A háttérzajok és az Impulzus sorozat 8. epizódjával párhuzamosan folyó beszélgetések valamivel este hat után kezdtek elhalkulni a Trafóban. A kávézó kijelölt szegletében Horváth Györgyi, Turi Tímea, és egy új résztvevő, (a Dunajcsik Mátyást váltó) Lapis József foglalt helyet a beszélgetést vezető Szegő János mellett.
A József Attila Kör kritikai sorozatának aktuális témája Borbély Szilárd: A testhez (Ódák & Legendák) c. verseskötete volt. Szegő az első kérdésével kritikustársai Borbély költészetéhez való személyes viszonyát célozta meg.
Lapis, aki egyenesen Debrecenből érkezett, elmondta, hogy immár 9 éve a mindennapjai része ez a költészet. Az életműből a Halotti pompa c. könyvet emelte ki, mint aztán Horváth Györgyi is, aki szintén a 2006-os kötet felől közelít az újhoz. Turi Timi, aki az előtte megszólalókhoz hasonlóan közel érzi magához Borbély költészetét, ezzel szemben nem lát igazi kapcsolatot a korábbi művek és e között, inkább önálló kísérletnek tartja a könyveket. A jelen kötetben szereplő prózaverseket emeli ki példa gyanánt, melyek mögött meglátása szerint nem áll semmiféle önmagukhoz mért idea, ellenben felvállalnak egyfajta dadogást, vagyis magát a kísérletezést a nyelvvel. Az Impulzus újonca is megjegyzi, hogy a szerző minden egyes kötete új kezdetként fogható fel, ám az A testhez szerinte kivételt képez, mivel értelmezhető a Halotti pompa folytatásaként is.
A moderátor második kérdése, ami arra vonatkozott, hogyan kezeljük a könyvet, összeért egy másikkal, mégpedig hogy hogyan hat, illetve működik (ha működik) ez a mű. Lapis elismeri, hogy a tárgyalt verseskötet felkavarja a líra vizét: elbizonytalanít, zavarba ejt, verbális provokativitásával pedig inkább hat, mint működik.
Szegő János ezen a ponton dobja be a rontott nyelv fogalmát, egyúttal rákérdezve annak funkciójára is. Itt többek között a Borbélynál használatos gyakori ragrímekre és szórendi megcserélődésekre utal, melyet Horváth Györgyi tisztáz. Felvetődik az a kézenfekvő értelmezési lehetőség, miszerint ezzel az élőbeszéd hatását kívánja kelteni a szöveg, amely így alsóbb társadalmi rétegek státuszának megjelölésére szolgál. Ám az ezzel összekapcsolódó archaizálás, és az az erőltetettnek ható stilizálás, kínos líraiság, mellyel a költő hitelteleníti az elbeszélő alanyokat ellentmond a felvetésnek. Példaként a Zsanett-ügyet tematikailag feldolgozó költeményt emlegetik a beszélgetők, melyben egy tanúvallomást zilálnak szét az említett nyelvi eszközök.
Turi a szórendcserék kapcsán kitért egy holocaust-történetet elbeszélő versre, melyben a szavak sorrendje bizonyos helyeken ellenáll a fókuszpozícióknak. Szerinte Borbély ezzel a nyelv akadályszerűségére mutat rá, annak ellenállását láttatja, ami összekapcsolódik a test ellenállásával.
A holocaust és más, súlyos, traumatikus jellegű témák kapcsán felmerült a sorsszerűség kérdése, ami átsugárzik a legtöbb versen és különös disszonanciát kelt. A női szerepekben megszólaló narrátor nem egy versben alkalmaz banális, giccses verszárlatot. Ez a banalitás felmerül később a címadás kapcsán is, ahol megjelenik a humor (pl.: A bőrkeményedéshez).
Horváth Györgyivel, aki az (e közhelyességből fakadó) erőltetettségre tért ki, Lapis József szállt vitába, aki szerint ez az erőltetettség a líra javát szolgálja: Borbély tudatosan kelt zavart és vált ki kellemetlen hatást a monológokban, – ezzel kényszerít gondolkodásra.
Turi Timi ezután az Autólámpa c. költeményhez fordult, rávilágítva az imént szóba kerülő női sorsok homogenitására. „Az asszonysors mindig ugyanaz” – írja a költő több helyen, többféleképpen a könyvében. – Ez a megközelítés arctalanságot kölcsönöz a megszólaló nőknek, miközben az sem egészen egyértelmű, hogy az idézet tartalmát állítja, vagy nem állítja a vers. A homogén, szenvedéssel telített női sorsok nyomán visszakapcsolódunk a ragrímek problémájához, melyek az alulstilizált nyelvben, jól tapintható ritmusukkal ezeknek a végzetszerű, adottságként elfogadott és elszenvedett tragédiának, mint sorsnak is egyfajta mechanikusságot kölcsönöznek. Az ily módon jelölt monotónia a leírt eseményeket döntést vagy szabad akaratot nem igénylő, szükségszerű adottságként jelzi, például a felemlegetett  Nefelejcs c. versben.
Horváth Györgyi egyébként egy ponton megkísérelte emlékeztetni a többieket azokra a költeményekre, melyeket nem jellemez a nyelvi rontás, de a beszélgetőtársak érthető módon továbbra is izgalmasabbnak találták eredeti problémájukat.
Turi Tímeában az a jelentős kérdés merült fel, hogy vajon kihámozhatunk-e ezekből a versekből valódi tanulságot illetve tanúságot. Lapis szerint reprezentációs jelleget nem érdemes keresnünk a versekben, a tanulságot pedig néhol a (versenként változó funkciójú) ragrímek áshatják alá magának a történetnek a világos közlésével együtt. Ráadásul a gazdag szójelentések egyszerre teszik kétségessé a beszédmódot és a beszélő személyét. Később Turi is belátta, hogy már a legendák műfajmegjelölés elszakad a történet valós alapjától, sőt az egyénitől, a személyestől is, és egy közösségi tapasztalat felé közelít.
A műfajok, pontosabban az ódák kapcsán Szegő János hívta fel a figyelmet az itt megjelenő, a jelek tisztázására irányuló filozofikusságra. Turi Timi e szemiotikusság kapcsán jegyezte meg, hogy az ódákról eleve nehezebb megszólalni, mivel ezek a művek igyekeznek lehetetlenként ábrázolni jelölt és jelölő struktúráját.
A már második évadot nyitó irodalmi rendezvény körülbelül ekkor kezdett zavaróan összegabalyodni egy másik kortárs művészeti vállalkozással, ugyanis a szomszéd teremből egyre hangosabban szűrődött át egy zenei produkció próbája. Ám a Rock’n’Roll-on végül újra felülkerekedett a Rag’n’Rím, - és ezt szerencsénkre nem a hangerő döntötte el, hanem a szervezés.
A beszélgetés fennmaradó idejében még szó esett a kötet címébe foglalt testről, vagyis arról, hogy mégis miféle korpusz ez? Lapis fontosnak tartotta kiemelni a cím retorikája kapcsán, hogy a költemények nem a testről szólnak hanem valóban a testhez. Ez tehát nem leírása, hanem megszólítása a testnek, odafordulás. Hiszen a verstestekben, az aktuális beszédaktusokban az események valamilyen igazságként bukkannak fel. A szavak pedig – Turi Tímea kiegészítő hozzászólása szerint – megtanítanak arra, hogy minden több mint önmaga.

Nagy Bernadett