Termékeny félreolvasással kezdem az eheti szemlét – a Van e napjainkban az írásnak fix helye? kérdést tulajdonítom Jánossy Lajosnak, aki Kemény István intencióit követve a Janus Pannonius epigrammapályázatnyertesét, Kun Árpádot, a har madik éve Norvégiában boldoguló írót kérdezte a világ dolgairól – s csak utólag jövök rá, nem általános a kérdés, a napjaidban helyett olvastam napjainkbant, de nem véletlenül – utána lehet olvasni a cikkben, melyhez új Kun Árpád-részlet is csatlakozik.

Aztán itt volt a héten Madaras Mimi, a rejtélyes netnaplóíró – a szerelemről elmélkedő naplója mellé épp a szerelmi hőmérő című hirdetést fogtam ki, de ennek a bejegyzésnek köszönhetem az eheti termékeny elírást is: „Meséli tegnap egy kocsmáros, hogy a körzetben, ahol valami kiskirály a kocsmák esti bezárásáról rendelkezett, az egyik lebújban furfangos eljárást eszeltek ki.” És valóban, milyen igaz: a pesti kocsmák többségébe lebújik az ember, mert az alagsorba, a szuterénbe, a pincébe kerülnek, így nem csoda ha a kocsmákat kevésbé járt Mimi ekképp etimologizálja a lebujt, s hosszú ú-val írja, hiszen mi másért is járhatnának oda a férfiak, ha nem azért, mert végre találtak egy olyan befogadó és biztonságos barlangot, ahova akkor bújhatnak le, amikor nekik tetszik?

Azért más termékenységek is voltak a héten: hogy ne menjünk messzire, itt van rögtön a termékeny könyvnyomtatás – közeleg a Könyvhét, s a könyvheti kötetek hosszú sorát termelik a nyomdák éjt nappallá téve a hosszú pünkösdi hétvégén is – 360 magyar kötet szerepel a könyvlistán, s akkor nem esett szó a külföldi szerzők újdonságairól – engem a Nő a sötétben meghódított, így nem hagyhatom ki, hogy felhívjam a figyelmet Elena Ferrante, a titokzatos olasz írónő újonnan megjelent Tékozló szeretet című regényére: egy lány nyomoz itt anyja halálának körülményei után, hogy közben kiderítse azt is, mi okozta viszonyukban azt a leküzdhetetlen, távolságtartó hidegséget, amit most már nem lesz módjában feloldani.

Ami pedig a hosszú hétvégét és a programajánlatot illeti, javaslom, hogy vigyázó szemét ki-ki Bécsre vesse: a Wiener Festwochen eseményeit érdemes áttanulmányozni, s kiruccani cseppet a szomszédba, akár a The Porn Identity című kiállításra a Kunsthallébe, akár Agneszka Kalinowska videomunkáiért a MUMOK-ba, vagy csak megnézni itt a Klassische Moderne anyagban Picabiát, Arpot vagy Kandinszkijt, s ha ez sem elég, akkor a Kunsthalléban ott a Műcsarnokétól több ponton eltérő Thomas Ruff kiállítás: a csillagászat éve kapcsán a Cassini képeit színezi át, a Ciklusok sorozat újabb darabokkal bővült és a háromdimenziós kép létrehzásának is érdekes lehetőségét választotta – különös élmény Jeruzsálemet fekete-fehérben háromdimenziósan látni. A jövő hét vége úgyis a könyvekkel telik, addig lehet kicsit képekben és színpadképekben gondolkodni: mint a kőkemény –és varázslatos, a Trafó jóvoltából megismert előadásban, Romeo Castellucci Purgatorio-jában, amit, ha tehetik, nézzenek meg egyszer.

Györe Gabriella