hirdetés

Temesi Ferenc: Szüzek

2018. szeptember 4.

Bébinek volt egy sátra, Márk szerzett még egyet kölcsönbe a jövendő sógorától. Mert ez volt az a nyár, amikorra Ilona megígérte neki, véget vetnek szánalmasan elhúzódó félszüzességüknek. – Kamaszkorom legszebb nyara sorozatunkban Temesi Ferenc írása.

hirdetés

A múltban élni egy okból előnyös: olcsóbb. Ebben az olcsó múltban azért az olyan nagykamaszoknak, mint Márk, Bébi és Kamón a nyári szünetben melózni kellett, ha nyaralni akartak. És ők akartak. Apjuknak – tanító, címfestő, cipész –, nem volt pénze ilyesmire. A srácok az építőiparban, segédmunkával keresték meg a pénzt. És hova mehettek akkor nyaralni a fiatalok? Hát nem az Adriára! A Balatonra.
Bébinek volt egy sátra, Márk szerzett még egyet kölcsönbe a jövendő sógorától. Mert ez volt az a nyár, amikorra Ilona megígérte neki, véget vetnek szánalmasan elhúzódó félszüzességüknek. Akkoriban volt még ilyen, hogy egy lány azt mondta egy fiúnak:

Azt, csak érettségi után.

Kamón, Márk, Bébi. Utóbbi kettő szájában pipa.

Ezekben a daliás időkben, nem esett jobban kétségbe egy lány, ha a mobilját veszíti el, mint a szüzességét. Szüzesség volt, mobil nem. És két év után, csak eljött az a július. A fiúk vonattal mentek persze, két sátor, három hátizsák sok lett volna stoppal. Porlódról Pestre, onnan Keszthelyre, személlyel, egy fiatalnak az semmi.
Tervük az volt, hogy Ilona éjfélkor, mikor már biztosan alszanak a szülei, kimászik az ablakon (a nyaraló földszintes volt), és Márk a kettős szűztelenítésükre felállított sátorban várja. Tízkor megcsördült az ég, ropogott, és úgy elkezdett esni, hogy hajnalig abba se hagyta. De az alkalom! Márk két éve várt rá, és nem akarta elszalasztani. Barátai szépen egyenletesen szuszogtak, de ő nem tudta lehunyni a szemét. Időnként zseblámpával megnézte az óráját.

Fél tizenkettőtől nem bírta tovább, átment a defloreáló helyre a kegyetlenül kopogó esőben. A sátorban sokkal hidegebb volt, mint amiben aludtak. Pokrócuk is csak egy volt, azt nem kérhette el. Ott vacogott a sátorban ez a nagyokat álmodó süvölvény, aki ezen az éji órán készült találkozni az valósággal. Éjfélkor matatást hallott a bejárat felől.

A legcikibb talán az volt az egészben, hogy mindketten meztelenre vetkőztek a nagy aktushoz. Remegtek, összebújtak, mindhiába. Minden alkalommal, mikor Márk kemény vesszeje be akart hatolni a lányba, mintha lement volna a vasfüggöny. Ha a nem nemet jelentene, minden férfi szüzen halna meg. De most az igen!, igen! ideje volt.

Nem adták föl egykönnyen. Nem látták, csak érezték egymást. Kettejük izzadsága végre összekeveredett. Közös szag a sötétben. De csak nem volt nyitva az az aranykapu. Még az orvosnak készülő lány se tudta, hogy a puncija záróizmai rántódnak össze akaratlan. Hát még a nyálasszájú és hiú suhanc. Akinek már elfogyott a maradék önbizalma, a cerka se állt már, fáztak, nem értették, mi van velük. Hisz eddig mindig... A sátor, mintha tudta volna, mi történik benne, megadta magát a zivatarnak, és beázott. Csöpp-csöpp-csöpcsöröpp.

Eszükbe se jutott most a hagyományos kézimunka. A lány riadt volt, de megmaradt a szűzhártyája, a fiú föld alá bújt volna szégyenében. Azt hitte, ő a hibás. Nem volt elnyelt sikoly az éjszakában, vércsepp a füvön. Felöltöztek.

Menj vissza, mondta Márk keményen. Annyit se mondott: jójszakát.

Reggelre már kitisztult az ég, Kamón épp az orosz halkonzervet büykölte egy T alakú, középen lyukas fémnyitóval, amellyel a végéről föl lehetett tekerni a konzerv tetejét, amikor annyit mondott Márk:

Csomagolunk, srácok. Átcuccolunk egy osztálytársnőmékhez Györökre.

Nem, ő nem akart még egy férfúi kudarcot. Az nem lehet, hogy ő impotens legyen.

Miért, mi volt?, kérdezte Bébi.

Hát épp az, hogy semmi.

Délben már a kikötőben ették a sült keszeget. Napra pontosan egy hónap múlva, a nagy Szovjetunió és kis rabországainak hadoszlopai úgy elözönlötték a forrongó, szabadulni vágyó Csehszlovákiát, mint a testvéri tankok Magyarországot ötvenhatban.

Ilona el-nem-veszett szüzességét a keszthelyi strandon, a vöröskeresztes zászlós csónakban napozó, méretes orrú fiatalember találta meg.

Temesi Ferenc

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.