Tóth Krisztina: Állatságok
A Magvető Kiadó ajánlata
Tóth Krisztina
Állatságok
Baranyai András illusztrációival
Magvető Kiadó, 2007.
40 oldal, 1.990 Ft
- 2007. november 24.
„Légy már hangyás kicsikét!”
A tobzoskát és a pitbullt mindenki ismeri, de ha megkérdeznénk néhány járókelőt az utcán, valószínűleg kevesen tudnák megmondani, vajon hogy néz ki az aguti vagy a fossza. Nem is beszélve az oposszumról és a baribálról, hogy az íniát már ne is említsük...
Tóth Krisztina játékos kedvből és sok-sok humorral született versei nemcsak gyerekeknek, hanem a nyelvi leleményeket nagyra értékelő felnőtteknek is szólnak. Persze a versektől ne várjunk tudományos igényű pontosságot, a szerző eleinte gyermekét és magát szórakoztatta a fura állatokról szóló versekkel – most pedig már minket is.
Tóth Krisztina művei a Magvető Kiadónál: Porhó, Síró ponyva, Vonalkód
December 4-én, kedden 18 órakor Kovács András Ferenc Hajnali csillag peremén és Tóth Kriszta Állatságok című új kötetének dedikálással egybekötött zenés bemutatója a Fókusz Könyáruházban (Budapest VII., Rákóczi út 14.). Közreműködik a két szerző, Kovács András Ferenc és Tóth Kriszta, Radványi Balázs Kossuth-díjas művész a Kaláka együttesből, Balog Péter gitárművész, valamint Boldizsár Ildikó szerkesztő.
Versek a kötetből:
Oposszum
Alábbi opuszom
tárgya az oposszum.
Nem láthatsz te ilyet
se utcán, se buszon.
Pici, de nem pisze:
abszolút ronda ő.
Ne tűnődj a puszin,
és vágy se epesszen,
szőrös az oposszum,
hosszú, mint a bosszúm,
csak arra vigyázz, hogy
egy ág orrba vágjon,
ha arra mendegél
éppen az oposszum.
Erdőségekben él,
széklete epeszín.
Vombat
Hogyha jő a vombat,
az ember mit mondhat?
A vombat külsején
kevés dolog ronthat.
Egy erszényes patkány,
ráadásul törpe,
jogos, hogy a napját
üregekben töltse…
Hogy az irodalom
a lelkére hogy hat,
nem tudni. Rovaron
éldegél a vombat.
Elég nyugodt állat,
úgy hat kilót nyomhat.
Tilos a vadászat
és rádobni bombat!
Nagy mara
Áruld el nekem, nagymama,
milyen állat a nagy mara?
Van-e nagy feje, nagy hasa?
Egészben véve nagy maga?
Kisfiam, szólt a nagymama,
pici állat a nagy mara.
Mint egy nyúl, de a füle apró:
de most ezzel egy kicsit hagyj, jó?
Majd elmegyünk az állatkertbe,
ott legelészik, majd meglátod
a kis marát, a nagy marát meg
az összes ilyen maraságot.
Pitbull
Az ember,
ha kutyát
simogat,
izgul,
főleg, ha
a kutya
netalán
pitbull.
Pedig
nem is egy
ideges
fajta:
akkor is
harap
ha nem
akarja.
Mindegy,
az ember
lába
vagy karja,
a pitbull
azt mind
sorra
lekapja.
Vagyis
ha éppen
sétálni
indul
az ember
jobb, ha
nem jön a
pitbull.
De ha jön,
akkor
ne simo-
gassa,
mert a ku
tya őt
kettéha-
Szurikáta
Sivatagi homok-vártán
áll a szurikáta-őrszem.
Ágaskodik hátsó lábán
és a veszélyt lesi bőszen.
Bekapja, ha jön a gekkó,
de a skorpiót is dettó,
a tojást meg megszurkálja
fogával a szurikáta.
De ha kígyó jön vagy sas,
a séta nem alkalmas.
Egy percig se szórakoznak,
elbújnak a szurikáták.
Tanrek
A tanrek nem sün, csak pont olyan,
ám összevetve őket komolyan,
szemünkbe tűnhet a terjedelme,
már ha figyelmünk kiterjed erre
és nem vonja el a frizurája:
de ebben van a tanrek bája.
Ha a tanreknek semmi baja,
akkor is égnek áll a haja,
egytől egyig punkok a tanrekek,
a felnőttek is és a gyerekek.
S hogy tanrekéknél mi a kaja?
Hát a rovarok összes faja.
Távol élnek, ami nagy kár,
lakóhelyük Madagaszkár.
Hozzászólás