: Szergej Paradzsanov. Színes, szinkronos, 92 perc, 1964.

Tábor Ádám

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.