Az illír nemzet (bármi legyen is ez) két jelentős fizikust adott a világnak. Az egyik Ruđer Josip Bosković, a másikról pedig majd egy más alkalommal mesélek egyet és mást.

Bosković 1711-ben született a mai Dubrovnikban, amelyet akkor Ragusának hívtak, és köztársaság volt. Anyja olasz, apja viszont Montenegróból származott el a török uralom alatt álló Hercegovinába, onnan települt át Dubrovnikba, ahol aztán az ottomán balkáni tartományokkal kereskedett (helyismeret). Ilyeténképpen hősünkre egyforma joggal tart igényt a szerb, a horvát, a montenegrói és a bosnyák nemzet.
Egy versben találkoztam vele először. A verset Boris Maruna írta, és az olvasó most bizonyára azt kérdezi magától, ki a báj ez a Maruna.

Annyi legalábbis bizonyos, hogy horvát: egyik versében usztasa rokonokat emleget.
Ennek a versnek a fordítását az elveszett szabadság hajnalán, valamikor 1990-ben a legnagyobb presztízsű magyar irodalmi folyóirat egyik szerkesztője azzal adta vissza nekem, hogy usztasa szöveget nem szeretnének közölni. Pedig akkor már látható volt: Magyarországnak az volna az egyetlen esélye, ha szóba hoznánk antiszemita, cigánygyűlölő, parasztgúnyoló, cselédpofozó etc. felmenőinket.
Maruna 1960-ban hagyta ott Jugoszláviát, és 1990-ben tért vissza Horvátországba, ahol a nacionalista Tuđman-rezsim ellenzékének egyik szellemi vezére lett.
A vers pedig így hangzik:

Ruđer Bošković az árapályt tanulmányozza

A férfikor rosszkedvű és frusztrált jezsuitája
(De mi mást vártok tőle?)
A beálló alkonyatban az ablakból figyel
Nem minden módszer nélkül
Egy harminc körüli nőt
Kissé már vizenyős és a szélein kikezdett
– Valahogy úgy mint az euklideszi geometria –
Szemlátomást két-három gyermek anyja
Valószínűleg középosztálybeli
Lassú kihívó ringással csípejében
Amiből Ruđerünk helyesen arra következtet hogy férjuramnak
Már kialakultak munkahelyi szokásai és társadalmi igénye
Hogy briskula és treset mellett pénteken és szombaton
Egy pohárkával többet megigyon –
Mikor kijön a szupermarketból
Két műanyagszatyor élelmiszerrel
És egy harmadik szatyorban, az alakjából ítélve
Egy nagy doboz Tampax
Superrel
Ruđer is témát vált és azon elmélkedik
Hogy a havi tisztulás a nőknél természetes-e
Vagy egyenesen szent Pál leveleiből jön mint az
Hogy a némber takarja be a fejét viseljen bugyit
És állhatatos make-upot
Aztán valami kifürkészhetetlen okból
Vagy asszociációs folyamatok hatása alatt eszébe jut
Gyerekkorából a tenger Dubrovniknál a jeget és gyapotot hozó hajók
Sóhajtva néz fel a teliholdra mely a tetők fölé emelkedett
És az ihlet pillanatában ráébred, hogy szoros
Kölcsönhatás van égi és földi testek között
Hogy az apály és a dagály örök jelenség mind a tengernél mind a nőknél
És sokkal könnyebb volt elviselnie
Hogy soha nem látja Kaliforniát.

Azt hiszem, eléggé nyilvánvaló, hogy költőnk belevetíti magát hősünk személyébe: „a férfikor rosszkedvű és frusztrált jezsuitája” ő maga. Bosković tényleg jezsuita volt, Marunáról viszont tudni lehet, hogy Los Angelesben a Loyola Ignácról elnevezett egyetemre járt. Bosković valóban közreadott egy dolgozatot az árapály jelenségéről (Dissertatio de maris aestu, 1747), Maruna pedig feltehetően nem kevesebb buzgalommal tanulmányozta a hold befolyását a női testekre. És nyilván ő az, akinek enélkül nehezebb volna elviselnie, hogy soha nem látja Kaliforniát – ahol egyetemi éveit töltötte.
Egy ideig azt hittem, hogy ebben is párhuzamos a két sors: a versbéli Bosković is visszavágyik Kaliforniába. Ebbéli tévedésemben megerősített, hogy a Magyar Nagylexikon szerint (4. Bik-Bz) „1769-ben Kaliforniában figyelte meg a Vénusz-átvonulást”.
Az igazság viszont az, hogy Bosković sohasem jutott el Kaliforniába. Tény, hogy a londoni Royal Society megbízásából (amelynek tagja volt) oda készült, csakhogy a spanyol kormány épp akkor egész felségterületéről, így Kaliforniából is kitiltotta a jezsuitákat (és erről a Magyar Nagylexikon szerkesztőit máig nem értesítette).
Nem ez lett volna Bosković egyetlen kalandos utazása. Nyolc évvel korábban Isztambulba, majd onnan a mai Bulgárián, Havasalföldön és Moldávián át Lengyelországba utazott. Isztambulba már akkor is azért, hogy a nap előtt átvonuló Vénuszt megfigyelje, de ezt lekéste. Lengyelországból viszont Szentpétervárra kellett volna tovább mennie, hogy ott az Orosz Tudományos Akadémia tagjává válasszák. De ebből sem lett semmi: megbetegedett, kénytelen volt visszafordulni. Úti tapasztalatai, amelyeket egy évvel később Giornale di un viaggio da Costantinopoli in Polonia címmel közreadott, 2010-ben egy travniki születésű fiatal bosnyák író, Muharem Bazdulj regényének alapjául szolgáltak (Tranzit, kometa, pomračenje).
A másik illír fizikus szerint Bosković Einstein előtt kétszáz évvel kidolgozta az általános relativitás elméletét. Ebből annyi igaz, hogy kidolgozott egy általános elméletet, amellyel a fizikai világ minden jelenségét, így a tömeget is erő(tere)k kölcsönhatására vezette vissza. Kant állítólag számos gondolatát felhasználta, de elhallgatta a nevét, mivel utálta a jezsuitákat. Egy krátert neveztek el róla a Holdon, amelyről bebizonyította, hogy nincs rajta levegő.