hirdetés

Tarján Tamás: Szemmagasságban

2013. október 7.

Mi minden tükröződik Gergely Ágnes új opusának lapjain? Gyöngédtelenség és gyöngédség. Kárhozat és üdvösség. Ideiglenesség és végérvényesség. Józanság és eksztázis. - Tarján Tamás a Pont Kiadónál könyvhétre megjelent kötetét Gergely Ágnes Jonathan Swift éjszakái című művéről írt kritikájával ajánljuk.

hirdetés

PILLANATTÜKRÖK
Gergely Ágnes: Jonathan Swift éjszakái

Gondolkodás és érzés emelkedettsége, a magát félrevezetni nem engedő, örökkön kérdező tudat a válaszok tragédiáit is elviselni kész méltósága árad a költőnő legújabb kötetéből. Az életmű magas szinten folytatja önmagát.

A kötetcímmel nem könnyű kapcsolatot létesíteni. Interjúi egyikében Gergely Ágnes így indokolta, miért a Jonathan Swift éjszakái lett a címadó vers: „Swift súlyos betegségben halt meg, s amikor a legnagyobb gyöngédségre és gondoskodásra lett volna szüksége, akkor az ápolója, ha úgy hozta kedve, megverte. Az angol irodalom egyik legnagyobb gondolkodója volt Swift. S amikor egy ilyen szellemiségű ember ott fekszik tehetetlenül, ott hányódik az élet végső mezsgyéjén, akkor megütik többször is. Ez olyan hihetetlen. De aztán szétnézek magam körül, s látom, hogy a világ rendkívül gyöngédtelen lett”. A nagy gondolkodó Swift neve a magyar olvasók túlnyomó többsége számára a Gulliver-regények írójaként, így akarva-akaratlanul szatirikus (esetleg nem is pontosan interpretálódó) közegben cseng ismerősen. S bizonyára kevesekben merül fel, hogy az író utolsó esztendeinek éjszakáit az elmebetegség öntudatlanságában töltötte (bár ezt nem mindegyik Swift-életrajz kezeli egyértelmű tényként). Érdekes tehát, hogy a Swift-emlékversnek (mely nem tartozik a gyűjtemény legjelentősebb darabjai közé) a tud ige a kulcsa: „…Mit tud az ápoló a jogról? / Mit tud a genny a takaróról? / Az álomról, a szeretetről? / Mit tud a sors az ápolóról? // Hírnév, azt mondják. Anglia / a Gulliverrel van tele. / Bőrkötésben az éjszakák. / Tudta. És mire ment vele?”

Az Argumentum Kiadónál megjelent könyv alcíme – Versek négy arckép alá – sejteni engedi: a ciklusok bizonyos értelemben egymást tükrözik, ahogy az égtájak tükrei egymásnak. E sejtést a Tükörpillanat és más művek ugyancsak igazolják. Így A tengerszoros két tételének tengelyesen szimmetrikus (kicsiny – fontos – változtatásokkal szövegismétlő) építkezése, amely Gibraltár és Ceuta egymással dialogizáló földrajzi helyeit-neveit felelteti meg, vagy a Janicsárok két egysége (Ionicus a minore, Csokonai után – Ionicus a maiore, Vas István után). Hosszan folytatható a sor, akár a Dániellel is, mely első és utolsó szakaszát az oroszlános próféta nevével végzi. Mindkétszer különleges rímhelyzetben (talán mondhatnánk: a rím is a tükrösség egy fajtája): előbb az „akkor ül”, utóbb a „kihűl” a Dániel ríme. Feltűnő, akart, hatásos disszonanciák, abban a vallomásban, mely a menetel – Mene. Tekel összecsengés különleges-kivételes szépségét is ismeri.

Mi minden tükröződik Gergely Ágnes új opusának lapjain? Gyöngédtelenség és gyöngédség. Kárhozat és üdvösség. Ideiglenesség és végérvényesség. Józanság és eksztázis. A legelső vers legutolsó sorával szólva: a „…holtodban is, holtomban is” kettős tudata. Más szövegszemszög felől nézve: „Nem az élő és a halott között / húzódik az árok” (Az irgalom). A közelebbről meg nem nevezett és meg nem jelenített négy férfi – a költőnő érzelmi életének négy fontos szereplője; hárman már halottak, egy az élők sorában van – szinte egyetlen alakká rajzolódik. A nekik ajánlott, „arcképük alá” helyezett versek intim emlékeket is közel hozhatnak egymáshoz a szövegben. A nyitó ciklus Viharkabát című verse őrzi a „Madonna mia, mondta. / My Prince, mondtam zokogva” két sorát – a mélyen személyes megszólítás a negyedik ciklus Röntgenfelvétel-versében is előtűnik: „…a halál is mérce volna / megtisztító józan öröklét / roskadozom a súlya nélkül / Madonna mia soha többé”.

A négy fejezet egy-egy – dőlt betűvel szedett – régebbi költeményt visel homlokán, hogy a – 2006-tól datálódó – újabb művekkel valamennyi rész tíz alkotásra egészüljön ki. Gergely Ágnesnek mérték, arányosság, ízlés, tartózkodás mindig erőssége volt – s mint mindig, ezúttal is kigyúl keze alatt a mértan. A lehetséges szólamok közül igen erősen zeng az elköteleződni vágyó szuverenitás hangja: a vágy és aggodalom, hogy a költemények beszélője – reménye szerint – csakis a jóhoz, nemeshez, maradandóhoz kívánna kötődni, de ahhoz tántoríthatatlanul. A morál gráciája fontos ismertető jegye e lírának, mely ugyanakkor egy mélyen racionális elme plasztikus pillanatfelvételeit sorakoztatja a jelenné fájt múlt és a fürkészett jövő végtelen sors-tárházából. A míves dimenzionáltság őszinte gyönyörűségére szolgál a jártas és a növendék olvasónak is: a Gergely Ágnes-versek kínálta térélmény minden korosztályt megérinthet, befogadhat (néha a tudatos ismétlő jelleg fáradtabbá fordulása ellenére is).

