hirdetés

Ünnepi futamok

Alibi hat hónapra - Lovak

2003. január 3.
Kint leszel a Lovin Szilveszterkor?
Az év végi őrjöngés legjobb pillanata sokak számára a szilveszteri futam az Ügetőn. Városlakók és kiglancolt tartozékaik úgy tesznek, mintha értenék, mi zajlik a pályán, bár valójában beszélgetni, forralt bort szürcsölni és persze egymást méricskélni jönnek. A vérbeli fogadók egy része rutinosan kihagyja ezt a versenynapot, ha mégis kimerészkedik, morcosan gubbaszt a lelátón, igyekszik kikerülni minket, a sok alibiző idegent.
hirdetés

Efféle háttérrel fogok hozzá az Alibi Lovak-számának olvasásához, a téma hallatán máris kirekesztettnek érzem magam, de csábítóan szép a címlap és a képen lépegető kopott falovacska is inkább a játékra invitál. 
     Tematikus számok között is ritka az ehhez hasonlóan megkomponált kötet, az erős szerkezet érezhetően gondos, ám következetesen szigorú istállómestert sejtet. A tagolás képzeletbeli versenyt imitál, nyolc futamban következnek az írások, és hogy mégse bízzunk mindent a vakszerencsére, a kötet végén található leírások megkönnyíthetik az alkalmi fogadók dolgát. A lovas metaforikánál maradva, úgy vélem, a karám néha túlontúl szűknek bizonyul: a témaválasztás és a szerkezet egy-két esetben mintha sokkolná a szerzőt, hogy valódi lovas történettel álljon elő. "A lovas emberek talán egyéni tapasztalatok alapján meg tudják fogalmazni azt, számukra miben jelent mindez többet a mindennapok megszokott rutinfeladatainál, viszont a laikusok gyakran kétkedve fogadják ezeket a kijelentéseket" - írja többekhez hasonlóan Tatár András. Ezzel el is érkeztünk az első buktatóhoz, az írásokban gyakran ismételt laikus-lovas szembeállításhoz. A laikus a tudatlan, hitetlenkedő, nehezen meggyőzhető kívülállót jelenti, azt a szerencsétlent, aki fordítva üli meg a lovat és nem érti, mi jó ebben másoknak. Az olvasás-írás azonban más megközelítésben használja a laikus kifejezést, ez esetben a lovas válhat laikussá, aki a személyes élményt nehezebben teszi hozzáférhetővé a cinikus olvasó számára. A virtuális lóverseny így új dimenziót és némi ironikus töltetet kap.
     Jót tesz a Lovak-kötetnek ez a kettősség, egyszerre lehetünk bátortalan szemlélődők a ló anatómiai és evolúciós tökéletességének bemutatásakor - és öntelt, kehes városiak, akik Bächer Ivánhoz hasonlóan mondhatják: "egy szálon mégiscsak kötődöm a lóhoz. Kolbász-szálon". 
     Az irodalmi folyóiratok tematikus számain edzett olvasó számára újabb meglepetés a kötet műfaji sokfélesége: ló-naplók, élménybeszámolók, novellák mellett riportok, forgatókönyv, művészettörténeti és fotótörténeti írások olvashatók. Egyszerre játékos és könnyed ez a szerkezet, igaz, olyan darabok is akadnak, amelyek semmitmondónak vagy élvezhetetlenül precíznek tűnhetnek, még akkor is, ha hivatásos kérdezőktől és ló-imádóktól származnak.
     A legjobb szövegek számomra azok, amelyek nem veszik igazán komolyan saját magukat, ábrándos lovakként a versenyen a vesztést, a bukást is kockáztatják. A teljesség igénye nélkül idesorolnám Csányi Vilmos, Megyesi Gusztáv, Nagy Gabriella, Abody Rita, Kincses Károly, Wehner Tibor, Para-Kovács Imre, Király Levente, Alexander Brody vagy Bächer Iván írását.
     A középmezőny versenyzői becsületesen és többé-kevésbé fantáziátlanul teljesítik a távot - őszinte feltárulkozás némi iskolaidolgozat-ízzel, népies fordulatok a témához illő pátosszal, mindez kiszámíthatóvá, de egyben vontatottá is teszi a történetet. Mégis valamiféle bizonytalanság érződik itt, mintha csak kapaszkodóként használnák a sablonokat, a te-is-tudod-minek-is-mondjam trivialitások helyett. 
     A ló emblematikus megjelenítése, a stilisztikai és műfaji imitáció élesen elkülöníti az irodalmi szövegeket a nem-irodalmiaktól, a naiv ló-olvasatokhoz, a "valóságos" történetekhez nincs kiskapu, a szöveg és a szerző közti távolság hiányában valóban hozzáférhetetlenné válik az élmény, és szirupossá a megélt valóság. Az imitációra épülő szövegek a ló keltette asszociáció révén egy-egy korszakot, stílust vagy műfajt vesznek célba. Ilyen Nagy Gabriella regényrészlete, amelyben a 19. századi lányregények romantikus stílusa teremtődik újra, Király Levente Jancsó-paródiája, vagy Para-Kovács Imre ló-karakterológiája. Az asszociatív megközelítés nem-irodalmi példája többek között Torma Tamás riportsorozata, amely a "lósportok" ürügyén a fogathajtástól a sakkon át az öttusáig követi a nyomokat.
     Végül, de nem utolsósorban ki kell emelnem a futamokat összekapcsoló-elválasztó illusztrációk, fotók, metszetek sorozatait, amelyek minden felesleges szócséplés helyett mindennél valóságosabb képet mutatnak lóról és emberről. 
     Hat hónap hosszú idő, arra is elég lehet, hogy valódi lótudóssá váljék az ember, de ha ez nem is sikerülne, az Alibi ad egy esélyt a lovasnak, a lónak és a szilveszteri kalandornak is. "Mert van harmónia a világban. Kentaurnak lenni jó." (Csányi Vilmos)

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.