hirdetés

Találkozás a Dohány utcai seriffel

2013. május 23.

A Dohány utcai seriff azt a folyamatot mutatja be, ahogy a magyar társadalom eljutott a zsidóviccektől hatszázezer magyar zsidó halálba küldéséig... - Mohácsi János előadásáról, amely a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban látható, Kiss Yudit írt.

hirdetés

Mint egy jó orvos, Mohácsi János társadalmunk pulzusán tartja a kezét és diagnosztizálja közös bajainkat. Nem ír fel gyógyszert, de rákényszerít bennünket, hogy legalább egy színházi előadás időtartamára szembenézzünk a traumáinkkal. Az Egyszer élünk a háború utáni vérzivataros évekről szól, a Csak egy szög a magyar cigányság hányatott sorsáról, A Dohány utcai seriff a holokausztról. A Mohácsi munkáit jellemző alaposság, higgadt következetesség és hitelesség mindhárom darabban társul egy rendkívül erős színházi vízióval.


A Dohány utcai seriff azt a folyamatot mutatja be, ahogy a magyar társadalom eljutott a zsidóviccektől hatszázezer magyar zsidó halálba küldéséig, ahogy a megalázás és kirekesztés magától értetődő természetességgel csúszott át üldözésbe, kisemmizésbe és megsemmisítésbe. A szöveg a túlélők elbeszéléseire épül; kis emberek kis történetei a rájuk szakadó végzetről, amelynek eljövetelét láthatták, de az utolsó pillanatig nem hitték. A tanúvallomások kiegészülnek Kertész, Konrád, Nyíri és mások irodalmi szövegeivel és a „kívülállók”: falubeli szemtanúk, esetleges haszonélvezők beszámolóival. Olykor a másik oldal képviselői is megszólalnak: a mai magyar szélsőjobboldali vezér beszédére a haláltábor igazgatójának beszámolója rímel. Időnként kitágul a perspektíva: a Claude Lanzman Shoah című filmjéből idézett visszaemlékezések tudatosítják, hogy a magyar zsidóság elpusztítása egy egész Európára kiterjedő folyamat része volt. A zenei anyag hasonlóan gazdag: a zajok, zörejek, hangszerszólók, gyerekdalok, korabeli slágerek és hagyományos zsidó énekek az előadás szövetének szerves részei.

Az elbeszélt történetek fokozódó drámaisága, a visszatérő mondatok, amelyek minden alkalommal új, egyre súlyosabb jelentést kapnak, a nézőpontok váltakozása és a nyelvi és zenei anyag sokszínűsége olyan feszültséget és dinamikát ad az előadásnak, hogy pillanatok alatt elfeledjük, hogy teljes sötétségben ülünk. Korszakváltó dokumentumfilmjében Lanzman lemondott az archív felvételek használatáról: a túlélők mai arcukkal, mai helyszíneken mesélik el az évtizedekkel ezelőtt megtörtént eseményeket. Mohácsi egy lépéssel továbbmegy: lemond a látványról is és 80 percig sötétségbe burkolja a nézőket. A sötétség, összezártság pillanatok alatt meghitt közösséget teremt az előadás résztvevői között: minden rezzenés, minden szó megsokszorozott jelentőséget nyer. A terem különböző helyein megszólaló hangok, zörejek, zenék közös tért alkotnak körülöttünk, amelyből nincs kilépés. A fekete tér, amelybe alámerülünk, nemcsak a fasizmus uralma alatti történelmi sötétség, hanem a halál sötétsége is. Az előadás 80 perce alatt a holtak ott vannak velünk. Az ő szavaikat halljuk, az ő árnyuk suhan el mellettünk. Mohácsi és alkotótársai a színház szakrális gyökereihez nyúltak vissza. Egy szertartás résztvevőivé válunk, amelynek során együtt lépünk át egy egyébként hozzáférhetetlen dimenzióba. 

Nincs pátosz, könnyzacskók célozgatása, apró engedmények, amelyek az előadást könnyebben elviselhetőbbé tennék. Nincs feloldás, feloldódás, ahogy a történelemben sem volt: az előadás ugyanazzal a dallal végződik, amellyel elkezdődött.

Így kell - így lehet - a holokausztról színházban beszélni. Hogy az élmény a testünkbe vésődjön, hogy a történetek napokig kísértsenek a fejünkben, hogy önkéntelenül is összeránduljunk, amikor az aznapi cigányviccet meghalljuk.


Látható a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban, május 20-án és 29-én.
A részletek itt olvashatóak. 

A felhasznált visszaemlékezések egyes darabjai a USC Soá Alapítvány - A Vizuális Történelmi és Oktatási Intézet archívumából származó interjúk részleteinek szó szerinti átiratai, illetve a Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért visszaemlékezéseiből származó részletek.

Kiss Yudit

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
betusirato betusirato 2013-05-24 08:05

Eredeti, fontos, uj, es helyesen celzott.

Ilyet meg nem hallottam, sotetben adni elo, nyolcvan percig... eleg eros hatas, es szamomra impozans talalekonysagra utal. Tovabb is lehet vinni, akinek van hozza erzeke es tehetsege... a kozosseg, amit a sotetsegben ules teremt, egy egeszen ujfajta, noha elemeben pontosan olyan kozosseg mint barmi mas, a maganvalo melyebb athidalasa -- ezt jol megmondtam -- akar pszichiatriai eszkoznek is felhasznalhato, mivel a kozosseg teremtese gyors, rem gyors, es alapos. Csoport terapia. Amirol tudok, az az uvoltes terapia, amit neha teljes sotetsegben folytatnak. Nincs kivetel, nincs kulonbseg, nincs titok, hisz a titok az mind egyeni, es a sotetsegben az egyenek egybe formalodnak... gondolom en.

Ahogy Janos ba mondta, mikor a mesgyei tragyapermetezogep pilotaja vegul is felveszi egy korre a legben, "hat, erre nem gondutam volna." Janos ba bamulataval figyelek, ilyedt csodalattal esik le allam attol, mi is tortenik manapsaga a modernizalt Europaban.

Ludwig Czippora Ludwig Czippora 2013-05-24 07:49

Jó és szép.

flashmob flashmob 2013-05-24 07:47

Ez igaz(i) művészet. Válaszol és gondolkodtat. Cselekszik. Tud valamit arról az adósságról, amivel tartozunk.