Konrád György nem a kötetből olvasott fel részletet, hanem a Parlamentben elhangzó/zott Belépő beszéd-ét olvasta föl. A Lehár II. terem zsúfolásig megtelt. Körössi P. József, a Noran Kiadó igazgatója elmondta, hogy ez a válogatott esszégyűjtemény a Fenn a hegyen napfogyatkozáskor és az Elutazás és hazatérés című esszékötetek összegző folytatása.

Vörös T. Károly laudáló bemutatójában azt emelte ki, hogy a gyűjteményes válogatás írásai úgy beszélnek Európáról, s benne Közép-Európáról, hogy mind társadalmi, mind kulturális, mind pedig politikai vonatkozásban érvényes és átfogó megállapításokat tesznek. A legfőbb gondolat, amely köré az esszék szerveződnek, 1979-ben íródott, és szabadon idézve így szól: a kettévágott földrész egyesítése, ennél okosabbat nem tehetünk.

Vörös T. Károly számos aforizma-tömörségű idézetet emelt ki a kötetből. Íme egy kis ízelítő: "Vagy lapultunk, vagy lincseltünk. Teljes kapacitással dolgoznak az identitásgyárak." Vörös T. Károly laudációja zárásaképpen felhívta a figyelmet rá, hogy ez a könyv figyelmes, megfontolt, értő olvasást igényel, már csak azért is, mert Konrád György minden mondatával, szavával a magyar nyelv alapos, mélyreható ismeretéről tesz tanúbizonyságot.

A programra ellátogatóknak lehetőségük volt feltenni kérédseiket, s evvel éltek is: Konrád György egy ilyen kérdésre válaszolva elmondta, hogy tapasztalatai szerint az unió állampolgárai vegyes fogadtatással várják a bővítést. Elmesélte, hogy Németországban létezik egy vicc: utazz Budapestre, s találkozhatsz az autóddal. Aztán mesélt arról is, hogy a kelet-berliniek kellemes emlékeket őriznek hazánkról, míg nyugati társaik inkább a határokon eltöltött hosszú és kimerítő várakozásra, a hiénatempójú taxisokra és vendéglősökre emlékeznek, kevésbé szívesen. Azonban Konrád szerint nem ezek a vélekedések a döntőek, hanem az, hogy a csatlakozás már sokkal korábban megtörtént, úgyhogy a május elseji ceremónia inkább szimbolikus értékű: akár egy szerelmes pár kapcsolatában a házasság.