Talán katalán
Ki ír katalán irodalmat?
Mint arról már 2005. júliusában beszámoltunk (itt), a Frankfurti Könyvvásár 2007-es meghívott díszvendége a katalán kultúra, s ez a tény komoly ellentéteket élesített fel Spanyolországban – kik is a katalánok és mi is a katalán irodalom. Annak ellenére nem volt erről megegyezés, hogy a katalán irodalomnak 1000 éves története van – számunkra már csak ezért is kedves.
- 2006. május 2.
Stephen Burgen 2006. április 22-én a Times-ban megjelent cikkében a Nemzetközi Könyv- és Copyright-világnap alkalmából járta körül a katalán kultúra és a frankfurti könyvvásár kérdéskörét. A könyv világnapját az UNESCO alapította tíz évvel ezelőtt. Az a katalán tradíció inspirálta, mely szerint ezen a napon, április 23-án, Cervantes és Shakespeare halálának napján, valamint Szent György napján – aki Anglia ás Katalónia védőszentje is - Katalóniában a férfiak és a nők vörös rózsát és könyvet cserélnek egymással – ezt a szokást elevenítette fel a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése is, amikor a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál első napján minden ide érkező hölgynek egy rózsát ad ajándékba.
A 2007-es frankfurti invitáció számos kérdést vetett fel. A katalán parlament nem volt rest magára vállalni e kérdések legfogósabbikának megoldását, s kinyilatkoztatta: katalán irodalom az, amit katalán nyelven írnak. Ez általában így is lenne, a kérdés azonban a katalán nyelv és kultúra esetében azért bonyolultabb némileg, mert a legtöbb katalán író nem katalánul, hanem spanyol nyelven ír, e parlamenti megoldással azonban ők per definitionem kiesnek a frankfurti meghívottak köréből.
E kiesettek között olyan nevek szerepelnek, mint Carlos Ruiz Zafón, akinek A szél árnyéka című nagysikerű könyvét már magyarul is olvashatja a közönség, vagy Javier Cercas, a Szalamisz katonái című regény írója, Eduardo Medoza a Csodák városával vagy Maruja Torres, Terenci Moix, Juan Goytisolo, Juan Marsé – két regénye is olvasható magyarul az Európa Kiadónál – és Manuel Vázquez Montalbán. Ők hivatalosan nem katalán írók, hiszen nem katalánul írták regényeiket, így a katalán díszvendégség során őket legfeljebb saját kiadóik mutatják majd be a könyvvásáron.
Jordi Pujol, 23 éve Katalónia minisztere szerint katalán az, aki itt él és ezt a nyelvet beszéli. Ezt a parlament most kiegészítette azzal, hogy ezen a nyelven is ír. Emilio Manzano, a katalán kultúra külföldi népszerűsítése érdekében életre hívott Institut Ramon Llull (IRL – olyan szervezet, mint a Cervates intézetek a spanyol kultúra, vagy a Goethe intézetek a német kultúra esetében) igazgatója szerint ez a döntés egyáltalán nem abszurd. A feladatnak a katalán kultúra és irodalom bemutatását tartja, ez pedig nem a spanyol nyelven írott irodalmat jelenti: a katalán nyelű irodalmak 1000 éves múltra tekintenek vissza, s ezt a történetet, valamint a katalán nyelv és irodalom egyediségét hivatott az intézet a katalán díszvendégség során kidomborítani.
Stephen Burgen utal azokra a példákra, melyek alátámasztanák ezt az eljárást, illetve olyanokra, amelyek éppen hogy ellene szólnak: így Beckett és Joyce, hiába írtak angolul, ír íróknak számítanak; Kazuo Ishiguro, a japán származású író viszont a másik fél példája: bár japán az anyanyelve, s Japánban élt, mégis angolul ír, s senki nem tartja japán írónak. Felmerül a húsz éve Katalóniában élő, katalán nyelven író angol, Matthew Tree esete is, aki megfelelvén a paramétereknek katalán íróként mutatkozhatna be a könyvvásáron, míg ő maga angolnak tartja magát.
Burgen szerint valahol itt találjuk a valódi lényeget: a katalánok számára a nyelv a kultúra megtestesítője, hiszen majd’ minden nyelvi kisebbség irigyli tőlük, hogy a negyven éves Franco-féle elnyomás után mégis magukra találtak. Az oktatás anyanyelven folyik, s az itt élők 95%-a beszéli a nyelvet, bár legalább ötven százalékuk spanyol bevándorló. Viszont a katalán egy latin nyelven alapuló nyelv, így jóval könnyebb megtanulni, mint mondjuk a wales-i nyelvet vagy a baszk euskerá-t.
A katalán könyvkiadást erőteljesen támogatja az állam. Ennek ugyanakkor ironikus mellékzöngéje is van: ezzel a támogatással az irodalom elértéktelenedéséhez járulnak hozzá, hiszen olyan másod- sőt harmadvonalbeli könyveket is reklámoznak s eladhatatlan példányszámban nyomnak, amelyek nem járulnak hozzá ahhoz, hogy a katalán kultúra értékét bárki felismerhesse.
A másik érdekes jelenség, melyre Burgen cikke végén utal, hogy katalán szokás ide vagy oda, a könyvek nem a legkelendőbb árucikkek errefelé: a felmérések szerint a spanyolok és a katalánok az európai olvasótáborok legkisebbjei közé tartoznak. Spanyolországban évente egy könyv jut egy emberre – ennyit vesznek meg -, s ezt a könyvet általában éppen április 23-a körül vásárolják.
Stephen Burgen cikke a Times-ban (link)
Juan Marsé Gyíkfarkak című regénye a literán (link)
Juan Marsé Szerelmi dalok a Lolita klubban című regénye a literán (link)
Hozzászólás