hirdetés

Tóth Krisztina: Roskó Bea képéről

2017. szeptember 9.

...a juhbelet összecsomózva árulják. Ki kell bogozni, beáztatni és csíkocskákra vágni, hogy lapot lehessen belőle ragasztani. Az így létrejövő hártyavékony felület aztán észrevétlenül változik, mozog, mint valami élő bőr. A kékeslilás ceruzafoltok is olyanok rajta, mint a véraláfutás. – A hónap szerzője Roskó Bea Hangok folyója című képéről írt.

hirdetés

Roskó Bea: Hangok folyója

Vajon mitől olyan különös, egyszerre szép és nyugtalanító is ez a kép? Több áttetsző, juhbélből készült lap van egymásra feszítve, és a rajzok ezeknek a különböző rétegein tűnnek át. Feketés lila és rózsaszínes árnyalatú tintaceruzával készültek a kifeszített lapokra.

Már a rajzolásra váró felület elkészítése is türelemjáték, hiszen a juhbelet összecsomózva árulják. Ki kell bogozni, beáztatni és csíkocskákra vágni, hogy lapot lehessen belőle ragasztani. Az így létrejövő hártyavékony felület aztán észrevétlenül változik, mozog, mint valami élő bőr. A kékeslilás ceruzafoltok is olyanok rajta, mint a véraláfutás. Bea azt mondja, hogy a juhbél eszünkbe juttatja az áldozati bárányt is, amihez én hozzátenném, hogy a bél emlékszik, telis-tele van idegsejttel, és a membránon önmagában is mindenféle rajzolat, finom kis redő látható. Én először Lovas Ilonánál láttam hasonló, bélből készült munkákat, de Roskó Bea egészen másképp használja ezt az anyagot. Külön szépsége a sorozatnak, hogy az egymást ölelő testeknél a testek nem egy lapon vannak, tehát valójában nem is találkoznak.

A sorozatból kiválasztott képet különös, szorongató szépsége miatt szeretem:

valaha volt arcok, valakik, az emlékezet mélyrétegeiből előbukkanva, helyenként lilára színeződve, ahogy lebegnek valahol a felejtés és felidézhetőség határán.

Tóth Krisztina

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.