hirdetés

Nagy Gabriella: Ükapám

Munkanapló 3.

2019. február 3.

Ha jól veszem ki a latin bejegyzésből, börtönben született, az eseményt Kálló Anna bába legitimálta. A gyermek keresztszülei „senki és semmi" voltak. – Nagy Gabriella 2flekken.

hirdetés

Csipkés pólyában érkezett a csomag Rékasra, meséli néném, így mondták az öregek. Úri ivadék lehetett a kis pukkancs, ki másnak járna ilyen puccos kelengye. Oly éktelenül bömbölt az a gyerek, mint akit sánta bölcsőben ringattak, letépték az anyja melliről, s dobták tovább a szoptatós dajkának. Tán szülésbe holt az anyja, gyermekágyi láz teperte le, lehetett bakfis, tiltott szerelembe esett baronessz. Ki tudja, miféle előkelőségek fattya, az időben a grófok hetente megcsinálták a cselédet, s ha a megesett leány nem adta lelencbe a gyermeket, mehetett isten hírével a háztól az ő szégyenével. Persze történhetett másként is, az idő ellenünk dolgozik, moly rágja az emlékeket. Annyi bizonyos, hogy apai ági üköm, Stephanus más gyermeke volt, mint aki felnevelte, sorsáról a véletlen rendelkezett, édes szüleitől távoli falucskába csöppent, életét új néven élte, s rokonainak más pereputtyot vallott. Csak a szóbeszéd járta keresztbe-kasul, hogy különb e famíliánál.

1839-ben, egy novemberközepi szerdán harangzúgás hallatszott a Zagyva-menti kis falu utcáin, a templom előtt díszbe öltözött sokadalom várta a ceremóniát. Aznap kilenc párt esketett össze Kepes János plébános, köztük a sorban nyolcadikként a húszéves Istvánt és a tizennyolc esztendős Rozáliát, majd immár nem latinul, hanem szép magyar szavakkal bejegyezte a frigyet a római katolikus egyház anyakönyvébe. A szülők és a násznép előtt a két násznagy állt peckesen, bizonyos Biró József s Györe Pál. Ükapám korát az említett könyvből tudjuk, születési idejére innen következtetünk. N. István tehát 1819-ben vagy 1820-ban születhetett, netán a környező pár évben, a tévedés, elírás lehetőségét a nagyvonalúan léha ügymenet miatt – a párok korát bemondásra jegyezték le – szükséges bekalkulálni. A bejegyzés szülei nevét (N. István és Máté Ágnes) is tartalmazza. Mivel a családi elbeszélésekből eddig úgy tudtuk, egy Marci nevű ember a gyám, ami miatt Marciknak csúfolták őket a helyiek, erős fantáziával arra kell gyanakodnom, a Máté nevet ferdítették így.

Egyetlen Stephanus nevű törvénytelen gyermek árválkodik ezekben az években a könyv lapjain: 1817 júniusában született Catharina Bálint fiaként, a neve mellett a pecsét: fattyú. Az apa törölve, keresztszülői viszont névvel vállalták a patrinusi megtiszteltetést. Tegyük föl, hogy Katharina, aki minden bizonnyal alacsony sorból származott, a gyermekkel egyedül nem boldogulhatott, férjhez mennie pedig, poronttyal a nyakában, vajmi kevés volt a reménye. Tán hízelkedéssel, zsarolással vagy fenyegetéssel megküzdött az apa kegyeiért, hogy az törvényesként ismerje el fiukat, ám a férfi nem engedett. Rá sem nézett, amikor bekopogott a butélia borral, majd mikor fenyegetőn ráemelte tekintetét, a nő egyetlen villanásából kiolvasta az ítéletet. Az öreg grófnő takarította el a szemetet: vagy kivájja belőle a bába, vagy születés után árvaszéki gondba adják. Szó sem lehet róla, hogy törvényes sarjként befogadják, rossz gének furakodtak a nemesi vérbe, a fiatalúrnak meg már kiszemelték a társadalmi állásban hozzá passzoló, egyébként másodági vérrokon arát. Katalin erős nő azonban, nem adná másnak a gyermekét, egy ideig Elisabeth nénje neveli, míg el nem viszi a tüdővész. Kétéves a kis István, mikor lelencbe kerül, onnan dobják ki nevelőkhöz. Vagy azonnal lelencbe, és kettő lesz, mire elhelyezik.

