hirdetés

Tóth Kinga: A "határokat" muszáj feszegetnem

2014. június 13.

A német avantgarde megkerülhetetlen, lenyűgözött az a törekvés, melyben a szavak tövéig, a hangokig „mentek” le, hogy újraformálják a nyelvet. Számos huszadik századi művész, film vagy vers mozgatott, a legjelentősebb Rudolf Steiner Schlafes Brudere, ahol az abszolút hallás a központi téma... - All machine címen jelent meg a Magvetőnél Tóth Kinga kötete. A szerzőt Nagy Gabriella kérdezte.

hirdetés

Az All machine „kortárs hangköltészeti projekt élő loopingolással” - olvashatjuk a blogoldaladon. Kérlek, avass be, mi is ez valójában, és hogyan született ebből kötet!

Az ALL MACHINE könyv, vizuális és hangköltészeti formában is létezik, mindegyikhez használom a kötet verseit. Egy speciális, ún. extensive vokális technikával képzek (torok, garat, gyomor stb.) hangokat, melyeket egy pedál segítségével egymásra veszek az élő koncertek-performanszok alatt, így hozok létre magamból egy kórust, vagyis magát a „gépet”, amelyről a versek szólnak. Igyekszem a versek hangulatát, témáját a hangok-képek segítségével is visszaadni, hogy a nyelv ne képezzen akadályt. A hangomat nem torzítom, minden egyes „nyekkenés”, zörej az én hangom, régóta kísérletezem és gyakorlok, hogy különféle hangokat tudjak kiadni. Így válik gépszerűbbé maga az előadás. A kötetnél fontos téma volt ez a hangképzés, ahogy magam a hangommal is hangszerré, eszközzé válok, valamint a külföldi koncertjeim alatt tapasztaltak, a rengetek zajgép, szerszám, hangszer és különleges művészek, akikkel találkoztam, ahogy a gáz-, autó- és húsgyárban szerzett tapasztalataim, ahol korábban dolgoztam. A koncepció a hang létrehozása, az ember-szerszám és eszköz együttműködése a hang megszólaltatásáért. Gyakorlatilag ezt igyekszem én is művelni a performanszok alatt.

„Tóth Kinga spirálos-csavaros versei különleges, korábbról nem ismert lírai mondattannal, működés közben mutatják meg énünk gépszerűségét és személyiségünk kapcsolódási pontjait a külső világhoz” - mondja a fülszöveg. Honnan ered a gépek iránti meglepő vonzalmad?

Öt-hatéves lehettem, amikor apukám, aki egy húsgyárban dolgozott az irodán körbevezetett a gyárban. Megnéztük a kazánházat, a műanyag tasakokat készítő gépeket, gyártási folyamatokat, hogy készül granulátumból műanyag massza, abból táska – és véletlenül a csirkenyakazó gépeket is, ahol szétszedik, belezik és tasakolják az állatokat. Diákmunkán magam is dolgoztam soron, csomagoltam húst, majd később logisztikusként autó- és gázgyárban követtem a gyártási folyamatokat, a tartályok sorsát, a lakkozó, préselőgépeket. Korán felfigyeltem a gyárak hangjaira is, arra a megnyugtató monoton zakatolásra, amiben nincs emberi.

Nem előképek nélküli ez a vállalkozás, láttunk már gépszobrokat, hallottunk gépzenét, sőt létezik gépszínház is, futurista festmények és irodalmi művek témájaként sem ismeretlen a gép. Gépversként mégis a kompjúterek generálta verset tartjuk számon. Milyen művek és alkotók inspiráltak, illetve szolgáltak mintául?

A német avantgarde megkerülhetetlen, lenyűgözött az a törekvés, melyben a szavak tövéig, a hangokig „mentek” le, hogy újraformálják a nyelvet. Számos huszadik századi művész, film vagy vers mozgatott, a legjelentősebb Rudolf Steiner Schlafes Brudere, ahol az abszolút hallás a központi téma, a főszereplő, Élias meg is jelenik az ALL MACHINE-ben, de nálam a tiszta hangot igyekszik létrehozni, ő az irányítója az élőkből és élettelenekből álló nagy orgonának, ami a kötet végén áll össze. Ernst Toller Masse Mensche is nagyon fontos, ahogy a Sprechakttheorie, a nyelv mint funkció, mint cselekvés, a hasznos, cselekvő ember, aki objektummá, (nálam hangszerré) is képes válni egy magasabb cél érdekében. Kortársak közül a rengeteg zajzenész, akikkel külföldi koncerjeim során találkoztam: a hamburgi Bad Wires fesztivál hangasztal-készítői, a bilbaói Zarata feszt kávéfőzőn és vizespalackokon zenélő matematikusai, a holland fesztek citerahúrjain esőhangokat kreáló művészei, a német Kai Franz homokszobrai és szoborépítő gépe vagy Laura Straßer kerámiái, a pozsonyi Kompozicne Laboratory do it yourself-hangszerei porszívócsőből és Tesla-gömbből, Miroslav Tóth „asztrálkórusa”, ahol megszólal egy guiotin is, és az a számos, játszani és kísérletezni merő zenész, képzőművész, akik igazán izgalmassá teszik ezt az irányt. Érdekes egybeesés, hogy a Metronom című vers után (melyben konkrétan hangszert készítenek egy emberből, „kinyitják”) nem sokkal vetítették a Hannibal című gyermekkori kedvenc filmem sorozatának azt a részét, melyben brácsa és ember kereszteződéséből készít „alkotást” a sorozatgyilkos. De fontos volt Hugo Ball Karawane című verse, mely tökéletes hangköltemény, mégis versként, írott szövegként is működik, vagy a Totenklange verse, ami ahogy Kurt Schwitters versei is, vizuálisan egy géppuskára emlékeztet, olvasva pedig a géppuskák hangjait hozza be.

