Hát persze, hogy Stinget! Mondtam a társamnak. Az egyszer idegesítő, másszor unalmas, időnként mindkettő, ritkábban szép hétköznapokban vagyunk társak. Egy új telefont kaptam. Praktikus játék. Elérhető áron vette nekem. Mármint hogy Stinget töltsön le rá, köszönöm.

Most újra Stinget hallgatok. Sokadjára. Majdnem mindent tőle. A korábbi felvételeket. Az újabbakat. A különlegességeket. A facebook oldalán is szép dolgokat találtam. Soha nem definiáltam magam rajongóként. Egyszerűen szeretem ezt a zenét és kész.
Kezdjük talán egy dallal a tavalyi Berlini koncertjéről. Imádom ezt a dalt. Sting pedig mintha kortalan lenne. All would envy.   


A mostani háttérkép a telefonomon is ezen a koncerten készült. Rózsaszínes piros betűket is varázsolt a párom hozzá. A dátum, az óra, a szolgáltató neve. Mind rózsaszínes piros. Ő persze pirosnak mondta, de hát a férfiak közül legfeljebb a festők ismerik a színeket. De lehet, hogy ők sem mind, csak úgy tesznek, mintha ismernék azokat. Most minden ennyire szép nálam. Rózsapiroska a Grimm meséből. (Tudjátok, két lány, két rózsafa, állatvőlegény, dupla lagzi a végén.) Hirtelen egy gyanú merül fel bennem. Lehet, hogy szeret? De hát ez egy nehéz és gyötrelmes kapcsolat.

Azt kéri, hogy az ő csengőhangja ez a szám legyen: If I ever lose my faith in you. Hát jó. Legyen. Megőrjít az állandó és teljesen alaptalan féltékenykedésével. Ezt a linket teszem ide, a szám eredeti klipjének képi világa kevésbé tetszik.


vagy itt is Berlinben:


Megőrjít. Akkor legyen.. Újra a berlini koncertből. Mad about you.


Hihetetlen szerencsés vagyok. Szinte az egész életem végigkíséri ennek az embernek a zenéje. Sting.  Hogy a párommal? Meddig még? Azt gondolom, a halálig. Közben tudatosodik bennem, hogy szerelmes vagyok valaki másba is. De így, hogy is. Lázam is van azóta, tényleg őrület.

És hogy valami hiányozzon, és legyen mire vágyni ebben a lázas és hideg nyárban, ezért nem teszem ide az Englishmen in New York klipjének linkjét, sem a Desert Rose-ét, és még vagy másik 30 kedvenc számomét sem. Na jó, Fragile még jön.


Ideteszek még néhány szép és nagyszerű dolgot, amit Sting facebook oldalára is kitett az admin.

Shallow Brown. (Rogue’s Gallery) Már többször meghallgattam, újra és újra. És most megint. Gyönyörű!


A Blood Red Roses is!


És valami egészen más. A Prelude. Sting játékával és Alessandra Ferri táncával.


Közben elkezdtem olvasni Stingről egy könyvet. Christopher Sandford írta (Sting – Back on the Beat). (A szerzőt a Rolling Stone magazin anno a legkiválóbb életrajzíróként említette rockzenei területen, miután több sztár életrajzát megírta. Magyarul a Carthaphilus adta ki a könyvet Szántai Zsolt fordításában.) Érezhetően rengeteg munka van benne és igen élvezetes olvasmány. Az életrajzírásnak sokféle hagyománya, útja van. Érdekes, szellemes, helyenként okos könyv ez. Nagyon sok küzdelemről esik szó benne. Jó és rossz dolgokról egyaránt. Ajánlom a Sting zenéjét kedvelők figyelmébe.

És persze kiteszek még egy dalt. Wilde Wilde Sea - Unplugged


Rengeteg jó zene van. Sok vonal és sok szerelem. Nem ezt érdemlem, mondta a párom. Múlik a másik láz, gondoltam. Hangosan meg azt, hogy hétvégén jó idő lesz. A szerelem nem érdem, de alapelem a szívben. Ezt pedig Méhes Mariettától és a Trabanttól tudom már kamaszkorom óta. Eszkimó asszony fázik. Tangó.


És extrának Lykke Li.  I’m good. I’m gone. Nem volt nehéz beleszeretni ebbe a zenébe. Tudod, hogy nincs már, mondtam. De felhívtad, mondta. Régen, mintha egy másik életben. Csak az idő múlik.


És még egy tánc. Dance. Dance. Dance.