Volna más nyom is, 1820 júniusában Helena Eke ismeretlen apától adott életet Stephanus nevű fiának, csakhogy a gyermek betegen, testi rendellenességgel született. Tán hiányzott keze-lába, fél veséje, luk éktelenkedett a koponyáján, gyönge volt a szíve, fel sem sírt szegény, nem érhette meg a másnapot, a következő hetet vagy hónapot. Bánkódtak utána, de a jövő már világrajötte gyászos pillanatában elboronáltatott.

Nagyobb valószínűsége van annak, hogy ükapám 1820. augusztus 25-én látta meg a napvilágot Stephanus Nagy és Elisabeth Balla gyermekeként. Ha jól veszem ki a latin bejegyzésből, börtönben született, az eseményt Kálló Anna bába legitimálta. A gyermek keresztszülei „senki és semmi" voltak. Ki tudja, miféle bűn nyomhatta az anya lelkét, aki ezek szerint rácsok mögött vajúdta ki fiát, csalt, lopott vagy ölt. Arra sem derül már fény, hogy meddig kellett elzárni őt a bűntelen világtól, bírta-e a fogságot vagy belepusztult, megnyomorodott-e bele, és bomlott elmével, satnyult egészséggel kóválygott vénen elő. A fogvatartottól elveszik az újszülöttet, abajgatják egy félórát, s viszik tovább a menhelyi matrónák. Urának számos éhes szájat kellett odahaza betapasztania, nem vállalhatta egy újabb poronty felnevelését, ha csak nem egy vadonat' feleséggel, akit hívhattak Máté Ágnesnek is. De mit követett el Balla Erzsike? Sufniba zárta a csaló tőzsért, elhajtotta a mezőről a faluszéli gazda vak lovát, pirkadatkor csicsókát kapart más birtokán, szerelemféltésből kést döfött hites ura cafkájának dülledő keblibe, perpatvarban lecsapta nászát a bádogserpenyővel, bosszút állt a szenteskedő szélhámoson, ki isten nevében forgatta ki szülőatyját sovány vagyonából, lúggal itatta a cselédeket abajgató kivagyi grófot? Számtalan formáját képzelhetjük bűnének, egy kérges tenyerű napszámos pedig sosem ártatlan, csak isten előtt van mentsége, ha van.

De áll itt egy 1821-es bejegyzés: a szászbereki grófi birtokon július 9. napján Stephanus Biró és Barbara Herczeg fiaként megszületett Stephanus, aki a keresztségben apja nevét kapta, ám további sorsáról nincsen tudomásunk. Ez lenne a legvakmerőbb elképzelés, amit csupán egyetlen momentum támaszthat alá, a felettébb gyanús szászbereki birtok, mely rossz nyelvek szerint a bűn tanyája, s melyet sebbel-lobbal el kellett hagyniuk.

Lehetek én fattyát eltagadó, kényes úr és rongy cseléd, tolvaj vagy gyilkos utódja. Ki bogozza ki már, miféle gaz tettek, sanda szándékok felhőzik be a múltat, mi kényszerek és praktikumok alakították, ami ma bennem egybeér. Mert ki másé lenne az elhajított gyermek magánya, Eke Ilonka és Bálint Kati szégyene, Balla Erzsi bűne, mindaz, amit férfiak és asszonyok maguk után hagytak, ha nem azé, aki él.

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.