hirdetés

Tandori Dezső: Körlevél négyszögesítése I.

2018. december 8.

„Soha nincs kétszer?" „Egyszer sincs kétszer?" / mit támaszkodsz e falnál, mögötte miféle végtelenbe? – A ma 80 éves Tandorit Dezsőt Ferencz Győző, Györe Balázs,  Kántor Péter, Németh Gábor, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs és a Litera „kérdezte".

hirdetés

Tandori Dezső köztudottan jó ideje nem ad interjút, nem vállal nyilvános szereplést, felkérésre ritkán dolgozik, mi mégis megkíséreltük szóra bírni. Születésnapja előtt nem sokkal arra kértünk néhány írót, intézzenek hozzá olyan kérdést, fundáljanak ki olyan üzenetet, amely válaszadásra, bármiféle reakcióra sarkallja az ünnepeltet, nem utolsósorban a jeles nap alkalmából örömmel tölti el. Az üzeneteket postán elküldtük Tandori Dezsőnek, s kisvártatva érkezett is egy vastag boríték. Küldeményében versekkel, rajzokkal, versrajzokkal, képversekkel „válaszolt", ezeket megtekinthetik galériánkban, vagy itt, álinterjúnk második részében. Elsőként az írók kérdéseit/üzeneteit közöljük – egy-egy hozzájuk társított válaszverssel.

Fotó: Várnagy Tibor

VÁRADY SZABOLCS

Dr. Dezső!
Valaha így írtál nekem (ahol is a dr. persze nem doktort rövidít, hanem dear-t), emlékszel-e arra a pokoli nagy viharra a Népstadion fölött, amelynek jóvoltából először láttalak, csak éppen nem tudtam, hogy te vagy az a fiatalember, aki Ottlik Géza oldalán igyekszik fedél alá jutni, akárcsak én és mindenki azon a nagy atlétikai versenyen, amilyenen amúgy soha életemben nem voltam, de most Bálint András rábeszélt. (Ő volt az osztályban a legjobb magasugró a József Attila Gimnáziumban.) Mikor lehetett ez? A hatvanas évek eleje táján, gondolom, mindenesetre ismertem már Ottlikot, Vasékon keresztül, és kaptam tőle akkor egy tantuszt, aztán siettem telefonálni, és eltelt egy jó pár év, amíg mi végre ténylegesen összeismerkedtünk. Mit jelentett neked az atlétika? Egyáltalán: a sport. Mert hiszen aktívan is űzted, a Vörös Meteor evezős csapatában, ha jól vagyok értesülve. Kellett ahhoz a hihetetlen munkabíráshoz, amivel ezt a kisebb könyvtárnyi könyvet megírtad és lefordítottad? Meddig tartott egyáltalán?

Dr. Dezső! Elég pr. kérdés ez (-ózai, -imitív), akár felejtsd is el. Evezzünk szellemibb vizekre. Azt írtad nekem 1987. XII. 22-én (történetesen Petri születésnapján), harmincegy éve tehát, hogy „a forgás amaz évadába értem, hol is a pontos önkifejezés még mindig vágyam, de nem az már a kifejezés maga, a műcsinálás, az már nem". Valami effélét mond Eliot is a Négy kvartettben, atyai barátunk, Vas István fordításában: „Hát így is ki lehet fejezni – nem éppen kielégítően: / Iskolás körülírás volt, elévült költői divat, / Nem takarítja meg a tűrhetetlen viadalt / Szóval és jelentéssel. Nem fontos a költészet." Te magad hogyan érted ezt pontosan? Te, aki aztán igazán mindent meg tudsz csinálni, ami a nyelvvel, a formával megcsinálható. Szóval, ami kunszt. És épp ezért, azt mondod, az nem olyan nagy kunszt? Ami igazán fontos, vagy legalábbis ugyanolyan fontos, az az élet-rajz jelentőssége (két ss-sel) – fülszövegeddel szólva (Két és fél töredék Hamletnek). Az élet rajza, és egy ideje egyre inkább a rajz élete. Azt mondtad legutóbb, telefonon, hogy már az írógépet kivontad a használatból. A számítógépre meg soha nem is szoktál rá. Vajon rajzolsz-e betűket is?

*

GYÖRE BALÁZS

*

FERENCZ GYŐZŐ

nyolcvan körül megfordultam
(A megnyerhető veszteség)

Ki szedi össze váltott lovait, ha elhulltak, ki veszi a nyakába?
Tőled távolabb-e? Hozzád közelebb-e?
(Egészen pontosan) mi van a (? hol) (Egészen pontosan) hol van a (? mi)

miért mentem mégis a félsziget belseje felé?
MIÉRT MENT MÉGIS A FÉLSZIGET BELSEJE FELÉ?

Amikor azt hiszem: megközelítek, nem a közelit távolítom el?
Áldott magánosság? jövel?
Eléri az ember ott, ugye, amúgy a földszintet?
Hallom én azt? ha majd az engemet legközelebb érő rögök dübögnek?
S ne bízzam benne inkább: a latyakban fű-gyökérként jobb lesz némán?

mi ez a vonal-ragyogás?
mi ez az ablakfény-rács?

Londoni Mindenszentek, Szpéróval mit üzentek?
Miért élnél örökké?
Mieriet, mèrt?
mertier tep szette gep szet tepet papr eleb, mert?

