hirdetés

Tőzsér Árpád: A megsemmisülés forgatókönyve

2011. október 16.
A Litera új, Bodor Ádám regényrészletének közlésével elindult szépirodalmi rovatában Kukorelly Endre prózáját követően ezúttal az elmúlt évek teljesítményéhez mérten méltatlanul kevés kritikai figyelemben részesülő Tőzsér Árpád versét olvashatják.


hirdetés

A megsemmisülés forgatókönyve

                Greenfield bárónőnek, szeretettel

Leállok, hogy utolérhessem magam,
mármint a lét-írással állok le: naplót nem írok
s nem élek. Csikorogva fékez le szavam
a papír előtt, állnak üresen a lapok, a napok, a sírok.

S hirtelen unom a vers ballisztikus pályáját is,
a kiszámítható idő-pillanatok, tér-részek sorját,
eleresztem a rímek, jambusok kezét, elvágom
a mítoszok, kronotoposzok köldökzsinórját.

S leszek párhuzamos valóság, Egy, de tükörben,
forráskód, melynek nincs tanulsága, s ki-kihagy
jövője. – S végül szimpla homo interniticus leszek,
a végső „katt” előtt kétdimenziós senki-agy.

S pillanatra még felrémlik egy elgondolt konyha,
hallom mikrosütők fémes füttyét is, szűrten,
asszony zsörtöl, bezárt nyomtatótgép sír –
aztán már csak hangzótorlódások az űrben.

Kitöröl a lét s nemlét klaviatúrája mellett ülő Nagyisten
az innenső teremtés szövegéből, s legvégül
ráüt egy alkonycsillagfényű, közönyös gombra:
az örök éjbe süllyesztő delete-re indulat nélkül.



Tőzsér Árpád

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.