hirdetés

Tévésorozatok papíron

Tore Renberg: Holnap találkozunk, L'Harmattan Kiadó, 2017

2017. december 15.

Tore Renberg egy író. Aki nagyon szereti a zenét. Vagy a zenével jellemezni a karaktereit. Pålt, az öreg Maidenest. Rudit, a Motörheadest, aki ahogy öregszik, már inkább a Coldplay felé hajlik. Danielt a metáldobost, Veronikát, amint siketen hallgatja. – Modor Bálint kritikája Tore Renberg Holnap találkozunk című regényéről.

hirdetés

Pål magában beszél. Vagy a kutyájához, Zithához. Elhagyta a felesége. Minden olyan zavaros lett. Csak akkor találja meg a világ a körvonalait, ha leül a gép elé, ameddig a lányok alszanak. Gondosan megnyitni egy híroldalt. Mondja magában. Aztán még egyszer körbejárni. Hallgatni a szuszogást. Majd önmaga előtt is észrevétlen visszaülni. Megnyitni azt az oldalt, ahonnan még nem tiltottak ki. Megtenni a tétet. Nyerni a játékon. És nyerni. Majd veszteni. Sokat. Csak még egy menetet. Csak még egyet. Hátha a következőben. Míg a lánya Malene fel nem kel. Szét nem húzza a függönyöket, hogy az ősz eleji lehűlés utáni nap utolsó meleg sugarai elérjék a szobát.

Malene apjalánya. Érzi, hogy apával valami nincs rendben. Háromszor is elmondta neki, hogy már kész a házi feladata. Mintha a falnak beszélne. Apa nem hall. Zavar van a szemében. Zavar az ölelésében. Malene jó tanuló, épp úgy, mint Sandra, az osztálytársa. Sandra apja ügyvéd. Anyja az egyháznál dolgozik. De ez mind nem számít, mert először szerelmes. Szerelmes Danielbe és oda fogja adni magát neki. Csak neki és senki másnak. Nem érdekli, mit beszélnek róla a többiek. Találkoznak az erdőben. Csak Tiril, Malene húga fejezze be már a takarítást közös munkahelyükön. Tiril holnapután el fogja énekelni a kedvenc számát. A tornateremben. Mindenki előtt. Feketében lesz. Thea fehérben. Thea fog zongorázni. Ő énekelni. Gyertyák világítják be a színpadot.

Daniel egy farkas. A nevelő anyja lány, Veronika legalábbis így látja. Már a harmadik családnál helyezték el. Sötétség lappang a múltjában. A siket Veronika olyan, mintha a húga lenne. Sandrába szerelmes. De Veronikának sem tud ellenállni. Ő az, akit megérdemel. Talán ő is bűnöző lesz, mint a hiperaktív Rudi. Rudi sokat szeret beszélni, de semmi személyeset, ahogy a főnöke, Jani mondja mindig. Főleg, ha munka ügyben Pållal találkozik az erdőben. Utál buszozni. Hányingere lesz tőle. Muszáj megemlítenie, hogy Stavangerben, ebben a kibaszott olajvárosban is élnek bűnözők. Biztos benne, hogy az internet rontotta el a világot. Chessit szereti, Jani húgát. Most már huszonhét éve a bátyja nem adhatja senkinek sem bérbe a testét. De erről már nem beszélünk. Chessi az övé. Még akkor is, ha Chessi hallgat. Hallgat a babáról. Nem tudja, ki az apja. Talán ez az állandóan beszélő Rudi. Vagy esetleg Tong, a fiatalkorúak megrontása miatt börtönbe került bandatag. Pedig vele csak négyszer feküdt le. Vagy ötször. De azt az ötöt mind ő akarta. Tong holnap szabadul a börtönből. Már elege van Janiból és a bandájából. Csak még ezt a melót elvégzi nekik. Miért nem tudok nemet mondani?

Jani igazából Jan Inge, a Videofiú. Ő nem szereti a zenét, vagyis nem annyira, mint a többiek. Ő a horrorfilmeket szereti. De azokat nagyon. Mondjuk a Sziklák szemét. Ő vezeti a bandát. Elhízott százról százhúszra. Már kényelmesebb tolókocsiban. Ő vezeti a bandát. Neki kell kézben tartani a dolgokat. Nem akarja, hogy Chessi és Rudi elköltözzenek. Szigorú napirend. Pénzen vett szerelem. És egy klasszikus meló az ágazaton belül. Tong holnap szabadul. Akkor végre együtt lesz a banda.

Tore Renberg egy író. Aki nagyon szereti a zenét. Vagy a zenével jellemezni a karaktereit. Pålt, az öreg Maidenest. Rudit, a Motörheadest, aki ahogy öregszik, már inkább a Coldplay felé hajlik. Danielt a metáldobost, Veronikát, amint siketen hallgatja. Chessit az Aerosmith-est. Az emos Tirilt az Evenescence-mániájával. Vagyis a karaktereket, akik a regény előre haladtával egyre inkább önmagukká, azaz jól ismert karakterekké, vagy a jól ismert karakterek jól ismert paródiájává válnak. Tore felel azért, hogy ebben a három (négy) napban és ebben a regényben együtt legyen a banda. Hogy a regény pergő gépezetében kapjunk egy metszetet az olajváros hétköznapjaiból, ahol egymás mellett élnek kamaszok, öregek, fiatalok, szegények, gazdagok, bűnözők és jófiúk. Ahol az irigyelt jólét ellenére mindenkinek megvan a maga baja és ez a sok baj úgy keresztezik egymást, mint a felsorolt karakterek története.

Tore, akár Robert Altmantól is elleshetett volna néhány fogást. De ő az újabb keletű tévésorozatokon iskolázott. Meg a Trónok harcán. Mármint a regényen. Esetleg Kingen. Mindenkiből egyszerre csak keveset ad. Minden fejezet, mint egy jelenet az újabb keletű tévésorozatból. Kevés akciót ad. Rengeteget késleltetést. Sokat ismétel, hogy ne feledjük: Chessi az Aerosmitht, Rudi a Motörheadet, Tiril az Evnescence-t, Jani a horrorfilmeket. A fordulatokat utólag szereti magyarázni, hogy az olvasó úgy érezze magát, mint Pål. Vagyis csak akkor találja meg a jól ismert műfaji világ körvonalait, amikor leül a könyv elé és olvas. Csak még egy rövidke fejezet. Csak még egy. Még, még, még. Nyerni. Sokat veszteni nem lehet.

Tore Renberg: Holnap találkozunk, L'Harmattan Kiadó, 2017, 622 oldal, 4990 Ft.

Modor Bálint

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.