(Hol az ékezet!?!)
Kiírunk-e magunkból valamit? Vagy inkább: egyre inkább beleírjuk magunkat valamibe, hogy kibírjuk?
Tegyek magamhoz még valamit? Vegyek el?
Vagy nem fér-e el ugyanott egy meglevő és egy hiányzó?

„Soha nincs kétszer?" „Egyszer sincs kétszer?"
mit támaszkodsz e falnál, mögötte miféle végtelenbe?
Mit szeretsz bécsi vakolatokat?
Dublini vakablakokat?
A teljesen üreset?
Az üresen teljeset?

Csak a kérdést nem értem, különben a felelet megvan.

*

NÉMETH GÁBOR

„Ami eldől, / nem áll" tényleg.
De az állandó „mi helyett?"
Mit vegyek készpénznek?

(Trés Or In Safe)

*

KÁNTOR PÉTER

Kedves Dezső!

Kérdeznék tőled valamit – esetleg az őszi levélhullásról meg az ég színeiről, hogy ismered-e Szép Ernő rajzát a hulló falevélről –, valami olyasmit, amire talán válaszolnál is, de legalábbis nem lenne ellenedre. Csak hát mi legyen az a valami? A legjobb lenne tőled megkérdezni, hogy mit kérdezzek, amire te aztán kapásból... De hát nem lehet, és nem is kell mindig a legjobb.
Legyen csak egy kérdés, a sok elképzelhető közül. Hisz annyi elképzelhető kérdés van, ugye?
Mondjuk, csak próbaképp, te hogy állsz vele, szereted-e a szerdát? Ugyanis ma épp szerda van – egy szerdán írok neked. De lehetne ez egy más nap is, nem szerda is, lehet bármelyik. Hogy szereted-e?
Nem tudom, hogy ez jó kérdés lenne-e. És nem is a szerda miatt, ami lehet nem szerda is. Hanem hogy szereted-e. Kell-e ezt most forszírozni, hogy szereted-e? Nem hiszem.
Egyébként is, már írtál eleget arról, mit szeretsz, kit szeretsz. És még írhatsz máskor is, akármikor. Amit pedig nem szeretsz, soha nem is szerettél – persze arra is rá lehet kérdezni –, az a te esetedben sose volt túlhangsúlyozva. Nem mintha nem lett volna, nem lenne elég olyan, de valahogy nem arra hegyezted ki a dolgokat. Te hogy vagy például a vasárnapokkal? Amiket Thomas Bernhard annyira érzékletesen tudott utálni. Mondhatni, egy életre lefoglalta magának a vasárnapokat. Mint te bizonyos mackókat. Vagy mint, és most repülök egyet, a Totyit. Mint egynémely lovakat. Mint a már fentebb említett Szép Ernőt.
Ezek a 'kiválasztott szeretettek' már megvannak – és nem lehet változtatni rajtuk, hiába mondják, hogy minden változik.
Az ízlés, az más, az változhat. A vélemény is. De az igazi 'kiválasztottak' – ők nem. Ők már lefoglaltak téged, és te is lefoglaltad őket magadnak, egy életre.
Vannak persze másféle 'szeretettek' is, amik nem életre szólóak. Én például egy időben, úgy öt és tíz éves korom között, nagyon szerettem a gesztenyepürét. Aztán ez elmúlt, tejszínhabostul, mindenestül. Maradt az emléke: egy édes emlék.
De vissza a kérdéshez, a kérdésekhez. Hiába van számtalan sok kérdés, egyik hozza a másikat, másik a harmadikat, mégis, ahogy múlnak az évek, mintha fogynának közülük a valóban lényegesek. Fogy előlük az idő, úgy lehet, és egyúttal némiképp lanyhul is az izgalom. Majd valamelyik ló befut, amikor befut.
Nem hogy mindegy lenne, melyik ló, mikor, és hogy – az azért nem mindegy! Egyáltalán nem mindegy! De hogy mi mennyire lényeges? Ki tudja? A Fahéjas vagy az Áfonyás? Oat So Simple.
A válaszok viszont egyre sebesebben szaporodnak, gyűlnek. Már nincs hova dugni őket, és hol van még a végük? Csak az nem világos, ki tarthat mindent számon. Vagy ha nem is mindent, olyan nincs, de Valamit mindenből. Azon túl, hogy mikor ér Nyírmeggyesre egy személyvonat Debrecenből. Az biztos, hogy Tigrisre annak idején lehetett számítani: ő bármikor bárhol magába döntött mindent, ami csukamájolaj. De hát fölötte is múlik az idő, vagy nem?
Tegyünk fel egy kérdést, ami nem érint különösebben se szerdát, se hétfőt, vagy éppenséggel ezt is, azt is, és nincs túlzottan belekeverve a 'szeretem-nem szeretem'. Egy olyan kérdést, amire meglehet csak egy bizonyos liftszerelő tudna válaszolni, egy Antonovics vagy Fantonovics nevű, de ő meg szokása szerint csak vonogatná a vállát. Hogy ott messze, az Északi Sarkon, vagy azon is túl, vannak-e kis sarki kocsmák, ahová egy kóbor liftkezelő, ha úgy adódik, a sarki medvékkel sakkozni behúzódhat. Vajon elképzelhető ez? Mit gondolsz?

*

TÓTH KRISZTINA

*

A Litera utolsóként, miután szerzőnk hogyléte felől érdeklődött, csupán annyit kérdezett: „Ha nem kérdéseket, akkor mit tegyünk (föl)?"

Boldog születésnapot, Dezső!

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.