Tomas Tranströmer: Boltívek végtelenje (részletek)

HOMLOKZATOK
Fasader

I
Az út végén látom a Hatalmat.
Olyan akár egy hagymafej:
egymásba bújt arcok
feslenek le róla…

II
A színházak lassan kiürülnek. Éjfél.
Lángoló betûk a házak homlokán.
Megválaszolatlan sorok talánya
hull-hulldogál a hideg csillogás egébõl.

                            Mervel Ferenc

NOVEMBER

A tétlen bakó a legveszélyesebb.
A lángoló ég összegöngyölõdik.
Koppan a hír a zárkák falán,
ahogy a tér felszökik fagyából.
Kövek ragyognak, mint apró teliholdak.

                            Mervel Ferenc

SASSZIRT
Örnklippan

A terrárium üvege mögött
szokatlanul dermedtek
a hüllők.

Egy nõ ruhát tereget
odakinn nesztelen.
Halál elõtti döbbent szélcsend.

A föld mélyén
lent, lent siklik a lelkem
hangtalan, mint egy üstökös.

                            Mervel Ferenc

ALÁÍRÁSOK
Namnteckningar

Át kell lépnem a
sötét küszöböt.
Elõttem hatalmas terem.
Valami fontos okmány egy asztalon.
Árnyékok tülekednek körülötte
hogy aljára kanyarítsák nevüket.

S akkor utolér a fény
és hirtelen összehajtja az idõt.

                            Mervel Ferenc

HAIKUK
Haikudikter

I

Lámakolostor.
Nyújtózó függőkertek.
Hadtörténelem.

Gondolat-kövek:
szinte mozaikkockák
a várudvaron.

Napfény ketrecben
fenn egy erkély tenyerén –
élõ szivárvány.

Állok a ködben.
Szürke pont: halászhajó.
Árva trófea.

II

Csapzott fenyõfák
a tragikus láp körül.
Komor-konokul.

A Sötét vállán.
Egy szempár tava tükrén
árnyékom képe.

Sorban vonuló
tekergõ mérföldkövek.
Vadgalambbúgás.

Barna levelek –
Holt-tenger parti kincsek.
Néma ereklyék.

III

Elbújik a nap.
Vontatóhajó fürkész
buldogpofával.

Sziklafok résén
varázsvilágba látni.
Hûs jéghegy-álom.

A fényözönben
a kaptatónak: kecskék –
legelõ lángok.

A balgák polcán
poros postilla hever.
Ki se nyitották.

Szemfüles szarka
cikcakkol fontoskodva
át a kaszálón.

Bimbózó öröm.
A pomeráni lápból
köszöntõ békák.

Ír, egyre csak ír…
Enyv a folyómederben.
A Styxen csónak.

Esõként lopózz,
halld meg a lombsusogást
s a Kreml harangját.

V

A szél megtörik
a hajthatatlan sziklán,
akár a hullám.

Jártam már ott is –
a meszelt vályogfalon
legyek nyüzsögtek.

Itt lángolt a nap…
Nagy fekete vitorla
idõk vásznából.

Tarts ki csalogány!
A hant már mozgolódik –
ládd, álruhánk van.

VI

Egy repedésbõl
halott vizsgálgat bambán
a mennyezetrõl.

Valami történt.
Ezüstbe burkolt a hold –
Isten tudtával.

Hallom az esõt.
Titkot suttogok, hátha
bebocsáttatok.

Ürülõ peron.
Elömlõ nagy nyugalom.
Verdesõ kétely.

VII

Feltarthatatlan.
Hangtalan kilõtt golyó –
elnyúló álom.

Hamuszínû csend.
Gyors léptû õs-óriás.
A part hûvöse.

Szelével elér
a tenger könyvesháza.
Oltalmába vesz.

Ember-madarak.
Virág-havú almafák.
A nagy-nagy Titok.

                            Mervel Ferenc


Tomas Tranströmer 1931-ben született Stockholmban. A modern svéd költészet egyik vezéralakja, s kétségkívül a legtöbbet fordított élő lírikus. Szakmáját tekintve pszichológus, éveken át börtönpszichológusként dolgozott. 1954-ben jelent meg első verseskötete a 17 vers, amellyel jelentős sikert aratott. Szerkesztőként, műfordítóként is tevékenykedett. Többször járt Magyarországon, számos 20. századi költőnk verseit fordította le svéd nyelvre. Utoljára 2001-ben, 117 vers című válogatott kötetének megjelenése alkalmából járt Budapesten.
2011-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.  Ezt a mindig sok politikai felhanggal is kísért, nagy presztizzsel és komoly pénzjutalommal járó elismerést egy teljes egészében költői életmű kapta ezúttal. Jelen, válogatott kötetének versei igazolják, hogy a hosszú költői pálya során sokat mélyült, sok társadalmi tapasztalattal és modern kiábrándultsággal színeződött lírája, alaphangja, látásmódjának sajátos, ”északi” vonásai azonban nem változtak. Költői közelítésmódja sem, amelyre jellemző az a látszólagos szenvtelenség, szemérmesség, érzelmi rejtőzködés, amivel Tranströmer a svéd karaktert jellemzi. Mindezen átvilágítanak láttató erővel bíró, különös képei és az epikai elemeket is verssé formálni képes, jellegzetes szövegmontázsai. Kötetünk szinte az egész – szűkszavúnak mondható - Tranströmer-i lírát bemutatja, és segít megfejteni azt a rejtélyt, hogyan kerülhetett ez a visszafogott, a kordivatoktól független életmű – minden költészetbarát örömére – a Nobel-díj fénykörébe.    

Tomas Tranströmer: Boltívek végtelenje – Válogatott versek
Kiadja az Írók Alapítványa-Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2012
Fordították: Jávorszky Béla, Lackfi János, Mervel Ferenc, Sulyok Vince, Thinsz Géza és Tőzsér Árpád
Szerkesztette: Mervel Ferenc és Mezey Katalin
Utószó: Mervel Ferenc és Mezey Katalin
220 oldal, 2900 Ft