hirdetés

Tokaji, de nem a bor, mi az?

Összefoglaló a XXXII. Tokaji Írótábor eseményeiről

2004. augusztus 17.
Vasy Géza, az egyik szervező úgy fogalmazott, "az is célja volt az írótábor szervezőinek, amikor e témakör mellett döntöttek, hogy felhívjuk a minisztérium, a hivatalok és persze a társadalmi szervezetek, alapítványok figyelmét arra, magyar irodalmat - beleértve a klasszikusokat és a kortárs irodalmat is - csak úgy szívszerelemből nem lehet terjeszteni, nem lehet jobban megismertetni Európában".
hirdetés

A tokaji bortermő vidék idén harminckettedszer adott otthont a nemzetközi tanácskozásnak, melyet az Európai Uniós csatlakozás évében a "Magyar irodalom Európában - Műfordítás, terjesztés, befogadás" címmel rendeztek meg. A három napos rendezvényen külföldi és magyar fordítók, magyar intézmények és írószövetségek elnökei tartottak előadásokat és folytattak kerekasztal-beszélgetéseket, hogy saját tapasztalataikból merítve mutassanak rá a fordítói apparatúra eredményességére és hiányosságaira. Vasy Géza, az egyik szervező úgy fogalmazott, "az is célja volt az írótábor szervezőinek, amikor e témakör mellett döntöttek, hogy felhívjuk a minisztérium, a hivatalok és persze a társadalmi szervezetek, alapítványok figyelmét arra, magyar irodalmat - beleértve a klasszikusokat és a kortárs irodalmat is - csak úgy szívszerelemből nem lehet terjeszteni, nem lehet jobban megismertetni Európában".


Számtalan kérdés felmerült a fordítások fontosságát, szükségességét illetően. Zollman Péter, aki az angol nyelvre történő versfordításról beszélt, arról gondolkodott, miért fontos, hogy a magyar irodalmat a magyar nyelvterületen kívül is megismerjék és elismerjék? Van-e rá igény? Milyen közönség olvas külföldön magyar nyelvű irodalmat? Anglia - irodalmát illetően -  önellátó ország, hiszen az amerikai irodalmat is anyanyelvi olvasóként olvassák, de irodalma magába foglalja az ír és a skót irodalmat is. Az angol irodalom többet exportál, mint importál, és a művelt és kevésbé művelt angol olvasónak bőséges hazai anyag áll a rendelkezésére, mielőtt luxuscikkhez, importált áruhoz, azaz fordításirodalomhoz nyúlna. A kis irodalmak azért is vannak hátrányos helyzetben, mivel mellettük több tucatnyi más kis irodalom műalkotásai tülekednek a külhoni érvényesülésért. Nem irodalmi példával élve, Londonban magyar étterem is csupán egy van, a többi, kis számú nemzeti éttermek pedig csak úgy nyüzsögnek. Kijelentésével, amit Babits Dante-fordításáról írt tanulmányából kölcsönzött, miszerint minél hívebbek vagyunk a formához, annál hűbbek maradunk a tartalomhoz, a későbbi felszólalók nem minden esetben értettek egyet.
Bányai János szerint eltérhet az ember az eredetitől az eredeti érdekében, és megemlítette Danilo Kis Petri-fordításait, aki az eredeti verssorokat a jobb hangzás érdekében megnyújtotta. Vörös István, a tábor idei díjazottja is úgy vélekedett, hogy a tartalmat a nyersfordítás adná vissza legjobban, tehát a formát és a tartalmat nem lehet mindig összhangba hozni. Valójában a szerző és a fordító ide-oda lopkod, oda-vissza rúgja a labdát. Ezt Holub egy versén szemléltette, s kiegészítette azzal, ha szapphói strófát fordítunk, fordítjuk magát Szapphót is, még ha eredeti magyar verset írunk is.
Marc Delouze, a Tokaji Írótáborba meghívott francia fordító a következőképpen jellemezte a magyar irodalmat: nagy nyelvű és éles fülű emberke. Hallatja hangját a világban, de másokét is meghallja. Ez különbözteti meg a magyarokat a franciáktól, akik más népek irodalmára kevésbé nyitottak és főként befelé figyelnek.
Benyhe János a spanyolra és portugálra fordításról szólt. Spanyolország a kiadói könyvcímek és az eladási arányok alapján könyvkiadói nagyhatalom. Benyhe a fordítót a szerző rabszolgájának tartja, a kérdés csupán az, tud-e úgy táncolni, ahogy a szerző fütyül.
Tereza Worowska lengyel fordítónő azonban tagadta, hogy a fordító rabszolga vagy félresikerült író, költő lenne, esetében foglalkozása tudatos választás eredménye. A magyarról többek között Márait fordító Worowska számára fontos, hogy a fordított kötetet előszóval lássa el, amely tartalmazza az író életrajzát és elhelyezi a szerzőt a magyar irodalomtörténet egészében, mivel a kontextusban történő "tálalás" elősegíti a befogadást és a megértést. Tverdota György szerint meg kell szervezni az irodalomolvasók törzsközönségét, az olvasói utánpótlást is. (Lászlóffy Aladár oldotta a hangulatot a felfújható olvasó, mint olvasói utánpótlás-variáns ötletének bedobásával.)
De nem csak hasonló kultúrkörből származó fordítók érkeztek a táborba. A mongol Ganbold Davahugijn, aki ázsiai kultúrkörbe ültetette át Balassitól kezdve Csokonain keresztül 165 magyar költő versét a kezdetektől napjainkig, jelenleg egy magyar irodalomtörténet megírásán és lefordításán dolgozik.


