hirdetés

Uszodai zsivaj a víz alatt

2011. február 11.
Írogatsz még? sorozatunkban Toroczkay Andrással egy barlangról, amely munkahely, a felolvasóestek unalmáról, a költészet és a dalszövegek viszonyáról, egy gimnáziumi előadásról, egy kutyaidomárról, a Nyugatról és a költői szerepvállalásról Jánossy Lajos beszélgetett.
hirdetés

Simon Márton kérdése hozzád: Toroczkay Andráshoz, tudod-e már, milyen a Minotaurusz álma?


Kanyargós és sötét, mint a gyönyörű Tóth Krisztina-versben (vagy a gyönyörű Tóth Krisztina versében). Mostanában – lassan egy éve már – egy barlangban dolgozom pénztárosként; a helyet Labirintusnak becézik, pedig csak az olaszok és japánok tévednek el benne, annyira félelmetesen egyszerű (mint Borges verseiben). Meg egy hajléktalan, akinek csak a szagát lehet érezni reggelente, látni nem látta senki. Mindenesetre megnyugtató, hogy nem vagyok teljesen egyedül mégsem esténként, mikor számolom a bevételt. (Talán nem is hajléktalan, hanem ő a bikafejű.)
Tóth Krisztina amúgy volt kuncsaftom itt (épp most is föld alatt vagyok), nem mertem felfedni rajongásom előtte, ahogy Markó Béla esetében sem. Azelőtt meg Kemény Istvánnak és nejének kerestem Vackor az első bébent egy nagy-nagy könyváruházban és Németh Gábor se tudta, hogy egy hívétől vett ÉS-t. Üzenem nekik, hogy legyenek vidámak, mert az ismeretlen csávók és csajok a pult mögött könnyen megeshet, hogy bukott bölcsészek és remegnek az irántuk és szövegeik iránt érzett szeretettől, tisztelettől. Mondjuk drMáriást nem hatotta meg, hogy épp a könyvét olvasom, mikor vett húsz példányt a sehogy sem fogyó Lipótból és velem cipeltette a pulthoz őket. Talán érezte, hogy később a felénél a falhoz vágom, annyira untat majd.

A dj-k vagy a rap feltűnésével úgy tűnt, a költészet is új dimenziót nyer. Milyen fokúnak látod ezt a fordulatot, leírható-e fordulatként egyáltalán? Mennyiben változott ennek fényében a felolvasóestek dramaturgiája?

Nem tudom, miért nyerne, vagy milyen új dimenziót nyerne a dj-k által épp a költészet, a rappel meg az van, hogy szerintem az eleve költészet, ha jó. Ha nem jó, az meg szimplán béna. De nem értek hozzá. A költészet is tud szimplán béna lenni. Szóval szerintem nincs fordulat. Inkább a dalszöveg és a vers viszonya kezd másmilyen lenni. A kamaszok ma már rég nem József Attila-idézetekkel dobálóznak, hanem Lukács László, illetve Lovasi András dalszövegeivel. Ezeket sokszor lehet versekként olvasni, habár sokszor az előadásmód elvételével (ha volt egyáltalán) hitelük is eltűnik, de alapvetően nem ördögtől való dolog a dalszöveget versként felfogni és viszont, Arany János is gitározott némely verse alá.
Aztán ha nagyok lesznek, esetenként eljutnak a megzenésítésre alkalmatlan szövegekig. Kérdés, mit kezdenek velük. Általában nem sok mindent tudnak, a gimnáziumi irodalomórák érettségire jó ötven évvel le vannak maradva (ha jól tudom), kevesen tudják behozni ezt.
A felolvasások amúgy a világ legunalmasabb dolgai még a felolvasónak is általában. Olykor meg mintha atomot robbantanának Krasznahorkai László, Lackfi János, Fehér Béla, Oravecz Imre, Tolnai Ottó, Jónás Tamás, Simon Marci nevei jutnak az eszembe.

Blogodon egy teljes szövegidézet szerepel: Kenyeres Zoltán: Nyugat legendák és etikai esztétizmus, komment nélkül. Furán hat. Mire mutat, merre tájol a cikk, kell-e kontextust keressen neki az olvasó?

Ott minden furán hat, de nem baj, hiszek a káoszban. Csak annyi a története amúgy, hogy egy Kabala Baby-koncert után egyik haverom konyhájában hajnal hatig arról üvöltöztünk részegen, hogy – ha jól emlékszem – a Nyugat alkotói mennyire voltak modernek a saját korukhoz képest. Én azt mondtam, sok hülyeség mellett, hogy tök jók, meg minden, de nem voltak, ha arra gondolunk, hogy James Joyce ’22-ben jelentette meg az Ulysses-t, mikor Kosztolányi a Néró, a véres költőt. Nem arról van szó, melyik a jobb, még egyszer. Azt hiszem, ez a tanulmány derengett valahonnan nagyon messziről, aztán másnap sok időm volt, előkerestem és kitettem, folytatva a vitát, ami már senkit nem érdekelt.

Tudsz-e a versíráshoz hasonlítható „civil” állapotot, ami legalább ennyire ihletettnek, vagy ihlet közelinek mondható?


Az álmodás és a szeretkezés, néhány tiszta reggel, uszodai zsivaj a víz alatt, sok ilyen van. Illetve a pótszerekkel elért hasonló tudatállapotok. Aztán ezeket lehet kombinálni, fokozni, játszani velük, ki hogy érzi.

A költőnek-lenni cél volt vagy eredmény az életedben? Szerepet kerestél, avagy a versek nyomán egy szerep talált meg téged?

Nemrégiben elhívtak egy gimnáziumba, ahol „érdekes foglalkozású emberek” tartottak órákat. Én mint költő jelentem meg. A kezdési időpontban ébredtem fel, de végül sokan várták meg, míg odaérek. Meséltem nekik Mexikóról, az olcsó drogok és mesztic kurvák hazájáról, a vágóhíd misztériumáról, a krétás szivacsról, a filmekről, újságírásról, meg ami eszembe jutott. Kiderült, csapnivaló tanár lennék, ezt meg is szavazták kérésemre, mivel nekem csak utólag jutnak eszembe frappáns mondatok, érdekes történetek (most is ez lesz), mikor már senkit nem érdekelnek. Azért pár rövid verset elmondtam nekik (a sajátjaim hanyagoltam, hamar beláttam, reggel tízkor erős kezdés tizenéveseknek), meg ajánlottam honlapokat, pl. ezt is. Talán nem volt haszontalan. Utána az igazgatónő és helyettese a tanáriban megvendégelt minket. Ott ültem kekszet majszolva, kávézgatva egy tűzoltóval, egy kutyaidomárral, meg egy vak sráccal. Főként ez utóbbi beszélt, ő volt a társaság középpontja, irigyen figyeltem a közte és a csinos, 50-es igazgatónő közti kölcsönönös szimpátia felépülését, elképzeltem az első randijukat. Ha ez nem válasz a kérdésre: előbb cél volt a szerep, aztán versek megírása, első kötetem megjelenése után eredmény lett (habár csak mellék). Nem lettem tőle sokkal boldogabb, legfeljebb egy picit büszkébb. Lehet mutogatni, hova tenni. Az jó, nem?

Horváth László Imrétől kérdezem: miben különbözik a sosem lesz attól ami sosem volt?


Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.