hirdetés

Tőzsér Árpád: Iuvenalis-versek

2017. augusztus 6.

Szóval mit hallottam a Forum / környékén ma: a nőd, a szép Cornelia elment, / olvasd: elzizzent egy szobrász-kurvapecérrel / (Cos szigetére küldte a kőfaragót a császár, / Vespasianus urunk a Colossust restaurálni) – Tőzsér Árpád versei a Magasiskolában.

hirdetés

Iuvenalis a római erkölcsökről

„Augustus több családjogi-erkölcsvédelmi intézkedést hozott. Kötelezővé tette a lovagok és senatorok számára a nősülést, előnyben részesítette a többgyermekes családokat. Jellemző a korabeli erkölcsi életre, hogy a princeps leányát és unokáját is házasságtörés miatt száműzte. Nem is csoda, hogy ezeknek az intézkedéseknek valójában sohasem sikerült érvényt szereznie."
C. Tranquillus Suetonius

Látod, Postum, nem hallgattál rám, a barátra,
intett bár önzetlen szívvel s jóhiszeműen:
asszonygyeplőnél inkább kenderkötelet végy
s kösd a nyakadra, de rögvest! Persze, ha nincsen
madzag, ott a Tiberis!, mondtam. Ámde hiába,
falra hányt borsó volt minden szóm. Vagy a régi
törvény volt az erősb a szíves jóakaratnál?,
mely szigorú lex már Augustus, az isteni caesar
óta zeng ércként s utasítja a római férfit
házasságot kötni (de nővel!) s szülni a nőt – hős
rómaival megtölteni Rómát, úr ne lehessen
rajtunk barbár! (Zárójelben s így megelőzve
érdemi mondandóm: kell barbárabb a római nőnél
s férfiainknál?!) Szóval mit hallottam a Forum
környékén ma: a nőd, a szép Cornelia elment,
olvasd: elzizzent egy szobrász-kurvapecérrel
(Cos szigetére küldte a kőfaragót a császár,
Vespasianus urunk a Colossust restaurálni),
s beste nőd, gyerekét rád hagyva, üzenni se restellt:
Postum, szülj most már te, Róma hogy ki ne haljon!
És ne feledd: hordj pallát*, szarvad is eltakarandó!

______________________________________
*palla – a római nők háromszög alakú felső ruhadarabja, szükség esetén a viselője a fejére is teríthette

 

Iuvenalis a Domitianus-kor műveltségéről

Celsus Éuripidest ócsárolja: Az anyja
még kofa volt, s lám, ő meg az eszmét mérte ezüstért.
Azt mondják, lefizette Corinthus, hogy Medeát ál-
lítsa be gyilkosnak, s a város megszabaduljon
végre a gyermekgyilkoságok ódiumától.* –
Jó, mondom, de a vesztegetésre nincs bizonyíték,
és ami lényegesebb: a drámában a cselekményt
nemcsak a puszta tények mozgatják. Nem! A műben
más törvény érvényes: ott a lét maga mozdul.
Médeában elégtételt vesz a megcsalatott nő
álnok férjén, s lesz ekközben ő maga is szörny.
Itt a gyermekgyilkosság a drámaszövődmény
fontos szála, tehát csak műfaji, s nem jogi kérdés.
Más szóval: Iustitia mérlege biztosʼ a szerző
ellen itélne, de Thalia őmellette szavazna. –

(Tempora, ó...! Ma az írót meg sem vesztegetik már.
Vesztik bár: tisztes neve rég kiveszett a fejekből!
Proscribált, kobzott javakon megtollasodott sok
újgazdaggal – tulkokkal! – van telve a Fórum,
s író? – az mi?! – kérdik. Azt mondd: mennyi a földje?
S pénze? Semmi? Akkor semmit ér maga is csak!
Könyvet – a tűzön kívül – nálunk senki sem olvas!)

____________________________________________
* Medea gyermekeit a corinthusiak ölték meg, így akarták megbosszulni Medeán királyuk, Creon halálát, őt ugyanis valóban Medea mérgezte meg. Euripides drámájában viszont, amint ez köztudott, Medea a saját gyermekei gyilkosa.

 

Tőzsér Árpád
Iuvenalis Euripides Medeájáról
(és a Domitianus-kor műveltségéről)
Nem kettő, de tizennégy gyermeke volt Medeának
és nem az anyjuk (a colchisi vad nő) ölte meg őket
(Euripides művében így áll, de a fáma
mást tart, úgymond: költőnket „lefizette” Corinthus,
hogy Medeát, az anyát állítsa be gyemek-
gyilkosnak, s felmentse a várost). Ámde a szörnytett
másként történt, mítoszaink tudják, ki a bűnös:
mindig a vesztegető!* És vesztes a jog s az igazság!
Csakhogy: megtörtént-e a vesztegetés maga? Kérdés!
Az biztos, hogy a költőt nemcsak a tény motiválja.
Euripides művének igazát így foghatom össze:
benne elégtételt vesz az ádáz, megcsalatott nő
hűtlen férjén, s lesz ekközben ő maga is szörny –
fontos szál hát Medea gyilkossága a műben.
Más szóval: Iustitia mérlege biztosʼ a szerző
ellen itélne, de Thalia őmellette szavazna. –
(Most másként, barbárabban „fizetik le” a költőt:
proscribált, kobzott javakon megtollasodott sok
újgazdaggal – tulkokkal! – van telve a Fórum,
kik biz még a nevét sem hallották Maecenasnak.
S költő? – Az mi?! – Mennyi a szolgáidnak a száma?
S pénzed? Nulla? Akkor nullát érsz magad is csak!
Írj legalább jól!, mondják, értsd: írj mást, ne amit látsz!
S hogyha nem, akkor csak tűz olvashatja a versed.)
____________________________________________
* Medea tizennégy gyermekét a corinthusiak ölték meg, így akarták megbosszulni Medeán királyuk, Creon és annak leánya halálát, őket ugyanis valóban Medea mérgezte meg.

Tőzsér Árpád

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.