hirdetés

Tamás Gáspár Miklós: Magyar remekírók

2017. augusztus 10.

„Nemzeti klasszikusainkat ezentúl mint Bayer Zsolt előzményeit lapozhatjuk; talán még nem tudjuk, hogyan végződik a könyv, de tudjuk, hogyan végződik a magyar irodalomtörténet”– Tamás Gáspár Miklós írása annak kapcsán, hogy Bayer Zsolt művét is beválogatják a Nemzeti Könyvtár című, Kerényi Imre által szerkesztett sorozatba.

hirdetés

Az Index tudósít bennünket róla, hogy Bayer Zsolt válogatott művei megjelennek a honi irodalom remekeit összegyűjtő, Nemzeti Könyvtár nevű sorozatban, amelyet Kerényi Imre rendező szerkeszt.

Noha Bayer Zsoltnak, a Magyar Idők főmunkatársának írásművészete mindenekelőtt politikai természetű, erre most nem fordítunk figyelmet. A jelentős könyvpiaci eseményt csak irodalomtörténetileg vesszük szemügyre. Nem vitatjuk, hogy van a publicisztikának olyan minősége, amely része a nemzeti kultúrának, a nemzeti irodalomnak – például Kemény Zsigmond, Eötvös József, Szekfű Gyula, Németh László, Bibó István számos ilynemű dolgozata műveltségünk legjavához tartozik.

Ennek a műfajnak az egyik alesete az invektíva; ebben is remekművek születtek, ilyen a Szabó Dezsőé: „Válasz. Nagyméltóságú gróf Tisza István volt miniszterelnök, nagybirtokos úrnak" (1911). Remek!

Ebben az alfajban munkálkodik Bayer szerkesztő úr, akinek ezért sok babér – és fejére ejtett cserép muskátli – jutott osztályrészéül. A Nemzeti Könyvtár (sorozat) kitűnő szerkesztője igen bátor volt, amikor ezt a vitatott életművet besorozta nemzeti klasszikusaink közé. Nem banális döntés ez: fölöttébb komoly és elszánt erkölcsi-esztétikai állásfoglalás.

Ha jól meggondoljuk: örvendetes, hogy az állami művelődéspolitika és „kanonizációs stratégia" nem kincstári jellegű, hanem merész és meglepő. Ugyan miért kellene az államnak unalmasnak lennie? Államunk kifejezetten szórakoztató néha, s ezt – kellő tisztelettel – üdvözölnünk kell.

Az, hogy Bayer Zsolt cikkeit immáron Móricz, Kosztolányi, Madách társaságában olvashatjuk – mint a nemzeti klasszikusok egyikét, történetesen legifjabbikát – , sajátos fénycsóvát vet a magyar irodalomtörténetre. Olyan sor, amelynek a (pillanatnyi) végpontja Bayer Zsolt publicisztikája, más, mintha – teszem azt – az ő helyén Tandori, Nádas, Krasznahorkai szerepelne. Ez olyan irodalom, amelynek az (ideiglenes, hiszen a sorozat folytatódik) eszmei végállomása ez az életmű.
Ez az a magyar irodalom, amely a Nemzeti Könyvtár szerkesztői és kiadói szerint Bayer Zsoltban kulminál. Elkezdődik – mit tudom én – Berzsenyivel és Vörösmartyval, s (egyelőre) befejeződik Bayer Zsolttal. Ez másfajta irodalom, mint amilyet eddig ismernünk adatott.

Ez új magyar irodalom.

Nemzeti klasszikusainkat ezentúl mint Bayer Zsolt előzményeit lapozhatjuk; talán még nem tudjuk, hogyan végződik a könyv, de tudjuk, hogyan végződik a magyar irodalomtörténet: Bayer Zsolt írói munkásságában ér el a végéhez, itt van a vége.

Magyar irodalom – csak úgy egyszerűen, mint afféle vadvirág – már régóta létezik, de nemzeti intézményként csak Kazinczy, Kölcsey, Kisfaludy óta. Ez a sok mindentől függő, de azért mégis független intézmény bevett némelyeket, és kívül tartott másokat. Bonyolult módon kapcsolódik ez az állam hatalmához, de az állam szerepet játszik benne: díjakkal, akadémiai tagságokkal, kitüntetésekkel, reprezentatív sorozatokban való megjelentetéssel. Itt mindenesetre valaki kísérletet tett a nemzeti klasszika átfogalmazására – ebben a nézetben a mi klasszikusaink egyik sajátossága (a szabad magyar állam helyettesítése akkor, amikor ilyen nem volt: Kölcsey, Vörösmarty, Ady ezt kétségtelenül megtette, ha nem is csupán ezt tette) különös jelentést ad ennek a gesztusnak.

Az elveszett magyar nemzeti közösséget szimbolikusan megtalálták: hiszen Bayer szerkesztő úr írásai bizonyos fajta valóságot védelmeznek, s azonosnak vélik az eszménnyel. Haragja ennek az eszményi valóságnak az oltalma végett lángol föl.

A magyar irodalom régi rejtelmének megvan a megoldása. Végre értjük Babitsot.

 

Tamás Gáspár Miklós

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.