hirdetés

Toroczkay András: Filctollak

2011. február 11.
Írogatsz még? című sorozatunk legújabb darabjában Toroczkay András válaszolt Jánossy Lajos kérdéseire. Az interjú mellett a szerző Filctollak című versorozatát ajánljuk olvasásra.
hirdetés

1.


Akkor épp
a Duma Key-t olvastam.
Elveszti benne fél karját egy fickó autóbalesetben,
aki azelőtt építkezések felügyelője volt,
semmi köze a művészetekhez egész életében,
de természetfeletti hirtelenséggel tehetséges lesz,
feleségétől elválik, az mellesleg a legjobb barátjával csalja,
vesz egy házat Floridában, mert elég gazdag,
aztán a fél könyvön keresztül csak fest,
fest megszállottan
furamód a levágott fél kezével valami kísértet kalózhajót.
A hajó, rajta a legénységgel képről képre egyre közelebb és közelebb kerül
a horizonttól a parthoz, a parttól az amatőr festő házához,
a tornácról a nappalijához, a múltból a jelenéhez.

A könyvet sosem fejeztem be,
talán ezért, hogy egyik álmomban
a pambrookshire-i Newportban,
egy óceánparti üdülőparadicsomban
hatalmas vásznam volt
a kisújszállási nappalinkban.
Egy vásznam és rengeteg színes filctollam.

2.

Anya ott volt velem,
rajzoltam és beszélgettünk.
Engem is meglepett,
hogy minden mozdulatom,
tollvonásom
valamiképpen rend, rendszer lehetett.

Szavaimra nem emlékszem,
de előttem az alföld közepén az Atlanti óceán szaga.

Több képet festettem akkor.
Az egyikkel kész lettem,
az eltűnt, fogtam az újabba.
Gondoltam, milyen furcsa,
tudok rajzolni. Ennyi az egész?

Nálunk bátyám a rajzos.
Én még álmomban is csak
kriksz-krakszokat festettem,
Emlékszem, hangosan ki is mondtam:

KRIKSZ és KRAKSZ

Józanul nevettem milyen furán hangzanak
és elgondolkodtam, angolul hogy lehetnek.

3.

Emlékeztettek műveim
egy bristoli süket freejazz-szaxofonista
festményeire, kinek
lakótelepi otthonának fala
tele volt gyönyörű tájképekre
fehér temperával festett,
épp elélvező falloszokkal,
és kinek
fehér alapon vérvörös pöttyös
magassarkú lakkcipője
bevetésre készen várta az ágy alatt.

4.

Nyár volt, akkor még nem tűnt úgy, a telet már
nem éri át anya. Habár arra emlékszem,
miközben ezt gondoltam,
s talán ki is mondtam
a kikapcsolt tévénkben nézve arcomat,
csak ennyi?, ezt ki lehet bírni - fél lábon!,
épp megmozdult,
és a fájdalomtól grimaszolt.
A következő percben valamiképpen
meggyógyult, ekkor meg arra
gondoltam: ha az embernek céljai vannak,
ha szorult belé némi kitartás, ill. tartás,
bizony csodákra képes.

A kezemet pedig valami lúgos vegyszer marta,
és fülemhez ért a diófánkból jövő éles hangos károgás.

4.

Aztán látok egy iskolát,
vagy kórházat.
Oda jár tanítani az utolsó időkben.
Hiába mondjuk, hagyja már a fenébe.
Vagy csak akarjuk mondani.
Ő felveszi minden reggel fehér köpenyét,
felteszi vörös parókáját,
szokatlanul erős sminkjét.
Arca ilyenkor a bántóan erős napsütésben
egyszerre tűnik mosolygónak
és vicsorgónak.

Filctollaim már mind az ő zsebében zörögnek.
Ringlispíl, szakadt cirkuszi sátor, vattacukor színűek.

És elindul összefirkálni velük a táblát
hieroglifákkal, képletekkel, ábrákkal,
miközben hamisan énekel egy láthatatlan kalliopé dallamára.

 

Toroczkay András

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.