A fordító szerepköréről is gyakran szót ejtettek a felszólalók. A fordító maga válassza meg fordítása tárgyát, vagy megbízásra fordítson? Fordíthat-e megbízásra ugyanolyan lendülettel és beleéléssel? Milyen fordítás-megbízásra bólintson rá?
Mit várhatunk el a fordítótól? Ő szolgáltassa a kötethez a háttér-információkat? A fordító feladatkörébe tartozik, hogy ellássa a kötetet előszóval, utószóval, jelentessen meg róla tanulmányokat, szolgáljon kritikusainak információval? Mit és kit fordítsunk? Fordítandót vagy fordíthatót? Klasszikusokat, vagy a jelen irodalom sztárjait?
Nem biztos, hogy annak a műnek, amit mi idehaza jónak tartunk, külföldön kedvező lesz a recepciója. Ki válassza ki, vagy ajánljon fordításra műveket: a hazai vagy a külföldi irodalmi szervezetek, a külföldi vagy az otthoni kritikusok, írók?
Bonyolult és nehezen megválaszolható kérdés az is, miért fontos, hogy az idegen olvasó ismerje és szeresse a magyar irodalmat. Saját tapasztalataimból kiindulva ezt valójában mindenki maga válaszolhatja meg, s közelebb visz, ha felteszi a kérdést, miért olvassuk más, kis nemzetek irodalmát.



Rengeteg keserűség is felfakadt a fordítókból: miért nincsen műforditáskritika? A kötet bemutatásakor, elemzésekor miét csak fél mondat jut a fordítónak - ha egyáltalán jut? Miért nincsenek kontrollszerkesztők? Pedig mennyi hiba csúszik olykor a fordításba, kimaradnak mondatok, félreértenek és félrefordítanak...
A firenzei állami egyetem finnugor tanszékének munkatársa, Töttössy Beatrice arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy míg Magyarországon irodalomféltésről van szó, náluk az irodalom csak egy a médiák közül, és inkább olvasnak az interneten beszélgetéseket írókkal vagy más hírességekkel, mintsem könyvüket olvasnák. Szervezetek megalapítását forszírozta, amelyek Európában esélyegyenlősséget és jogi, gazdasági keretet biztosítanának a kis irodalmak fordításának. Megemlítette, hogy a litera és a nemrégiben alakult Műfordítók Egyesülete foglalkozik a fordításirodalommal.
Zollman Péter elmondta, Londonban sincsenek szervezetek, amelyek jogköre kiterjedne a magyar irodalom hirdetésére, terjesztésére, de a külföldi magyar nagykövetségek és tanszékek sokszor más feladatköröket látnak el, így erre nem jut energiájuk.