Ezek a versek óhatatlan kitágítják az értelmezés lehetséges köreit filozófiai, pszichológiai, biológiai szintekre, elvezetnek egy-egy tudományterület belátásaiig az emberi működésről. Lehet sejtenünk a versek mögött ilyesfajta gondolati megalapozást?

Igen, a hangképzés, hangkeltés vezérfonalára fűztem fel a gépeket, ilyen megközelítésből vizsgáltam az állatvilágot is, pl. a légy mozgása közben keletkező zajok, vagy a jeges búvár, ami egy különleges technikával, a tremolózissal jelzi párzási szándékát – melyet a téboly kacagásának is neveznek. Az emberi, állati testet is funkciók mentén vizsgálom, ez mozgat, ez érdekel, hogyan kapcsolódnak a szervek, hogy irányít az agy, hogy futnak az ingerek, milyen zene keletkezik mindeközben. Ugyanakkor a szakralitás is izgat, a kötet végén tíz vers szerepel, tíz gép működési leírásába emelem be a tízparancsolatot.

A köteted verseket és grafikákat is tartalmaz. Van egy zenekarod Tóth Kína Hegyfalu néven, énekelsz, zenélsz, performanszokat adsz elő, hangköltészeti alkotásokat hozol létre. Hogy viszonyul egymáshoz benned ez a sok műfaj? Van köztük hierarchia?

Nagyon jól megvannak a műfajok egymással, játszanak, összemosódnak, keverednek, és én ettől hihetetlenül jól érzem magam. Ezt a szabadságot kívánom mindenkinek!

Érdekes kérdés, hogy egy fiatal művésznek mi köze lehet az avantgarde-hoz, miért a hangköltészet vagy a képvers műfaját választja. Mi ennek a különös vonzalomnak az oka?

A Pannon Egyetemen irodalomtudomány szemináriumon kerültem közel a már emlegetett német avantgarde-hoz. Mind a nyelv, mind az az energia, vezérötlet és bátorság, amit itt találtam, megerősített, nagy hatással volt rám ez a radikalizmus, ahogy a szöveghez, a tradíciókhoz nyúltak, ebben találtam meg a mozgásterem, ugyanakkor itt sem tartom be a „határokat”, muszáj feszegetnem. Számomra így elevenedik meg a nyelv, hangja, fizikai formája, „teste” és funkciója van, én is erre törekszem.

A könyved hátsó fülén szerepel, hogy az All machine – a magyarral szinte párhuzamosan - németül is megjelenik Stuttgartban, a Solitude Akademie kiadásában. Nem tűnik könnyen fordítható kötetnek. Ki ültette át németre, és milyen volt a közös munka?

Hatalmas köszönettel tartozom Monika Rincknek és Kalász Orsolyának, ők fordították a kötetet németre, és minden folyamatba bevontak, élénk és kemény hónapok, nagy munka volt. A legkisebb részletet is megbeszéltük, pontosítani kellett a személyes névmásoknál is, hiszen szándékos, hogy nem tudjuk, élő vagy élettelen képzi a hangokat, szólal meg. Volt olyan gép, melyet le is rajzoltam nekik, minden eszközt bevetettek/bevetettünk a legpontosabb megoldás érdekében. Teljesen máshogy zenél a német szöveg, nagyon szeretem a dinamikáját. Orsolyával azóta is kapcsolatban vagyunk, beszélünk, ötletelünk, dolgozunk, együtt szurkolunk a gépeknek.

Tóth Kingának két év alatt két kötete jelent meg (Zsúr, 2013; All machine, 2014). Tartod a ritmust? Mi várható 2015-ben?

Most készült el a ZSÚR angol fordítása, Roberto Santaguidával fél évet dolgoztunk és elindultak a versek magazinok, kiadók felé, az izgulás fázisában vagyunk. Az ALL MACHINE-t is fordítom angolra, ebből az első darabok az ír Colony őszi számában jelennek majd meg. A francia tapin2, az osztrák Huellkurven és egy amerikai noise válogatás hozza a hangköltészeti anyagot, itt a lemez is hamarosan elkészül és küldjük a kiadóknak. Idén két kötettervvel pályáztam a Móricz Zsigmond ösztöndíjra, a Holdvilágképűek kispróza lesz, mely a megváltozott, „más” testállapotokkal, betegségekkel, azok következtében kialakított viselkedésmintákkal, párhuzamos valóságokkal foglalkozik, ezt a kötetet mindenképpen szeretném 2015-ig befejezni és ebből a távolabbi jövőben film is készül. A másik terv a FALIRATOK-SZOBORPARK, ahol reklámszövegekre, graffitikre írok. Mindkét anyagból olvashatóak már írások a Tiszatájon, a Műútban és a Bárkában. Szeretném a ZSÚR előkönyvét, a TOLLASBÁLT is „gatyába rázni”, ennek az anyaga zenében, képben és szövegben is megjelent már, nagy álom egy színes album ebből. Ősszel pedig sok művész közreműködésével egy zúzós gépshow-t tervezek, képpel, hanggal, szöveggel, remélem, jól szólunk majd.

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.