Utazás a múzeum mélyére
Árgus 2008/1
Évek óta érdeklődéssel olvasom néhány, szakmailag nagyon felkészült magyar kutató könyveit, tanulmányait, akiknek feltűnt, hogy az utóbbi évtizedekben a modern múzeumok válságát tematizáló „új muzeológiaként” elkeresztelt kritikai diskurzus jelöli ki a múzeumról, mint intézményről szóló beszéd kereteit, és akik úgy gondolták, hogy érdemes bekapcsolódni ebbe a vitába itthon is, ezúttal éppen az Árgus lapjain keresztül.
- 2008. május 22.
Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt az örömteli tényt, miszerint évrol-évre többen látogatják e muszeionokat, hogy egyre jobban prosperál – Almási Miklós találó kifejezését kölcsönvéve – a nézelődésipar, jóllehet ahogy arra Marosi Ernő is felhívta a figyelmet: „A múzeum a maga őrző, raktárban konzerváló funkcióját akkor is betöltheti, ha kiállítása egyáltalán nincs.”
Adódik a kérdés, hogy mit őriz meg egy múzeum, és milyen választás alapján? Tárgyakat őriz, természetesen, például múmiákat, mindig a győzők, a történetek elbeszélőinek választása alapján, de egyúttal a múmiákról alkotott pillanatnyi ideákat is mumifikálja. Ezekre az aktuális elképzelésekre kérdez rá az új muzeológia, és rendíti meg a narrátor biztosnak hitt pozícióját. A múzeum szándékainak megismerésével nem az ott tárolt és/vagy bemutatott múmiákról tudunk meg többet, hanem az emberiség önéletrajzához, legbelső titkaihoz, vagyis az önmagáról megalkotott képhez jutunk hozzá, legálisan bár, de nem következmények nélkül. Ez a megtalált napló persze sosem a teljes igazságot tartalmazza, így tehát jelen számunkban olvasható tanulmányok nem is ennek erednek nyomába, inkább a fenti metaforát körbejárva kérdeznek rá a 21. század kultúrájában mind nagyobb szerepet játszó intézmény feladataira, szerepeire és múltjaira, több lehetséges narratívát is felkínálva a múzeumolvasónak – a múzeumolvasóról.
De nem csak ezért érdemes olvasni mostani számunkat. Erdősi Anikó Mark Dion amerikai képzőművésszel, a múzeumok, az egykori furcsasággyűjtemények szerepét újradefiniáló „jelenkoros régésszel” készített interjút New Yorkban; de nálunk olvashatod először Lévai Balázs és Philip Roth izgalmas beszélgetését is. A tavaly elhunyt Ingmar Bergmanról avatott ismerője, ismerőse, a Stockholmi Egyetem tanára, Maaret Koskinen foglalja össze gondolatait, míg Michelangelo Antonioni kultikus Nagyításáról John Cunningham küldött nekünk tanulmányt. Michael Gorra a Smith College (Northampton, Massachusetts) professzora a tavaly 150 éve született Joseph Conrad életmuvét és regényeinek utóéletét foglalja össze, Radnóti Sándor pedig készülő Winckelmann-könyvének egy fejezetét adja közre, míg fotográfia rovatunkban Sióréti Gábor fotóriporter a Néprajzi Múzeum Ázsia tárában készített fényképei láthatók. Vannak még versek (igen), kedves kritikák. Vörös István novellája mellett közöljük Határ Győző röviddel halála előtt, 2006 őszén küldött „Az utolsó óra” című, mindeddig publikálatlan írását. Egy rövid szöveg sok hosszú mellett. Így együtt kitesznek egy könyvet. Hosszú vonatútra ideális olvasmány.
U.I.: Különösem ajánlom a Venezia Expresszre (Velence felé), és a Báthory Expresszre (oda-vissza).
Pallag Zoltán, főszerkesztő
Részlet a lapszámból:
Babiczky Tibor
Lizzie Borden balladája
Egy régi nyárvégi napon
– És Fall Riverben szép a nyár –
Miss Borden kinéz az ablakon
És szól a cselédnek: „Gyere már”
Vörös szinű a délután
– És Fall Riverben szép a nyár –
Miss Borden kinéz az ablakon
És szól a cselédnek: „Gyere már”
Vörös szinű a délután
„Apám halott, siess, szivem”
– Augusztus negyedike volt tán –
Borden-ház, au troisieme*
S az öreg Borden halott már
Arca helyén egy nyitott száj
Lizzie Borden baltát ragadott
S anyjára negyvenszer csapott
Roppan a csont és az apja halott
Ő negyvenegy ütést kapott**
Miss Borden könnyet sem ejtett
– „Milyen szép arca volt, teremtőm” –
Csak ült ott az apja mellett
Amíg megérkezett a rendőr
Csak Miss Borden anyja nem jön
„Anyám sétálni ment, úgy tudom”
– Rigók dalolnak kint a fán –
S a vendégszobában, a pamlagon
„No nézd, hát itthon volt anyám”
Csillog a fény vörös haján
Lizzie Borden baltát ragadott
S anyjára negyvenszer csapott
Roppan a csont és az apja halott
Ő negyvenegy ütést kapott
S a holtak alusznak a rózsa alatt
– Egy rebbenő madárcsapat –
„Lizzie, ne rejtsd el arcodat”
Zuhog le ránk az alkonyat
Csak egy baltavillanás a nap
És ősz lesz és lehull a lomb
– Az Úr legyen veled –
„Lizzie, ne legyél bolond”
Figyeld a széthasadt eget
Se Nap, se Hold, se fellegek
Lizzie Borden baltát ragadott
S anyjára negyvenszer csapott
Roppan a csont és az apja halott
Ő negyvenegy ütést kapott
Hozzászólás