hirdetés

Tóth Krisztina Harag Anitáról és Rékai Anettről

2017. szeptember 12.

Az eddig általam olvasott Harag Anita-írások egyik legjellemzőbb vonása ez a lendületes, merész tömörítés. Nincs semmi felvezetés, bedobja az olvasót a történetbe, és nemigen ad támpontokat. / Semmi manír, csak rezignált figyelem, és váratlan nézőpontváltások – A hónap szerzője két fiatal szerzőt mutat be: Harag Anitát és Rékai Anettet.

hirdetés

Szeretném felhívni a Litera olvasóinak figyelmét két fiatal szerzőre.


Harag Anita, aki 1988-ban született, már nem igazán számít pályakezdőnek, hiszen novelláit többek között a Kortárs online, a Jelenkor online, a Műút, a Tiszatáj online és a KULTer is közölte, 2007-2011. között a PTE-BTK magyar szakán, néprajz minoron tanult. Az írás mellett műfordítással is foglalkozik, Szaádat Haszan Mantó, urdú nyelven író szerző novelláit fordítja magyarra. Idén nyáron a Szekszárdi Magasiskola tábor hallgatója volt, ahol azonnal felkaptam a fejem száraz, kopogóan pontos mondataira. Amióta a táborban kreatív írás kurzust tartok, talán ez volt az első eset, hogy a szöveghez egyszerűen nem volt érdemes hozzányúlni: egyetlen felesleges szó sem volt benne. Az eddig általam olvasott Harag Anita-írások egyik legjellemzőbb vonása ez a lendületes, merész tömörítés. Nincs semmi felvezetés, bedobja az olvasót a történetbe, és nemigen ad támpontokat. Kicsit olyanok ezek a novellák, mintha véletlenül elkapnánk egy részt a sorozatból, ami már hónapok óta megy, és a képernyő elé szögezve bámulnánk, hogy nahát, kik ezek, és mi lesz velük. Nem látványos, nagy történetekre kell gondolni, hanem egészen hétköznapi, apró jelenetekre, amelyek sötét sorsokról, éppen félresikló életekről, elfojtott indulatokról, családi titkokról adnak hírt.

A másik szerző, akit be szeretnék mutatni, még csak negyedikes a budapesti Eötvös József Gimnáziumban. Fiatal kora ellenére ő sem most kezdett írni, a Sárvári Diákírók megmérettetésén, ahol annak idején, 1985-ben én is díjat kaptam, bronzérmet kapott verseiért.

Rékai Anett verseit először Ijjas Tamás küldte el nekem, akinek mentoráltja volt. Ezek a versek nem ahhoz képest voltak jók (különben is, mi az, hogy ahhoz képest, gondoljunk csak Rimbaud-ra!), hogy a szerző milyen fiatal, hanem általában, önértékükön voltak izgalmasak, jobbak, mint az irodalmi lapokban tucatszám közölt átlagosan megszerkesztett ügyes, de könnyen felejthető versek, és jobbak, mint a pályakezdők néha modoros, túlzóan erős gesztusokkal operáló művei. Semmi manír, csak rezignált figyelem, és váratlan nézőpontváltások: ez volt a legszembetűnőbb vonása ennek a néhány darabnak. Most, amikor ismét felvettem Anettal emailen a kapcsolatot (személyesen nem találkoztam még vele), kiderült, alig van publikálatlan szövege, mert mindet odaígérte már különféle lapoknak.

Öröm volt ezt hallani, várom, hogy megjelenjenek. Addig is olvassanak el egy párat az újabbak közül!

Tóth Krisztina

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.