hirdetés

Újabb bonyodalmak a Kertész-hagyaték körül

2018. március 16.

Korábban már mi is beszámoltunk a Kertész Imre-hagyaték körüli bonyodalmakról, és a történetnek még koránt sincs vége, hiszen most úgy tűnik, a Der Tagesspiegel újságírója, aki Budapesten jártakor személyesen beszélt Schmidt Máriával és Hafner Zoltánnal, új információkra bukkant.

hirdetés

Röviden arról, hogy mit tudunk eddig: Kertész Imre írói örökségének nagy részét a Berlini Művészeti Akadémia Kertész-archívuma gondozza, egy kis, máshol el nem helyezett része viszont az író özvegyével, Kertész Magdával kötött szerződés alapján a budapesti Kertész Imre Intézethez került, amit a kormány megbízásából a Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány alapított. Hafner Zoltán, az Intézet vezetője ősszel azt nyilatkozta: a két intézmény nem rivalizál egymással és „a két archívum együttesen tartalmazhatja majd egyszer az írói életművet, a maga remélt teljességében". Erre némileg rácáfol a Der Tagesspiegel cikke, ezenfelül pedig bemutatja a történet egyik, eddig ismeretlen szereplőjét, az amerikai T. Sass Mártont, Kertész Magda első házasságából született fiát.

A Der Tagesspiegel cikkének írója, Gregor Dotzauer arról az értesüléséről számol be, hogy T. Sass Márton keresetet nyújtott be a Kertész Imre Intézet ellen, melyben kéri az édesanyjával aláíratott szerződés érvénytelenítését. A KKTTKK főigazgatója, Schmidt Mária erre azt nyilatkozta, hogy T. Sassnak semmi joga nincs a hagyatékra, hiszen sosem élt Magyarországon, és nem egyeneságú leszármazott. A Nobel-díjas író és nevelt fia között sosem volt jó a kapcsolat, és Kertész külön kérése volt, hogy a hagyaték semmiféleképp se kerüljön T. Sass kezére.

A Der Tagesspiegel újságírója különös figyelmet szentel T. Sass szerepének a történetben. Habár a cikk szerzője nem sok esélyt lát arra, hogy T. Sassnak sikerülne megszereznie a hagyatékot, mégis akadnak érvek, amelyek mellette szólhatnak. Akkor lehet esélye Dotzauer szerint, ha sikerül bebizonyítania, hogy az akkor már súlyosan beteg Kertész Magda nem volt a megfelelő egészségi állapotban a szerződés aláírásához. Felmerülhet még érvként, hogy érthetetlen, miért pont a hagyaték ezen részét tartotta volna vissza édesanyja, annál is inkább, minthogy a vagyon és ingatlanok többsége T. Sass birtokában van. Kertész Magda fia ezen kívül hivatkozhatna a hivatalos közjegyzői elismerés hiányára is, bár a magyar örökösödési jog a hivatalos hitelesített okirat mellett elismeri és elfogadja a puszta szóbeli és/vagy két személy által tanúzott meghatalmazást. Ebben az esetben ez nem más lehetett, mint Hafner Zoltán és Farkas László.

T. Sass sikere a fent említettek alapján elég valószínűtlen, ám ha mégis sikerülne megszereznie a hagyatékot és az ahhoz fűződő jogokat, feltételezhetően nem tudná személyesen gondozni Kertész örökségét. Két lehetséges forgatókönyv léphetne ekkor életbe: vagy jó esélyekkel eladná a megszerzett vagyont, vagy pedig egy hagyatékokat gondozó ügynökségre bízná. Kertész irodalmi szerepét és jelentőségét tekintve valószínűleg nagy eséllyel pályázna rá Andrew Wylie ügynöksége, amely többek közt olyan további Nobel-díjas szerzők hagyatékáért felel, mint Albert Camus, Saul Bellow vagy éppen Czesław Milosz.

Ami a Berlin és Budapest közti harmonikus együttműködést illeti: a cikk szerzője, mint sokan mások, szintén eléggé szkeptikus. A hagyatékért folytatott vita mostanra kultúrdiplomáciai csendhez vezetett a két tag között. A Berlini Művészeti Akadémiának továbbra is hivatalos megbízása van a Kertész-hagyaték gondozására, a másik oldalon a Schmidt Máriával és Hafner Zoltánnal folytatott beszélgetések során kiderült, hogy a Kertész Imre Intézet képviselői személyesen biztosították Kertész Magdát arról, hogy a jövőben ők fognak felelni elhunyt férje munkásságának gondozásáért, és műveinek új bel-, mind külföldi kiadásáért.

Hafner Zoltán, a Kertész Imre Intézet igazgatójának elmondása szerint a szerző megközelítőleg 10 ezer oldalnyi anyagot adott át 2011 és 2012 között nekik. Ezt követően a főleg a Hafnertől kapott, számítógépen írt, hátrahagyott dokumentumokat azóta kinyomtatták és átadták kutatási célokra. Ezek mellett még egy bizonyos rész van jelenleg az Intézet kezében, amely elsősorban a személyes hangvételű szövegeket tartalmazza, többek közt írásokat Kertész édesanyjáról, első feleségéről, Albináról, valamint az 1947 és 1949 között megjelent újságcikkeit, amelyeket Kertész maga nem szeretett volna a berlini akadémia tulajdonába bocsátani.

A cikk szerzője a végén összegzésként megállapítja, hogy a hagyaték irodalmi vagy történelmi meghamisításától valószínűleg nem kell félni. Kertész műveinek tartalma ezt nem engedné, és vitathatatlan az is, hogy Hafner hű közvetítője a szerzőnek. Ami marad, írja Gregor Dotzauer, az egy családi perpatvar, egy intézmény szerencsétlenkedése, amely túl későn gondolt a hagyatékra vonatkozó jogokra, és egy kis ország balszerencséje, valamint egy széteső Európa, ahol Kelet és Nyugat közt egyre nagyobb az értékek közti szakadék.

Molnár Csongor – Szilasi Flóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.