Felkél a Nap s lenyugszik, városok
                                          Sötét utcáin árnyak kóborolnak:
                                          Mind ismerős, és náluk, aki él,
                                          Nem élőbb és nem holtabbak a holtak.
                                          (Baka István: Vadszőlő - részlet)

Az esemény szakmai tiszteletadás a mai magyar irodalom és a szegedi kultúratörténet egyik legfontosabb lírikusának. Halálának tizedik évfordulóján, a megemlékezés mellett a szimpózium az életmű kritikus átgondolását is célozza annak érdekében, hogy Baka életműve újabb olvasókra, akár fiatalabb kritikus olvasókra is találjon. Ezért az életművet eddig is értő és méltató kritikusok, irodalomtudósok mellett olyan, a fiatalabb nemzedékhez tartozó esszéírók, kutatók, tanárok is előadnak majd, akik más kulturális kóddal, más irodalomtörténeti nézőponttal tudják megszólítani, s ezzel megújítani a Baka-életműről való gondolkodásunkat. A szimpózium előadásait a szervezők tanulmánykötetben kívánják összegyűjteni.

Baka István Szekszárdon született 1948. júl. 25-én, Szegeden halt meg 1995. szept. 20-án. A költői képalkotás és a szerepjáték-költészet egyik megújítója, író, műfordító, szerkesztő. 1966-ban érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, majd 1972-ben a JATE magyar-orosz szakán kapott tanári oklevelet. Első verseit Ilia Mihály jelentette meg a Tiszatájban 1969-ben. Utolsó egyetemi tanévét Leningrádban töltötte, ahol egész alkotói pályáját meghatározó élményeket szerzett. Itt fedezte fel Mandelstamot, Szosznorát, Brodszkijt, és itt döbbent rá Magyarország provincia-mivoltára. Ennek hatására kezdte magát nemzeti elkötelezettségű költőnek vallani. Két évig tanított Szekszárdon, majd 1974-ben került vissza Szegedre, ahol a Kincskereső munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese lett. Szerkesztőségi szobájában, Szeged egyik fontos szellemi műhelyévé vált. Költészetére legnagyobb hatást műfordító munkája mellett a komolyzene gyakorolta. Zenei élményből született - saját megfogalmazása szerint - verseinek szonátaformája is.

Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel ismerték el. A legfontosabbak: Clevelandi József Attila-díj, Graves-, József Attila-, Weöres Sándor- Tiszatáj- és Babits-díj, Déry-jutalom, Pro Urbe-díj Szekszárd, Szegedért Emlékérem. A Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötete 1994-ben az Év Könyve lett.

A szegedi Grand Café mozijában az évforduló alkalmából a szimpózium előtt és után, 22-től 25-ig Baka István kedves filmjeit vetítik, s könyvbemutatókat tartanak. 22-én öttől Ingmar Bergman A hetedik pecsét (Det sjunde inseglet) című 1957-es filmje látható. Héttől a Baka István életműsorozat újabb kötetének bemutatója. A prózai írásokat és drámák egybegyűjtő kötet a Tiszatáj Könyvek gondozásában jelent meg. A könyvet Olasz Sándor, a Tiszatáj c. folyóirat főszerkesztője és Bombitz Attila, az életmű sorozat szerkesztője mutatják be. Orbán György előadóművész részletet mond el Baka István Szekszárdi mise c. kisregényéből. Kilenctől az Elfelejtett ősök árnyai (Tyenyi zabitih predkov) című 1964-es szovjet filmet vetítik, a rendező Szergej Paradzsanov.

23-án itt tartják tíztől ötig a Baka István szimpóziumot, öttől ismét Bergman A hetedik pecsét című filmje forog, majd héttől Tarkovszkij 1974-es a Tükör című alkotása, kilectől pedig A szép fogolynő (La belle captive), Alain Robbe-Grillet 1983-as filmje.

24-én folytatódik a szimpózium, öttől A hetedik pecsét, héttől a Tükör, este kilenctől Cocteau Orpheusz-a látható (1950). 25-én a Bergman- és a Tarkovszkij-film után A sárga tengeralattjáró látható kilenctől (rendező: George Dunning; a film 1968-ban készült).

A szimpózium részletes programja a láthatás rovatban lesz olvasható szeptember második felében.

A Baka István alapítvány honlapja

Programok a Grand Café honlapján