Jovánovics György szobrászművész Nem látom őket, az erdőben rejtőzőket címmel, Egy kiállítás képei alcímmel esszéparódiát közöl a folyóiratban, s műmellékletben fekete-fehér fotókkal illusztrálja írását.

*

A szépirodalmi rovatban Karátson Endre közöl új részletet önéletírásának készülő, harmadik kötetéből, melyet Méhes Károly Téliesítés című novellája követ. Térey János, Schein Gábor, Rácz Péter, Szántó T. Gábor, Rapai Ágnes és Darányi Sándor versei után Radoslav Petković Bizánci internet című kultúrtörténeti esszésorozatának negyedik része olvasható Csordás Gábor fordításában.

*

A bírálatok élén Forgách András alapos elemzést közöl Karátson Endre Otthonok című monumentális önéletírásának megjelent két kötetéről, Kálmán C. György pedig Parti Nagy Lajos és Banga Ferenc A vak murmutér című könyvét mutatja be az olvasónak. Halmai Tamás Balázs Imre József Vidrakönyv című verseskötetéről, Demeter Zsuzsa Takács Zsuzsa A megtévesztő külsejű vendég című novelláskötetéről írt kritikát. A rovatot Csordás Kata recenziója zárja a boszniai Dževad Karahasan nemrégiben megjelent Keleti díván című regényéről.

 

A jelenkor honlapja

 

 

SEMEZDIN MEHMEDINOVIĆ

(részlet)

 

 

 

Elsőnek az árkológép érkezett, lövészárkokat mélyesztett a földbe, a betonlapokat kamionnal hurcolták fel, és beburkolták velük az árkokat. Oldalt beásták a tankokat, csak a csövüket hagyták szabadon. Meg az ágyúk. A mi puskáink lőtávolságán kívül. Lehet, hogy át is fognak telelni ezekben a lövészárkokban? Most augusztus van; Nišből kapják a dohányt, Prokupljéből a pálinkát. Hogy a nőket honnan hozzák nekik, azt nem tudom, pedig láttam őket a gukkeremmel. Az egyik úszómatracot helyezett a lövészárok mellé, és fürdőruhában napozik. Így fekszik órákon át. Aztán föláll, odamegy az ágyúhoz, meghúzza a madzagot, és találomra kilövi a gránátot a városra. Egy pillanatig fülel, és a dörej forrása felé néz; még lábujjhegyre is ágaskodik, ártatlanul. Aztán visszamegy, bekeni magát napozótejjel, és teljesen átadja magát a nyugalomnak.

 

 

 

S: Gyere be a házba, Harun, kinn esnek a gránátok.

 

Radics Viktória fordítása

  

 

MARKO VEŠOVIĆ

 

 

kilőtte a karjából a gyereket –

megszűntem hinni istenben. Nem vagy, istenem,

mondtam, mindörökre át vagy ikszelve,

és pont. Mert az az isten, aki megengedi, hogy a gyerekeket

az anyjuk karjában megöljék, csak úgy, semmiért,

puszta szórakozásból, az ilyen isten nekem nem kell,

mások meg – ahogy akarják.

 

Egyébként a háború előtt azt hittem, rám

szakadna az ég, ha megszűnnék hinni

istenben. És lám, nem történt semmi.

Még csak egy cserép sem repedt meg a házam tetején.

Én továbbra is én vagyok. Szarajevó továbbra is Szarajevó.

Az ég továbbra is ég. És, lám, megvan, ott, ahol azelőtt.

Habár nincs isten. Úgy értem, számomra nincs,

mások meg – ahogy akarják.

Minden maradt a régiben,

sőt úgy érzem, így könnyebb, így,

isten nélkül. Attól tartok, ezt nem sikerül neked

megmagyaráznom. Tudod, könnyebb üres kézzel

gyalogolni, mint mikor cekkereket cipelsz.

Igen, jól mondtam. Isten nélkül valahogy

könnyebb végigmenni ezen a tetves életen.

Egyedül az van, hogy minden percben érzem:

üres a két kezem.

 

Üres, és ettől súlyos.

 

Radics Viktória fordítása

 

 

 

FARUK ŠEHIĆ

(részlet)

 

 

1992. 04. 21. (kedd), 18 óra 15-kor kezdődött a háború a városomban.

Sarajevsko pivót ittam a “Casablanca” kávézó teraszán.

A legújabb Adidas-modell volt a lábamon.

Levi’s farmer.

Tolldzseki.

A kávézótól vagy harminc méterre, a nagybátyámnál kerestem menedéket.

Adott egy Magnum 357-est és hatvan márkát.

Amit begyömöszöltem a nadrágom zsebébe.

