Közben áprilisban bemutatták a Bloom című, Sean Walsh rendezésében és Stephen Rea főszereplésével készült filmet, amely egyébként a második Ulysses-filmadaptáció, ami egy ennyire kevéssé "adaptációbarát” mű esetében figyelemreméltó. A regény közismert bonyolultsága mellett az is nehezíti a Joyce műveit feldolgozni kívánók helyzetét, hogy Joyce unokája, Stephen James Joyce, mióta az 1990-es évek közepén hozott új uniós szabályozás eredményeképpen nagyapja kiadott műveinek ismét jogtulajdonosa lett, Joyce műveinek adaptációit, sőt akár a művek egyes rövid részleteinek felhasználását is rendre megakadályozza.

A centenárium kapcsán számos cikk jelent meg a nemzetközi sajtóban az Ulyssesről, és korántsem mind az ájult tisztelet hangján szól a modernizmus egyik legjelentősebb regényéről. A gyilkos tollú amerikai kritikus, Dale Peck szerint a regény "hasmenés-szerű szóáradat”, Roddy Doyle ír író véleményéről, miszerint a regénynek nem ártott volna egy jó szerkesztő, már korábban hírt adtunk.

Az Economist is felteszi a kérdést, vajon tényleg olyan jelentős mű-e az Ulysses, vagy csupán egy nagy humbug? A cikkíró válasza végső soron az, hogy a mű fontos és megközelíthető, de csak megfelelő útmutatással. A cikk azzal a hasznos tanáccsal szolgál a potenciális Ulysses-olvasóknak, hogy kezdjék az utolsó fejezetnél, Mrs. Molly Bloom monológjánál, és onnan haladjanak előre.