hirdetés

Tőzsér Árpád: Toldi szerelme

(Apokrif strófák az Ötödik énekhez)

2017. szeptember 30.

Finisben a Litera Szerelmes Arany / Megsemmisült versek című pályázata, melyben Arany János megsemmisült szerelmes és erotikus verseinek újraírására kértünk költőket. A pályaművek közzététele, a költőverseny lezárása és az október 20-ai eredményhirdetés előtt olvassák el Tőzsér Árpád versenyen kívüli remeklését.

hirdetés

„Szeretni Piroskát Örzse alig győzé"
(Ötödik ének)

Fényes palotában ősi Visegrádon
lakozott Erzsébet többnyire csak nyáron,
mely az uráé volt, Károly nagy királyé,
ott érezte, hogy ő igazán királyné.
De felváltva az új palotában is tart
(melyet fia Budán építtete) udvart,
övé vala ennek jobboldali szárnya;
oda ment Lajos be, s a Rozgonyi lánya.

Szót vált a királyné Piroskával s kérdez,

s rendelé őt aztán fejedelmi vérhez:
szép Örzsike mellé udvari leánynak,
kisasszonya mellé a bosznai bánnak.
A bosznai bán-lány olyan mint egy fáklya,
ég, lobog, szerelmes: most Lajos királyba.
Most Lajosba, holnap Károlyba, Ernőbe,
ha nincs kéznél férfi, akkor akár nőbe.

Este Piroskához odafut az ágyba,
cseppet se törődvén, hogy a szűz hold látja;
odafeküdt mellé; csókolta, ölelte;
két telt, fehér mellét pirosra lehellte.*
Az ártatlan leányt szinte megrohanja,
dédeli, mint tette azzal egykor anyja.
Értsd: a jó Piroska mindezt így gondolta!
Megtévesztette az Örzse női volta.

De – összekeverve anyát, álmot, vágyat –
Örzse csókjaitól valahogy elbágyadt.
S lassan ráeszmélt, hogy ez biz már nem álom:
Örzse keze, szája túlment a határon.
Társa madarára könnyen rálelt marka,
hisz a magáét is gyakran simogatta.
Piroska meg hagyta, omladozott a gát,
olyan jó volt kicsit elengedni magát.

Elhagyni gyűlölet s szeretet hullámit,
úgy gondolta, néki már semmi se számít.
Elmerült a lelke a nagy végtelenben,
s a mohó Örzsének cseppet sem állt ellen.
Egyszerre érzett kéjt, szégyent s bosszu-félét:
így bünteti Őt, Őt – s a leendő férjét.
Bosszút áll Miklósán s nem kívánt Lőrincén:
nővel osztozik meg szűz öle dús kincsén.

(Hopphó!..., már túllépek magam is egy métán,
túl nagy tudománnyal kerítem a témám!
Dehogyis gondolta mindezt így el, sorba,
helyzetét inkább csak érezte Piroska.
Nem volt akkor divat a hosszas elmélet,
énekemben is csak ennyicske a lényeg:
a szegény, kijátszott Rozgonyi Piroska
szűzen, de nem vétlen vonult kolostorba.)

______________________
* A kurzivált részek bizonyíthatóan hiteles Arany János-szövegek. T. Á.

 

A Litera Szerelmes Arany / Megsemmisült versek című díjátadó estje 2017. október 20-án lesz a Margó Fesztiválon, a Teslában, 20 órai kezdettel!


„Szeretni Piroskát Örzse alig győzé”
(Ötödik ének)
Fényes palotában ősi Visegrádon
lakozott Erzsébet többnyire csak nyáron,
mely az uráé volt, Károly nagy királyé,
ott érezte, hogy ő igazán királyné.
De felváltva az új palotában is tart
(melyet fia Budán építtete) udvart,
övé vala ennek jobboldali szárnya;
oda ment Lajos be, s a Rozgonyi lánya.
Szót vált a királyné Piroskával s kérdez,
s rendelé őt aztán fejedelmi vérhez:
szép Örzsike mellé udvari leánynak,
kisasszonya mellé a bosznai bánnak.
A bosznai bán-lány olyan mint egy fáklya,
ég, lobog, szerelmes: most Lajos királyba.
Most Lajosba, holnap Károlyba, Ernőbe,
ha nincs kéznél férfi, akkor akár nőbe.
Este Piroskához odafut az ágyba,
cseppet se törődvén, hogy a szűz hold látja;
odafeküdt mellé; csókolta, ölelte;
két telt, fehér mellét pirosra lehellte.*
Az ártatlan leányt szinte megrohanja,
dédeli, mint tette azzal egykor anyja.
Értsd: a jó Piroska mindezt így gondolta!
Megtévesztette az Örzse női volta.
De – összekeverve anyát, álmot, vágyat –
Örzse csókjaitól valahogy elbágyadt.
S lassan ráeszmélt, hogy ez biz már nem álom:
Örzse keze, szája túlment a határon.
Társa madarára könnyen rálelt marka,
hisz a magáét is gyakran simogatta.
Piroska meg hagyta, omladozott a gát,
olyan jó volt kicsit elengedni magát.
Elhagyni gyűlölet s szeretet hullámit,
úgy gondolta, néki már semmi se számít.
Elmerült a lelke a nagy végtelenben,
s a mohó Örzsének cseppet sem állt ellen.
Egyszerre érzett kéjt, szégyent s bosszu-félét:
így bünteti Őt, Őt –  s a leendő férjét.
Bosszút áll Miklósán s nem kívánt Lőrincén:
nővel osztozik meg szűz öle dús kincsén.
(Hopphó!…, már túllépek magam is egy métán,
túl nagy tudománnyal kerítem a témám!
Dehogyis gondolta mindezt így el, sorba,
helyzetét inkább csak érezte Piroska.
Nem volt akkor divat a hosszas elmélet,
énekemben is csak ennyicske a lényeg:
a szegény, kijátszott Rozgonyi Piroska
szűzen, de nem vétlen vonult kolostorba.)
______________________
* A kurzivált részek bizonyíthatóan hiteles Arany János-szövegek. T. Á.

Tőzsér Árpád

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.