Némely golyók hegye be volt mélyesztve.

Ezek a dum-dum golyók.

Gránátok és különböző kaliberű golyók adják az első háborús nap hangfalát.

Láttam egy hullócsillagot, amint lezuhan a két háztető közti égdarabkán.

Kívántam valamit.

Hogy legyen vége a háborúnak.

Hogy béküljünk ki a csajommal.

 

*

 

Mennyi pénzed van?

Tíz márka.

Nekem öt.

Ennyiből jól be tudunk rúgni.

– – – – – – – – –

Üvegből isszuk a sört.

A padló márványból van.

Hideget áraszt.

Kint fülledt a levegő.

Senki sem hord karórát.

Mert nincs semmi értelme az időnek.

 

*

 

Csodálatos dolog menekültnek lenni.

Ez azt jelenti, hogy tizenötöd rangú állampolgár vagy.

Senki sem ismer.

Pisálhatsz az utca közepén.

És továbbmész.

A járókelők utánad szólnak: Micsoda paraszt, kész vadember!

Kár, hogy nem lőttek benneteket mind agyon!

Miért nem harcoltatok?

Gyávák!

Picsák!

Töketlenek!

Csak akkor kapnak észbe, hogy ebben a háborúban nincs mély hátország, ha végigsüvölt “az ő egükön” egy-egy 155 mm-es tarackgránát.

 

*

 

Egy doboz Gales 17 márka.

A Partner 20.

A HB 25-be kerül.

A Skopsko pivo 10 márka.

Egy adag csevap 20.

Egy zsák liszt 1000 DM.

Egy kiló kávé 330.

Ostromgyűrűbe zártak bennünket.

Na de mindent ki lehet váltani valamivel.

A birsalmalevelet el lehet szívni, és nulla márkába kerül.

A pörkölt árpakávé egy márka.

Egy üveg tablettás pálinka 10 DM.

A csevap amúgy is luxus.

A kukorica olcsó és ízletes.

Még mindig ostromgyűrűben vagyunk.

 

 

*

 

Anyám reggel hatkor harmatos vadparajt szedett a környező völgyekben.

A kötényében hozta haza a szüretet.

Ebédre főtt parajt ettünk fokhagymával, parajlevest és parajsalátát.

Teli vagyok vassal.

Erős, mint Popey.

 

*

 

A humanitárius segélyből való szürke szivacson heverészek.

A hangyák sűrű oszlopokban menetelnek a falon.

10 mg-os váliumokat iszom.

Húsz órákat alszom.

A szobában gyakorlok mankóval járni.

Még mindig fáj a sebesült talpam.

Az Alfred J. Prufrock szerelmes énekét olvasom Eliottól.

Greta és Nadja a vendégszobában pasziánszoznak.

Anyám a sparhelt körül sertepertél.

Apám a fronton van.

A ház körül, amit menekültként kaptunk, anyám vöröshagymát, paprikát és paradicsomot ültetett.

Várjuk az első termést.

Lovacska vidáman ugat a küszöb előtt.

A nap delelőben.

 

*

 

Balról, az utolsó fedezékből leadták a drótot, hogy elesett Osman Jakupović.

A mesterlövész homlokon találta, pont a hajtövénél.

Lehetetlen volt eljutni a Padežen az utolsó fedezékig.

Este hordágyon elhozták hozzánk.

Felébredt a klinikai halálból.

Érthetetlen szavakat mormolt.

Égnek állt a hajunk, miközben az élőhalottat hallgattuk.

Elvitték a hátországba.

Három nap múlva halt meg a kórházban.

Megismerni sem volt időm.

Nem emlékszem az arcára.

Magas, izmos srác volt egy Stijena nevű helységből.

 

*

 

1992. 10. 05. (péntek)

Ma semmi sem történt velem.

 

*

 

A géppuska ugat, mint a kutya.

Teliszedtem a trikómat cseresznyével.

Golyók repülnek az izzó tetők felett.

Azt mondják, hogy az orvlövészek az Óváros felől lőnek.

Itt-ott 60 és 82 mm-es aknavető tüzel.

Olykor kilő egy-egy gránátot a tank.

A VBR is küldött egy sorozat rakétát.

Ha a közelemben robban, megrázkódom.

Borzongás fut végig a hátgerincemen.

Izzad a tenyerem.

Normális dolgokról beszélek.

Akárha a felhőkről, a cseresznyéről vagy az Unáról.

 

*

 

Elhatároztam, hogy nagyon takarékosan fogok írni.

Nem tudni, mikor lesz vége a háborúnak.

Hétf. – ittam.

K. – it.

Szer. – ua.

Csüt. – 0.

 

Radics Viktória fordítása