hirdetés

Túlélni a halált

Don DeLillo: Fehér zaj, Jelenkor Kiadó, 2018

2019. február 2.

Ebben a regényben olyan a zaj, mint a popkultúra; kiszínezi a hétköznapokat, elzsongít, és fogyasztásra ösztökél. Kérdés, hogy minek a fogyasztására? Lehet fogyasztani Elvis Presleyt? Hát persze. És Adolf Hitlert? – Don DeLillo Fehér zaj című regényéről Vadler Júlia írt kritikát.

hirdetés

2018-ban a Jelenkor Kiadónál ismét megjelent Don DeLillo Fehér zaja. A Magyarországon először 2006-ban kiadott regény ismét Bart István remek fordításában látott napvilágot. Jól illeszkedik a hetvenes-nyolcvanas évek amerikai regényeitől megszokott, populáris kultúrából táplálkozó, a fogyasztói társadalmat kifigurázó, kissé groteszk történetek sorába.

A fehér zaj jelentése a Merriam-Webster szótár szerint: 1. a: széles frekvenciatartományt felölelő heterogén hanghullámok összessége; b: folyamatos háttérzaj. 2. értelmetlen vagy zavaró zaj, zsivaj.

A posztmodern amerikai irodalom mesterének regényében olyan a zaj, mint a popkultúra; kiszínezi a hétköznapokat, elzsongít, és fogyasztásra ösztökél. Kérdés, hogy minek a fogyasztására? Lehet fogyasztani Elvis Presleyt? Hát persze. De Adolf Hitler fogyasztási cikk-e a nyolcvanas évek Amerikájában? Fogósabb kérdés. Pedig Blacksmith Iskolahegyi Egyetemén egyazon tanszéken – az amerikai kulturális közeg tanszékén – tanítják a Hitler- és az Elvis-tudományt is.

Ilyen, és ehhez foghatóan bizarr szituációk és szereplők keringőjének vagyunk tanúi Don DeLillo művében, mely megjelenésekor, 1985-ben meghozta számára az áttörést. A különös világú regény főszereplője az általa kitalált Hitler-tudomány nemzetközi szaktekintélye, kötelessége – legalábbis az egyetem rektora szerint – személyiségével is tükrözni saját fontosságát. Jack Gladney tehát ezentúl J. A. K. Gladney, sötét szemüveget hord a kampusz területén, és tekintélyes termetre tesz szert. Mivel nem tud németül, kénytelen igénybe venni Howard Dunlop segítségét, aki kollégájának kvázizombi lakótársa, sosem hagyja el a lakást, az egyiptomi nekromanciáról olvas kizárólag németül. Úgy próbálja rávenni Jacket a helyes artikulációra, hogy kézzel igazítja a nyelvét a megfelelő pozíciókba. Jack népes családja mellett – ötödik feleségével él, közösen nevelik neje két gyerekét és Jack két saját gyerekét, de előző házasságaiból is van két lánya – a csodabogarak társaságát szaporítja  kollégája, Murray Jay Siskind, aki a gyerekek különös világát és az élethez való viszonyát tanulmányozva gyakori vendég Gladneyéknél; Orest Mercator, aki meg akarja dönteni a mérgeskígyókkal ketrecben összezárva minél tovább életben maradók világrekordját, vagy éppen a híres neurobiológus, Winnie Richards, aki a kampusz épületei között kizárólag a falhoz húzódva, futólépésben hajlandó közlekedni.

Az 568 oldalas regény két részre – az angol eredetiben háromra – tagolódik. Az első címe Hullámok és sugárzás, és főként a szereplők közti kapcsolatokat és a világban elfoglalt helyüket taglalja. A második, a Légárammal terjedő toxikus esemény már sokkal inkább reflektál a hetvenes évek konzumizmusával megszülető kérdéskörre: lehet-e fogyasztási cikk a természeti katasztrófa? Nem véletlenül, a hetvenes-nyolcvanas években egyre több és több katasztrófával kapcsolatos filmalkotás vált népszerűvé, gondoljunk csak a Mount Saint Helens vulkán 1980-as kitöréséről készült dokumentumfilmre, vagy a dolgok vicces végét megragadó Airplane-filmekre. Ezekre játszik rá DeLillo a grandiózus, közel százoldalas 21. fejezetben.   „Nézd, én nem egyszerű egyetemi tanár vagyok, hanem tanszékvezető. Egyszerűen nem tudom elképzelni magamat, amint hanyatt-homlok menekülök egy légárammal terjedő toxikus esemény elől. Ilyesmi csak szegény emberekkel fordul elő, akik lakókocsikban laknak, lepusztult vidékeken” – mondja Jack Heinrich fiának, hiszen a veszély nem lehet valós, mivel nincs jelen a tévéstáb, és különben is, ilyesmi csak a képernyő túloldalán esik meg az emberekkel.

