Az ünnepi szabad négy napra is jutott az Olvasóliget felolvasásaiból. 22-én, szombaton Tóth Krisztina volt a Litera vendége. Zelki János kérdezte a margitszigeti Holdudvarban.

Talán nem mindenki tudja, Tóth Krisztina költő-prózaíró civilben üvegműves. Nemrég Bárdudvarnokon járt, az üvegművesek alkotótáborában. A szép számmal összegyűlt margitszigeti közönségnek – amelynek tagjai közt már visszajáró vendégeket is felfedezhettünk - kezdésként erről mesélt. A művészeti tábor programjaként egy kaposvári docensnő faggatta költészetről, üvegről (http://bardudvarnok.blog.hu). A katartikus élményről, az üvegfúvás hősies és férfias műveletéről és a hutákról még az est után is hosszan, csodálattal beszélt a költő.
Tóth Kriszta háromféle olvasnivalót hozott az estre: tárcanovellát, verset és novellát. Kezdésként két tárcanovella hangzott el abból a készülő kötetből, amely ilyen jellegű írásait gyűjti egybe.
Az Olvasóliget sorozat szellemében nem maradhatott el a kérdés vendégünk kedves olvasmányairól, legutóbbi olvasmányélményeiről. Tóth Krisztina Kemény István Kedves ismeretlen című regényét említette, amely egyrészt elbűvölte, másrészt – mint mondta - úgy járt vele, mint annak idején, amikor először olvasott Kemény-verseket. Különös, rejtélyes világnak érezte, amelybe bele kell simulni, meg kell szokni, hogy közelebb engedjen. Mostanában Darvasi László Virágzabálók című regénye nyűgözte még le, „költőiségével”.
Ezt követően legfrissebb, még publikálatlan versei közül felolvasta a Hosszú alvót, majd Magas labda című kötetéből a Kutya és a Csengőhangok verseket, sajátos tördelése miatt nem vállalkozott azonban a Sziréna című darab felolvasására.
Zelki János átkötésként arról kérdezte vendégét, mit gondol a jelenségről, hogy hozzávetőleg egy tucat éve elkezdtek prózát írni a költők: Parti Nagy Lajos, Takács Zsuzsa, Rakovszky Zsuzsa, Takács Zsuzsa, Schein Gábor például, és most Kriszta is. Tóth Krisztina szerint nem csoda, Kosztolányi is több műfajban alkotott. Zelki János szerint azonban az épp kivétel volt, hiszen Petőfi, Arany, József Attila, Szabó Lőrinc, Pilinszky, Petri és még sokan mások egyáltalán nem vagy igen kevéssé fordultak a próza műfajához. Tóth Kriszta Rakovszky Zsuzsa mondatával replikázott, miszerint azon nem lepődik meg senki, hogy az asztalos nemcsak széket csinál, hanem asztalt is. Akkor meg? De a Litera moderátora nem hagyta annyiban, állította, hogy a szék meg az asztal között csupán annyi a különbség, mint a szonett és az óda között. Abban azonban egyetértettek, hogy jelzett mai költők valódi prózát írnak, nem csupán költő által fabrikált „ahhoz képest” műveket.
Az est felolvasással zárult. Vendégünk, Tóth Krisztina a tárcakötetéhez hasonlóan szintén nem sokára megjelenő novelláskötetének egy darabját olvasta fel a közönség élvezetére. Ezek az írások mindannyiunk képmására születtek, a múlt, az idő, az emlékezet és a lélek mélységes mély kútjaiba tekintenek… és oda vezetik az olvasó tekintetét. Legyen az vers vagy próza: egyszerre kemény, nagy erővel megmunkált és finom, pontos, törékenyen is teljes üvegköltészet mindahány.
(A fotókat Valuska Gábor készítette.)