hirdetés

Toldi és a többiek

2017. július 4.

Az anyától kapott, kenyérbe rejtett szelence itt sörösdoboz, a fegyverzet, melyben Toldi a cseh vitézzel megküzd, focimez, és még az ujjongó nép is ujjongó stadionná változik a győzelem után levetített animációban. – Egymagában szavalta el és adta elő Csőre Gábor Arany János Toldiját a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán. Ott jártunk.

hirdetés

Amikor egy olyan előadást, amelyet általában falak között játszanak, kivisznek a szabad térbe, akkor a megváltozó atmoszféra izgalmas apróságokat tud hozzáadni az adott produkcióhoz. Bár Paczolay Béla rendezését amelyben Csőre Gábor egymagában szavalja és játssza el Arany János Toldiját még nem láttam az eredeti játszóhelyként szolgáló Pesti Színházban, biztos vagyok benne, hogy az olyan szerencsés dramaturgiai véletleneket, mint például a szél enyhe feltámadása a PIM udvarán, amikor Toldi a szülői háztól a vadonba menekül, nem is volna érdemes a négy fal között mesterségesen előállítani. Van, ami a pillanat szépsége.

De ami nem az, többségében az is tetszetős: a színpadon egy lepukkant buszmegállót látunk, amelynek egyik szélén az előadás zenészei Barabás Béla és Galántai Zsolt készülődnek. A megálló falának egy része vetítővászonként is funkcionál, és kezdéskor rögtön használják is: Csőrét a levetített felvételen egy casting-szituációban találjuk, amint a Toldi előhangját szavalja, a castingoltatót azonban akinek csak a hangját halljuk érezhetően ez nem nagyon dobja fel. Egy jól irányzott slusszpoén után amelyet itt inkább nem lőnék le a színész hús-vér valójában is megérkezik, és ha már a filmesek elhajtották, ebből a bizonyos lepukkant buszmegállóból kezd el szavalni. Nem mondom, hogy nem érzek ebben a gesztusban némi önsajnáltató túlzást, ugyanakkor viszonylag gyorsan túlgördülök a problémán, mert a látottak szépen és szórakoztatóan húznak magukkal.

Csőre játékában erős, vicces karaktereket kap szinte az összes mellékszereplő, a szelfiző Laczfi nádortól kezdve a rendszeresen biciklivel érkező, és azzal nagyot eső Bencén és az akcentusos cseh vitézen keresztül egészen a szotyizó királyig. Ez utóbbi nem is annyira kikacsintó aktuálpolitikai célzás, mint inkább eszköz az előadás második felének a megjelenítésében. Az anyától kapott, kenyérbe rejtett szelence itt sörösdoboz, a fegyverzet, melyben Toldi a cseh vitézzel megküzd, focimez, és még az ujjongó nép is ujjongó stadionná változik a győzelem után levetített animációban. Ezek az elegáns minimalizmussal megalkotott animációk Csáki László rendezői munkái egyébként többször is feltűnnek az előadásban, olykor csak háttérként, máskor azonban szoros együttműködésben Csőre színészi játékával.

Ez utóbbiak talán az előadás legszebb formai megoldásai: szinte minden olyan jelenetben, amelyek Toldi híres erejét beszélik el így a petrencésrúd emelésénél, a malomkő elhajításánál, illetve a toportyánnal és a bikával való találkozásnál a színész segítségére van az animáció. Sajátos, izgalmas élmény nézni, ahogyan a hús-vér ember a kétdimenziós animációval küzd, különös tekintettel ez utóbbiak erős stilizáltságára: a bika például egy egyszerű fekete négyzet, amelyet először a madártávlatból megrajzolt városképen látunk rohangálni, miközben pötty-emberek menekülnek előle, és háromszög-kutyák támadnak rá. A legjobban azonban talán mégis az a pillanat jellemzi Toldi erejét, amikor a vadonba meneküléskor Csőre Gábor úgy fekszik a vászon elé egy padra, hogy játéka és az animáció összhatásaként úgy lássuk, mintha a mi jó vitézünk magukat a csillagokat rugdosná.

Egy komolyabb gyengesége van csupán az előadásnak: ez magának, Toldinak a jelleme, amely a többi figura karakteres megjelenítésével ellentétben mintha jóval kevésbé lenne jellegzetes. És bár gyaníthatóan cél is ez a fajta eszköztelenség a főszereplő eljátszásánál, amely mintha a színész sajátos belső tüzétől akarna működni, ez a belső tűz olykor egy kicsit égetőbb a kelleténél. Ilyenkor a szereppel való mély azonosulás helyett inkább csak az arra való kétségbeesett törekvést érezzük. Innen nézve Csőre Toldi-előadása nem merészkedik nagyon mélyre, összességében viszont kifejezetten látványos és szórakoztató.

Stermeczky Zsolt Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.