hirdetés

Thomas Mann: (Micsoda csoda, végre kiderült...)

2017. február 5.

Február 4-én mutatták be az Örkény Színházban Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezésében Thomas Mann regényének színpadi adaptációját, a József és testvéreit. Az előadásban elhangzó dalt Térey János fordította, ezt olvashatják most nálunk.

hirdetés

Thomas Mann

(Micsoda csoda, végre kiderült...)

Dalbetét-részlet a József és testvéreiből
 

Micsoda csoda: végre kiderült,
hogy minden teljesen másképpen sikerült!
Nyolc húron zeng arany üzenetem,
nagyapának elénekelhetem.

Halljuk, te Jóságos, milyen hír futott be
távoli tájakról gyermeki fülekbe?
Ámuldozva tátott szájjal, mit hallottam
a férfiaktól, kik jártak Egyiptomban?

Nagypapa, te meg talán el se hinnéd,
ha szemtől szembe nem látnád a színét.
Álomszép, és mégis valószínű,
olyan igazi, mint amilyen gyönyörű!

Kivételes eset, ritka,
hogy kettő egyszerre lép,
hogy a szép az igaz nyitja,
s tiszta költészet a lét!
Sikerült a csoda, íme,
amit a lélek remél,
szóljon dalunk büszke ríme,
szép és igaz: fiad él!

Jobb is, hogyha egyelőre
puszta képként bámulod,
másképp hanyatt esnél tőle,
megrázna ekkora sokk.
Akik neked véres jelet hoztak:
behúzták a nyakukat;
s közben örök éjszakába vontak,
lettél száraz sóbálvány-alak.

Ó, milyen kín gyötört éjjeledben,
hitted, többé nem látod viszont;
aki tegnap halott volt szívedben,
föltámad, szemedből könnyet ont!

Talán azt hitted, széttépte gonosz vad,
a kenyeredet könnyeiddel sóztad.
Húsz teljes év telt gyászban azóta,
hogy hamut hintettél homlokodra.
Látod, öreg, látod-e most már:
Isten csíkosra ver, aztán cirógat.
Varázsa minden gyermeki szívet átjár,
ő a szülőatyja a földön a jónak!
Fölfoghatatlan, éppen mit akar,
kormányozván eget és földet.
Annál dicsőbb, minél mélyebb csapdába csal,
felségesen hülyét csinál belőled.
A teremtés számára csíny talán,
s az egész világ ujjong humorán.

A fájdalom addig gyötört, öreg,
míg csúnyán tönkretette lelkedet.
Most Isten visszaadta neked őt.
Még mindig szép. Csak közben kis pocakja nőtt.

Csak zengjél ujjongva, lelkem,
arany húron éneket.
Már nem bujkál mély veremben,
szívem, föltámad neked.

Akiről énekelek, csakis József ő!
A bácsikám, finom, előkelő.
Öreg, nézd bátran, ő a te kedves fiad!
A Fáraó őnála csakis trónnal együtt magasabb.
Nagypapa, te meg talán el se hinnéd,
ha szabad szemmel nem látnád a színét.

Ezernyi embert ő juttat kenyérhez,
falattal ő táplálja, aki éhes.
Megtanulta Noé gondoskodását,
százak és ezrek szeretik, áldják.

Sikerült a csoda végre,
amit a lélek remél.
Legyen ünnep visszatérte!
Szép és igaz: fiad él!

Hát igen, Isten pont azt főzte ki,
hogy az én nagypapámat rászedi!

Olvassál huncut szemében:
Isten csak viccelt veled. – (Józsefre)
Őt öleld, hogy beragyogja
öreg apaszívedet!

Térey János fordítása

Fotó: Horváth Judit, Örkény Színház


"Ádám és Éva óta, mióta egyből kettő lett, nem élhet senki anélkül, hogy ne kívánja embertársai lelkébe képzelni magát, s megismerni igazi valójukat, miközben egyúttal idegen szemmel is próbál nézni. Az együttérzés az önfenntartásnak nélkülözhetetlen eszköze.”
(Thomas Mann)

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.