hirdetés

Tóth Kinga: Buksi

2015. január 18.

Kuss, Buksi. Ne méltatlankodj, nem vagyunk még úgy, hogy megjegyezzem a neved. Ez egy új szisztéma, az előzőnek Buksi volt a neve. Majd adunk időt magunknak, és akkor rákérdezek a többire. Most előbb lefektetjük a szabályokat. Mielőtt neked kezdek, ki kell értékelnem az előzőt. A Buksit. – Tóth Kinga írása a Litera Kenyeret és cirkuszt! című, 13. előszilveszterén hangzott el a Trafóban.

hirdetés

Cirkuszi dallammal vonulok be, melyet torokhangokkal kísérek.
Párárrárárá-rárrárárá-rárárárárárárárárárá-trárááárárárártrátráárrááráárá-ráráráráráráárárárirárá.

Ez a cirkuszi dallam az egész beszélgetés alatt hallható. Buksit, az újat fogom betanítani, további hangokat és arckifejezéseket tanítok neki a túlélésért. Ezek a hangok az egész beszélgetés alatt hallhatóak. Buksi ismétléssel tanul, ahogy a többiek is.


Kuss, Buksi. Ne méltatlankodj, nem vagyunk még úgy, hogy megjegyezzem a neved. Ez egy új szisztéma, az előzőnek Buksi volt a neve. Majd adunk időt magunknak, és akkor rákérdezek a többire. Most előbb lefektetjük a szabályokat. Mielőtt neked kezdek, ki kell értékelnem az előzőt. A Buksit.

Kicsit göthös vagy, bejött a nedvesség. Ezt utáljuk, ezt jegyezd meg. Amikor ilyen van, ezt a fejet kell vágnod és ilyen hangot kell kiadnod. Hörgést mutatok be és grimaszt. El kell érnünk, hogy féljenek, különben leshetjük az új fakocsit a dombtetőn. Az a főnököké, az előzővel megkaptam, most újra kell kérvényezni, minden megdöglés után újra kell kérvényezni.

Fogad sincs, mi? Jaj, mit hoztak ide. Ahogy múlik, egyre silányabbakat szállítanak, főleg, mióta nyitottunk keletre. Hogy fogsz így vicsorogni? Hogy gondoltad ezt el? Na jó, akkor kiszedem annak a fogait, itt mi mindent újrahasznosítunk, ez a jelszó, még mielőtt belemélyedünk, ezt meg kell tanulnod: Mindenünk a Nemzeti Cirkuszé! Szerinted honnan jön az utalás. Minek beszélek…

Kuss, ne vágj bele, így nem tudunk. Persze, hogy megvan. A kocsi alatt, a lényeg elfogyott már, de a fogait elő tudom neked kapni, szépen felnyomjuk. Így. Itt ciccegő hangot adok ki, ahogy a fog belecsúszik az ínybe. Cccszlcsszzz… Ja igen, ott voltam, hogy mindenünk a Nemzeti Cirkuszé. Ezt kétszer mondom el, hogy Buksi megértse, ismétléssel tanul.

Csinálok egy listát arról, ami fontos. Ülni, kezet nyújtani, na azt is megmutatom. Először a körmeidet mutatod nekik, hogy van erőd, van büszkeséged, most tartod, de ez bármikor változhat. Közben én figyelem, mennyire vannak megijedve. Néhány hirtelen mozdulatot tehetsz, mintha le akarnál pofozni, hogy fokozzuk. Így. Közben moroghatsz is, hogy kiszámíthatatlannak tűnj. Morgást mutatok be neki.
Grrrrrrrrrrrrrr. A morgás, ahogy a fogciccegés, a hörgés és a cirkuszi dallam, az egész beszélgetés alatt hallható.

Tudod, régen költő voltam, írtam a cirkuszról is, akkor még meg akartam menteni a világot. Olyanokat írtam, hogy:

a tűzkerék elől rohannak
a sátor rúdja elkapja parókájukat
mocskos kamionok állnak a cirkusz
parkolójába

norvég jégmezőket hímeztek a
tornadresszekbe a kamion füstje
kivonja a festéket a szoknyákból
egy olajfinomítós egy gázfinomítós
kettőt pördülnek a kötélen
egyet a nevük helyére
egyet a hazának

A végét tanuljuk meg, úgy, hogy egyet a nevünknek, egyet a hazának. Így tartsad a tenyered, ez lesz a produkció vége. Te Leó vagy én meg Fred. Így fogunk kéregetni:
Egyet a nevünknek, egyet a hazának. Ezt többször mondom el, hogy Buksi megértse, ismétléssel tanul.

Egyet a nevünknek, egyet a hazának.

Aztán puszit dobunk. Te is. Ciccegés.


A kép forrása: s01e01.hu/


Tóth Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.