DeLillo mesterien űz gúnyt az emberekből, és ráérez a mai YouTube egyik fontos funkciójára: a katasztrófák, balul elsült próbálkozások dokumentálása és újranézése a regényben Murray karambol-kurzusán jelenik meg, újabb bizarr adalékként. A Fehér zajtól nem áll távol a kémregények paródiája sem: Jack mindhárom exfelesége egzisztenciális válságba került, és valamilyen módon a titkosszolgálathoz köthető, míg Winnie Richards kémeket megszégyenítő módon oson az egyik épülettömbtől a másikig.

Nem épp tanulságok nélküli a kép, melyet a fogyasztói társadalomról vetít elénk. Kétféle ember létezik ebben: Jack, aki a pénzt és a vásárlást korlátlan hatalomként éli meg, és Murray, aki fehér címkés, márkátlan termékeket válogat a polcról. DeLillo szembeállítása kifejezetten szórakoztató pillanatokat eredményez, csakúgy, mint Babette figurája, aki az ideiglenes szálláson bulvárújságokat olvas fel. Olykor egy-egy szövegrészlet szakítja meg Jack belső monológját, aki egyes szám első személyben narrálja végig a cselekményt: „A néhai Lyndon B. Johnson elnök szelleme felveszi a kapcsolatot a CBS vezetőivel, és tárgyalást kezdeményez egy élőben közvetítendő tévéinterjúról, hogy megvédje magát az utóbbi időben megjelent könyvekben őt ért vádak ellen”. De ellentétben az ilyen szövegbetétekkel, a szintén Babette által felolvasott erotikus regények sosem kerülnek intertextusként a regénybe.

A Fehér zaj harmadik része a 22. fejezettel kezdődik, ami elől viszont a mostani kiadásban – legalábbis az én példányomban – fájóan hiányzik a részeket elválasztó oldal. Az eredeti címe Dylarama. Don DeLillo ettől kezdve, és végig a regény hátralévő részében azzal szembesít, hogy a fogyasztói társadalom berendezett, biztonságosnak hitt világában a látszat mögött ott lapul a halál, amellyel elkerülhetetlen szembenéznie az embernek. Mindenki másképp teszi, DeLillo a halállal szembeni viselkedési minták vizsgálata közben addig a megállapításig jut, hogy halálfélelmünk leküzdésének legfőbb módszerei: a gyógyszer, a gyilkosság vagy a cinizmus; e félelemben mindenki osztozik, a szereplők véleménye megegyezik abban, hogy „Inkább ő, mint én!” A haláltól való félelmet azonban túlzásba is lehet vinni: Jack és Babette képes lenne szabadulása érdekében feladni az életet, megbontani a család rendjét, embert ölni akár.

A média által táplált és a fogyasztói társadalomban élőkre jellemző birtoklásvágy mellett a halálfélelem is felfogható egyfajta fehér zajként, amely aláfestő zeneként kíséri végig a cselekményt. A paranoia nem a valós veszély közelségével hatalmasodik el, hanem már korábban is jelen van. A szerepek megfordulnak: a gyerekek sztoikus nyugalommal fogadnak minden hajmeresztő eseményt a meghibásodó repülőtől a mérgesgáz-felhőn át a tömegkatasztrófa esetén szükséges tennivalók szimulációjáig, míg szüleik, a két erős, egészséges, sikeres felnőtt rettegéssel tekintenek a változások elé. Félnek a holnaptól, félnek Wilder felnövésétől, egy váratlan látogatótól, egy furcsán sétáló kollégától – egyszóval: mindentől és mindenkitől.

Mi lenne hát a halálfélelem, ha nem fogyasztási cikké alakítható vásárlási kedv? A haláltól mindenki fél. Ha van valami, amiért az emberek az életüket eladnák, az csakis a halálfélelem ellenszere lehet.

Don DeLillo kifejezetten szórakoztató, kemény társadalomkritikát megfogalmazó kultregényének üzenete több mind harminc év után is aktuális.

Don DeLillo: Fehér zaj, Jelenkor Kiadó, 2018, 568 oldal, 3999 Ft

 


Vadler Júlia

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.