hirdetés

Utas és Holdvilág Túl a Maszat-hegyen

Varró Dániel estje Veszprémben

2007. augusztus 22.
Egyszer volt, hol nem volt, volt (és van) egy Antikvárium Veszprém belvárosában, a Szabadság téren. Kedvesen bújik meg a nem is oly kicsi üzlet, ami mégis leginkább egy kuckó hatását kelti bennem mindig, mikor belépek. Talán az a tizenötezer kötet teszi otthonossá, ami plafonig érő polcokat és már a padlót is kezdi uralni, vagy a mindig szóló halk jazz – nem tudom, de jó ülni a bőrfotelokban a könyvek-dohány-kávé jellegzetes, kellemes, kevert illatában.
hirdetés

Az Utas és holdvilág Antikváriumban minden messziről jött és helyi, irodalmat kedvelő ember egyre gyakrabban fordul meg, már nem csak akkor, ha valami olvasnivaló után kutat, hanem akkor is, ha a koraestét szeretné tartalmasan eltölteni. A kuckó ura, Molnár Sándor azt vette a fejébe, hogy a Szépírók Társaságával karöltve a Könyv utóélete rendezvénysorozaton belül meghív írókat, költőket, így eddig halhattuk már mesélni Garaczi Lászlót, Bozsik Pétert, Spiró Györgyöt, Závada Pált, Ficsku Pált, Kukorelly Endrét, Esterházy Pétert és augusztus16-án Varró Dánielt is.
 
 
          Brassai Zoltán irodalmár - aki a „civil életben” Dr. Kovács Gábor Zoltánként ismert és a Lovassy László gimnázium magyar nyelv és irodalom valamint francia nyelv és etika tanára – kérdezte kicsik és nagyok előtt Varró Danit, aki már nagyon rutinosan és szórakoztatóan mesélt arról, hogy kisfiúként mi is motiválja az embert arra, hogy verseket írjon, sőt elbeszélő költeményt akár Nyuszikáról, amúgy Toldisan, három részben is. Megnyugtatta a jelenlévő középiskolásokat, hogy neki is ki kellett nőnie a kamaszos „nagyon fáj” - verseket, majd egy kritikus magyartanár, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium légköre, a klasszikusok után a kortárs irodalommal való megismerkedés és megbarátkozás, Kovács András Ferenc, Parti Nagy Lajos, Kemény István hatása után, nagyon fiatalon jelent meg első kötete. A Bögre azúr kapcsán nem csak egy jó szerkesztő fontossága, hanem a nem várt siker, és a kritikák néha érthetetlen, gyakran komikus működése, a „felkap, majd ledob” mechanizmusa is körvonalazódott a jelenlévők előtt. A posztinfantilzmus képviselőjének is kikiáltott Danitól azt is megtudtuk, hogy hiába próbálkozott szabadversekkel, rím nélküli formákkal, ugyanúgy járt, mint mikor szomorúan fogott a versíráshoz: ez sem vált be. Mint ahogy az sem igaz, hogy csak a reménytelen szerelemből születhetnek jó versek. Szerelmes versre halhattunk is példákat, s még azok a kisgyerekek is élvezték az SMS verseket, a Boldogságot, vagy a Mozit, akik talán Muhi Andrisról vagy a Friss tintából vártak ismerős sorokat.
 
 
          Nem ugrották át a kronologikusan következő kérdést sem, Dani mesél arról, hogyan állt össze a Túl a Maszat-hegyen, miképp segít írni egy jóbarát - jelen esetben Teslár Ákos - miként gyorsul fel a cselekmény határidő hatására, hogy felejti Emil bácsit rabságban, ami már csak akkor derül ki, mikor egy lelkes pöttöm olvasó figyelmezteti. Figyelmeztető olvasókról fenyegető középiskolások is szóba kerülnek, akik jó(bb) esetben csak azért írnak e-mailt, hogy megfűzzék „írd má’ le, hogy miről szól”, rosszabb esetben azért, hogy tudassák, ha érettségin őt húzzák ki, bizony elkapják, és… Szóval „reszkess, félj és borzadj”, nem könnyű dolog majd’ 30 évesen érettségi tételnek lenni!
 
 
          Majd Brassai tanár úr a műfordításokról kezd érdeklődni, van egy olyan érzésem, hogy – gyakorló műfordítóként - ezt a kérdést, pontosabban az erre kapott válaszokat várta leginkább. A fordítások nehézsége, a már meglévőkkel való összevetés, a hagyományok és az aktualizálás, a hagyománytisztelet és újítás problematikája mellett nagyon érdekes példákat hoztak mindketten Vörösmartytól Szász Károlyon és Kosztolányin át Mészöly Dezsőig és Nádasdy Ádámig fordítókra, fordítói stílusokra, módszerekre. Shakespeare és a Rómeó és Júlia nyelvének eddig visszafojtott erotikája után más, általa angolból fordított darabokra terelődik a szó: olyan kisebb vagy nagyobb vihart kavart előadásokról van szó, mint pl. Edward Albee Szilvia a K című darabja, vagy a Shopping and fucking.
 
 
          Hosszas dedikálás után, mikor bájos kislányok tolták köteteiket Dani bácsi orra alá, és adták cserébe ajándékba a saját rajzukat, elnéztem a vombatos pólóban mosolygó és örömmel beszélgető szerzőt, aki –ugyanúgy mint a jelenlévők - felkapta a fejét mikor egy hölgy (már nem az ovis, kisiskolás korosztályból) dallamos Dániel megszólítással kért autogramot, és én csak arra gondoltam, hogy kíváncsian várom a télen remélhetőleg megjelenő új kötetet: vajon Danis vagy Dánieles lesz-e?
 

Csapody Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.