Szerencsére vannak alapítványok, melyek a magyar irodalom külföldre jutását segítik. Ilyen az 1997-ben létrejött, Magyar Könyv Alapítványon belül létező Magyar Fordítástámogatási Alap Károlyi Dóra vezetésével. Ide kizárólag külföldi kiadók pályázhatnak művel és a kért összegnek kb. 50 %-át kapják meg, amikor megjelent a kötet. Mindeddig 130 magyar író művének 36 nyelvre fordítását támogatták, főként Németországba és a környező államok nyelvére. Hubay Miklóshoz csatlakozva Károlyi Dóra is hangsúlyozta mennyire fontos a kapcsolat és az információ-áramoltatás írók, kiadók, fordítók között. Igyekeznek, hogy hazai kiadók is pályázhassanak saját szerzőik idegen nyelvre fordításával, és lassan elkészül újabb honlapjuk www.hunlit.hu címmel. A műfordítói sikerekhez kapcsolhatjuk a műfordítói tábort is a József Attila Kör szervezésében, amelynek tapasztalatairól Antall Balázs olvasta fel Sz. Molnár Szilvia jegyzetét. 
A külföldi hungarológiai tanszékek munkájáról is szó esett: igényesebb, terjedelmes műveket gyakran a hungarológia szakosok sem olvasnak magyarul, sőt, az adott ország nyelvén tanulnak - ezeken a tanszékeken valójában emelt szintű középiskolai oktatás folyik. Sajnos a külföldi kis szakok sorsa sem rózsás: e szakokat fokozatosan felszámolják, hiszen minek fizetni egy neves vendégtanárt, ha ösztöndíjért, minimálbérért szinte bárki kijut valamilyen intézményrendszeren keresztül külföldre?
Kovács István egykori krakkói főkonzul Kobzos Kiss Tamás énekmondó műsorában Balassi- emléktáblák lengyelországi elhelyezésének sikeréről mesélt.  Másnapi előadásából megtudtuk, hogy Magyarországon évente több, mint tíz lengyelből fordított kötet jelenik meg, míg Lengyelországban évente csupán két magyarról fordított kötethez jutnak az olvasók. A lengyelek nagyon szeretnek minket, de semmit sem tudnak rólunk - summázta a kapcsolatot. Kovács István a művészeti- és tudományos munkák fordítását, Hubay Miklós az esszék fordítását sürgette.
Jávorszky Béla helsinki és tallinni nagykövet szerint a háború utáni időkben Finnországban a magyar költészet volt az ismertebb, Észtországban pedig a magyar próza. De ha más nem, két regény mindkét nép olvasói között ismert: a Pál utcai fiúk és az Egri csillagok.
Csernus Sándor, a párizsi Magyar Intézet igazgatója hangsúlyozta, hogy a Köztes-Európa iránti érdeklődést elősegítette az EU csatlakozás és a globalizáció jelensége is. Nyugatról nézve az ex-szovjet blokk vörösnek, kulturális szempontból egyszínűnek, szürkének tűnt, de a 90-es években megnőtt az érdeklődés a magyar irodalom iránt is, ez azonban inkább szakmai, mint nyelvi. A francia befogadó közeg viszont Marc Delouze szerint nagyon gyenge.
Karol Wlachovsky szerint a szlovák közeg mindmáig küszködik Petőfi és Ady befogadásával. Míg Prágán keresztül támogatták a csehszlovák könyvkiadást, több magyar alapmű megjelent, de az ország szétválása után e kötetek száma visszaesett. Örvendetes azonban, hogy Grendel Lajost tartják a legjobb szlovák írónak, az ő 13 kötetes életműve fordításán már dolgoznak.
Az írótábor elhagyhatatlan része volt a felolvasóest Kukorelly Endre vezetésével. András Sándor, Zeke Gyula, Farkas Zsolt, Garaczi László, Sántha Attila és L. Simon László olvastak fel, de Kukorelly döntetlenre végződő barátságos labdarúgó mérkőzést is szervezett az írók és a városiak között.
Az esteket és délutánokat borozgatással töltöttük: a nemespenésszel borított pincefalak mentén sorakozó boroshordók közé leballagva hét-nyolc üvegből kaptunk kóstolót a száraz tokajitól a késői félédes szüretelésen keresztül a hatputtonyos aszúig. Nem csak emiatt hagytam ott kellemes érzéssel Tokajt, hiszen a Tokaji Hírek Nyitányának kissé képzavaros sorai beteljesültek: "a Tokaji Írótábor hagyományait folytató, hasznos eszmecserét akar. Termékeny jelenlétet, borban oldott baráti beszélgetéseket".

Pénzes Tímea

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.