„Úgy éreztem: muszáj”
Fazekas Zoltán vizsgafilmjét Petri György Hogy elérjek a napsütötte sávig című verse ihlette. A filmet a 40. Magyar Filmszemlén mutatják be kisjátékfilm kategóriában. A rendezőt Zelki János kérdezte.
- 2009. január 23.
Miért jutott eszedbe egy versből játékfilmet csinálni?
Ez a vers olyan sokszor jött velem szembe, olyan sok közünk lett egymáshoz, hogy előbb-utóbb kellett valamit kezdenem vele.
Mikor találkoztatok először?
Gimnazista koromban. Előkészítőre jártam, ott olvasta föl a magyartanárnő. Néhány sor azonnal megfogott, ma is emlékszem, az hogy „Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam” meg „Űzött voltam és zavaros, mint a fölkavart iszap” – így kezdődött. Megtanultam az egész verset, azóta is velem van mindig. De hogy film lett belőle, ahhoz sok különös véletlen is kellett, az első egy hazugságom volt.
Ez a vers olyan sokszor jött velem szembe, olyan sok közünk lett egymáshoz, hogy előbb-utóbb kellett valamit kezdenem vele.
Mikor találkoztatok először?
Gimnazista koromban. Előkészítőre jártam, ott olvasta föl a magyartanárnő. Néhány sor azonnal megfogott, ma is emlékszem, az hogy „Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam” meg „Űzött voltam és zavaros, mint a fölkavart iszap” – így kezdődött. Megtanultam az egész verset, azóta is velem van mindig. De hogy film lett belőle, ahhoz sok különös véletlen is kellett, az első egy hazugságom volt.
Kinek hazudtál?
Egy lánynak, Szentendrén. A haverom születésnapi buliján, jó kis egész éjszakás züllés után, bevitt a bokorba. Amúgy nem engedett közel magához, azt mondta, még nem tartunk ott, hogy hazudjunk egymásnak, én meg talán nem így éreztem, azért mondhattam, hogy egyetemre járok. Ez augusztus végén volt, másnap jelentkeztem egy filmes iskolába, a Novusba, valahogy muszáj volt.
Ebből még nem következik semmi Petri.
Ebből még nem, de pár nap múlva láttam egy vörös csajt a Nyugatinál, és ahogy ránéztem, az volt az érzésem, hogy ez épp ma lett kurva, és azt, hogy ebből csinálni kéne valamit. Amikor beszéltem erről Ferenczi Gábornak, azt kérdezte, miért nem a versből. Mindenki tudta körülöttem, hogy van nekem ez a „napsütötte mániám”. Aztán meg… szóval, én megéltem ennek a versnek a 21. századi verzióját… A kocsmába, ahol törzsvendég voltam, bejárt egy nálam kb. húsz évvel idősebb nő, arról volt ismert, hogy amint belépett, odafordult valakihez, és ilyeneket kérdezett: „Na, miket írt az Ibsen? Na, ki volt a Mikszáth felesége?” Egyszer leült hozzám, ittunk ezt-azt, meg ingerkedett velem kicsit, és akkor kivette a rágóját, és betette a számba. Átmentünk egy másik helyre is, egy kapualjban lesmárolt, és akkor azt gondoltam, hogy most már meg kell lennie, megadtam magam, és fölmentem a lakására.
Egy lánynak, Szentendrén. A haverom születésnapi buliján, jó kis egész éjszakás züllés után, bevitt a bokorba. Amúgy nem engedett közel magához, azt mondta, még nem tartunk ott, hogy hazudjunk egymásnak, én meg talán nem így éreztem, azért mondhattam, hogy egyetemre járok. Ez augusztus végén volt, másnap jelentkeztem egy filmes iskolába, a Novusba, valahogy muszáj volt.
Ebből még nem következik semmi Petri.