E (kép)világ konkrétumai archetipikus, sőt archetopikus jellegűek, sokszor tüntetően tárgyiasak (például a hajózás-, a tengermotívum; illetve – az iméntivel részint összefüggésben – az utazás-, felfedezés- és földönfutás-motívum), mégis már indításukban az absztrakció irányába mutatnak. A versek tónusa változatos, de a redukált ódaiságban mégis viszonylag egységes: a vershős monológja a fohász és a gyászbeszéd huzatos tágasságának választóvonalán tükrözi önmagát. Az ezúttal – a versek viszonylag kis száma miatt is – a megszokottnál szűkebbre vont alakzati keretek között a formaművész Gergely Ágnes újfent érvényesíti verssor és gondolati egység elcsúsztatását (amire a leggyakrabban felbukkanó félrímesség is rájátszik), valamint a rétegezett indíttatású, szerte- és összefutó műveltség- és históriaanyag, tapasztalat és képzet sűrű idézetek és versben ritkán olvasható szavak általi generálását. A „Semmi ága” József Attila, „az üres árok” Pilinszky János univerzumát hívja társul a társtalanságban; U’fárszin, lokátor, rockzenész, Wedgwood porcelán, Trinity College: mind nehézkesség nélkül talál magának helyet a versek ege alatt.
„görög zsidó keresztény bánat / mindigre széttart s közrefog / a szabad szomszédság igénye / egyszer messziről felzokog” – foglalja magába e szakaszt is A Nyugat centenáriumára írott vers. Az „Isten ujja” jelölte mindenség és „Holt idő, távoli majorság” sejtelmében tudott-keresett Magyarország szerelem és halál tükre által tölti be sokszorozva a kötet uralkodó időterét, az éjszakát. Világít az éj.

(2011)

Tarján Tamás

Pályakezdő éveimben írógépem mellől egy szemmagasságban húzódó könyvespolcra esett pillantásom. Ezen sorakoztak a mielőbb elolvasandó, főleg új kiadványok. Ma ablaknál áll az íróasztalom, rajta a laptoppal, de a „szemmagasságban-polcot” megtartottam a lakás egy másik pontján, ahonnan, ha arra haladok, a friss olvasni valók naponta ötvenszer is figyelmeztetnek önmagukra. E gyűjtemény darabjai – tanulmány, előadásszöveg, esszé, kritika, vitacikk, köszöntő, nekrológ – 2008 és 2013 között keletkeztek. Olvasás és (az olvasottakkal kapcsolatosan történő) írás a talán szokatlan olvasásírások műfaji meghatározásban vetül egymásra – ajánlja könyvét Tarján Tamás.

TARTALOM

Zöld-foki szigetek - Visszavarázsolt birtok - A gyerekfigura Mándy Iván műveiben • 5
Rocinante józan lovasa - Garas Dezső 1934–2011 • 25
Iskolánk büszkeségei - Örkény, Várkonyi 100 • 34
Örkény István ismeretlen egyperces levele a hatvanöt éves Tverdota Györgyhöz • 39
A drámaíró búcsúja - Hubay Miklósról • 43
„Egy hajdani költőnő” - Weöres Sándor: Psyché • 57
Az átutazó - Weöres Sándor 100 • 79
Szabad szomszédság  - Az „uraság” - A Berzsenyi-bicentenárium (1976) és utóünnepei • 89
Katedrálist, káromkodásból - Egy beszédalakzat – versben (Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet) • 97
Csaknem zenemű - Ágh István: Hívás valahonnan • 108
Legmély - Beney Zsuzsa: Összegyűjtött versek I–III.; Az elérhetetlen jelentés I–II. • 111
Pillanattükrök - Gergely Ágnes: Jonathan Swift éjszakái • 117
Ady, József Attila, Petri - – avagy: Kocsi-út az éjszakában • 120
Retemetesz - Kézdy György 1936–2013 • 126
Pályakép a katonaládából - Komáromi Gabriella: Lázár Ervin élete és munkássága • 134
Kritikusi botanika - Gerold László: Retro • 141
Szeretni Rembrandtot - Bohócok és maszkok - Szabolcsi Miklós: A clown mint a művész önarcképe • 148
Nihil non - 13003 leütés Beck András Karinthy-esszéjéhez • 152
Csinszka - Rockenbauer Zoltán: A halandó múzsa • 158
Boldog(talan) ember - Móricz Zsigmond: Naplók 1926–1929 • 161
Szigligeti örökében - Lakatos Éva: A magyar színházi folyóiratok bibliográfiája (1778–1948) • 166
„Itt a folyóirat kérdése döntő” - Megjegyzések az 1950 és 1975 közötti magyar irodalmi sajtóról • 169
Hosszú és lassúléptű évek - Déry Tibor levelezése 1956–1960 • 180
Arcok, kézjegyek - Gál Mihály: „A nemzet lelkiismeretének” – Németh László dedikált könyvtára • 184
Emelt fokon - Fűzfa Balázs: Irodalom 09–12 • 189

TARJÁN Tamás: Szemmagasságban, Pont Kiadó, 2013, 160 old., 3780 Ft

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.