Ebből még nem, de pár nap múlva láttam egy vörös csajt a Nyugatinál, és ahogy ránéztem, az volt az érzésem, hogy ez épp ma lett kurva, és azt, hogy ebből csinálni kéne valamit. Amikor beszéltem erről Ferenczi Gábornak, azt kérdezte, miért nem a versből. Mindenki tudta körülöttem, hogy van nekem ez a „napsütötte mániám”. Aztán meg… szóval, én megéltem ennek a versnek a 21. századi verzióját… A kocsmába, ahol törzsvendég voltam, bejárt egy nálam kb. húsz évvel idősebb nő, arról volt ismert, hogy amint belépett, odafordult valakihez, és ilyeneket kérdezett: „Na, miket írt az Ibsen? Na, ki volt a Mikszáth felesége?” Egyszer leült hozzám, ittunk ezt-azt, meg ingerkedett velem kicsit, és akkor kivette a rágóját, és betette a számba. Átmentünk egy másik helyre is, egy kapualjban lesmárolt, és akkor azt gondoltam, hogy most már meg kell lennie, megadtam magam, és fölmentem a lakására.
Akkor már dolgoztál a filmen?
Nem, ez korábban történt, csak ez mind bennem volt addigra. És amikor hozzákezdtem – ez a vizsgafilmem –, és már minden elő volt készítve, még mindig nem tudtam, ki játssza a nőt. Magyar Fruzsina segített, a dramaturg, ő ajánlotta Egri Katit. Aki ezt teljes szívvel meg is csinálta, pénz nélkül, a doboz bonbont is alig akarta elfogadni. Annyira hálás vagyok neki!
Azt, hogy a verset elmondja valaki, hogy a képek alatt végig ez megy, már az elején tudtad?
Igen, először egy ismert színészt kértem föl erre, de amikor Xantus János meghallgatta, azt mondta, hogy na ne, ez túl profi, inkább felolvassa ő. Hát, ez nem ártott, mert nem úgy mondja el, mint egy színész, hanem, mint egy ember.
Úgy kezdődik a film, hogy ül a fiú egy üres kádban, ruhástul, és olvas. Ez honnan jött?
Az Egy kosaras naplójából. Egy drogos kosárlabdázó tehetséget játszik a filmben Leonardo di Caprio, ő ül így egy kádban. Az a kép nekem maga a totál reménytelenség és lepusztultság, nagyon kellett ide, sajnálom.
Nem, ez korábban történt, csak ez mind bennem volt addigra. És amikor hozzákezdtem – ez a vizsgafilmem –, és már minden elő volt készítve, még mindig nem tudtam, ki játssza a nőt. Magyar Fruzsina segített, a dramaturg, ő ajánlotta Egri Katit. Aki ezt teljes szívvel meg is csinálta, pénz nélkül, a doboz bonbont is alig akarta elfogadni. Annyira hálás vagyok neki!
Azt, hogy a verset elmondja valaki, hogy a képek alatt végig ez megy, már az elején tudtad?
Igen, először egy ismert színészt kértem föl erre, de amikor Xantus János meghallgatta, azt mondta, hogy na ne, ez túl profi, inkább felolvassa ő. Hát, ez nem ártott, mert nem úgy mondja el, mint egy színész, hanem, mint egy ember.
Úgy kezdődik a film, hogy ül a fiú egy üres kádban, ruhástul, és olvas. Ez honnan jött?
Az Egy kosaras naplójából. Egy drogos kosárlabdázó tehetséget játszik a filmben Leonardo di Caprio, ő ül így egy kádban. Az a kép nekem maga a totál reménytelenség és lepusztultság, nagyon kellett ide, sajnálom.
Most, hogy a versenyprogramban szerepel a filmed a Szemlén, mire gondolsz, mire számítasz?
Semmire, tényleg. Nem is mondanám, hogy ez az én filmem, ez többünk közös filmje, én a projekt-gazda vagyok, mondjuk. Azt sem gondolom, hogy most már rendező vagyok. De azt igen, hogy az akarok lenni.
Semmire, tényleg. Nem is mondanám, hogy ez az én filmem, ez többünk közös filmje, én a projekt-gazda vagyok, mondjuk. Azt sem gondolom, hogy most már rendező vagyok. De azt igen, hogy az akarok lenni.
Hozzászólás