Vaddisznóvadászat a Bakonyban
Hazai Attila írása
A litera "Mátyás király Gömörbe'" címmel meghívásos pályázatot hirdetett kisprózai művek alkotására. A pályázatról bővebben a litera Mátyás-oldalán olvashatnak.
- 2008. április 25.
K olozsváry-Hunyady-Anjou Mátyás trónfoglalásának és szentesített regnálásának harmadik esztendejében, a sötét középkor legvégének számunkra egy kicsit talán világosabban rózsaszín periódusában történt az eset, melyet Kárpát János Pannonius elbeszélek nektek!
xxx
Mégpedig egy csodaszép szeptemberi délelőttön történt az eset, amikor kellemesen szikrázott Esztergom, Visegrád, Buda, Pécs és Szeged felett a forró és szlávosan narancssárgán pirosló itáliai napfény! Mátyásnak eszébe jutott apjának tett abszolúte nagyravágyó, konok, hiú és a mai napig be nem váltott ígérete:
- Megígérem édesapámnak, hogy jól kilököm a törököt mitőlünk a Hazából, s egyúttal majd megfoglalom az egész bécsi, drezdai germán világot!
Hírhedten Igazságosztó Mattiász királyunknak kiskorában mindig azt mondogatta a papája, s a tatája - akik hadvezérek voltak -, hogy a Dunántúlon és nyugaton csak Germánok, Németek, Osztrákok és Svábok laknak!
- Tehát, akkor, édesapám, ott mindenki Szász? – kérdezte ilyenkor a legifjabb és igencsak icipici Hunyadi Mattiász.
- Igen, fiam majdnem igazad van! Ám a nyugat számunkra még szűz impérium, s, tennen dicső dolgod lesz, hogy megjózanítod és megoltalmazod őket!
xxx
Egyik leginkább vitatottan legtehetségesebb és legigazságosabb Magyar Királyunk államfői kíváncsiságból szerette volna megfigyelni: vajon kik laknak a Bakony körül?
Mattiász tanulmányozni kívánta, vajh mely famíliák tobzódnak arrafelé? Reneszánsz királyunk fantáziáját igencsak izgatta a nemzeti kérdés, saját szemével kívánta megtekinteni, vajon kicsodák szaporodnak Árpádtól örökölt táblájának eme becsben tartott ugor négyzetében, vagyis a mai Veszprém, Sopron, Szigliget és Tihany által bekeríthető Bűvös Négyszögletben. Ezért trükköt eszelt ki: szólt rettegett pohárnokának, Zalai Leventének, hogy szervezzen délutánra egy bakonyi őzgida, vaddisznó, pinty és fülemüle vadászatot!
xxx
Mátyás király Önnön beszámolója a nemes tettéről János Kárpát Pannonius hű szolgája által lejegyezve:
Smucig a német, magyar az ász!
Mattot kap a német, a magyar az ász!
Én vagyok a Magyar Mattiász,
Én vagyok a Kolozsváry-Anjou Mattiász,
ha mattot kap Európa, magyar lengyelnél lesz az ász!
(János Kárpát Pannonius)
Vadászjegyzet Még Egyszer :
Vaddisznó helyett késő este egy zebra jelent meg lesünktől jobbra, mely fenomén valószínűleg a visegrádi állatkertemből szökött meg. Megvallom, sokat ittunk Zalay Levente tábornokommal és Puskádi Károly fővadászommal, olyannyira sokat, hogy már csak négy liter borunk maradt! Tudtuk, sebesen cselekedni kell!
Félresikerült bakonyi vadászatomon izgatottan nézek az őzikének tévesztett zebra szemébe. Ez fontos, mármint a szemkontaktus, megpróbálom ráerőltetni akaratomat. Szilárdan állom tekintetét, s közben az oly értékes szívére és májára koncentrálok. Azt a két pontot kell először megcélozni. Erős és jól kiszámolt mozdulattal a mája felé hajítom dárdámat. Az állat megtekeredik, szinte felugrik a vízben, s így a nyakán, szívén találom el a mellkasához közel. Az ősmagyar dunántúli zebra kékesfekete vére kibuggyan a sebből és megfesti a Balaton vizét. Újra támadok. Immár soproni töltős puskával, melyet Nagyvázsonyi - Puskády Karcsi bácsi - a debreceni lakatosok céhének fővadásza - adott kölcsön a sötét középkorvégi vadászat alkalmából. Eltalálom a puskagolyómmal a vaddisznószerű zebrát a köldöke tájékán. Erős és ravasz akaratom felsérti a tenyerem, de segítségével nemsokára partra húzom az állatot. Figyelem, ahogy ez a protestáns zebra vergődik. Nem fél a haláltól, mégis jókora könnycsepp jelenik meg a szemében. Tök olyan mintha egy eltévedett vaddisznó lenne!
Hatalmas erő van a bakonyi zebrában, de néhány perc múlva mégis feladja a küzdelmet. Azt hazudja, hogy nem cigány zebra, hanem katolikus oroszlán. Hihetetlen dumája van ennek az afrikai zebrának! Ha én ezt a Kossuth Klubban elmesélném? Odalépek a zebrához és megállapítom, ez egy különleges, nevezzük úgy: bakonyi, veszprémi, nagyvázsonyi zebra, talán a harcsa, a szarvas, a kuvasz és a vaddisznó távoli rokona lehet, mindenesetre nem egy tipikus magyarországi élőlény. Vajon hogy kerülhetett ide?
Igaza volt tehát a Szent Lászlónak, Könyves Kálmánnak, Nagy Lajosnak és Tizedik Bélának! Kihúzom a kardom, ágyúm, puskám és hidrogéngránátom a zebrából, s homlokomról letörlöm az izzadságot. Boldog vagyok. Kifogtam az idegenlelkű, kálvinista buzi afrikai lovat! A magamét! Sikeres nap ez a mai.
A merev zebrapintyet behúzom egy bokor alá, hogy a tetthelyre visszatérve, másoknak is meg tudjam majd mutatni, milyen szép a Badacsony mellett elterülő nagyvázsonyi térség. Le kellene dagerotipiázni, s talán Erdélyben és Kelet Magyarországon is érdemes lenne elterjeszteni e nagy fogásomat a középkori médiában, s akkor még több látogató érkezne erre a kárpát-medencei környékre. A Kalotaszegi Gundel, a Kalocsai Bécsi Szelet, a Makói Kóser Fivérek, a Rákóczi Rab Ráby, a Párizsi Dacia Promenád, a Lengyel Fiát, az Ugrik Finn Kovalinen, a Kínai Kati és az Egyél Otthon Brazil Barbara étteremben, lehetne akár Zebralevest vagy rostonsült Zebrát is felszolgálni… Véleményem szerint a Bakonyi Zebrahús jóval változatosabbá tehetné az idegenben született helyi lakosok és az idelátogatók étkezési szokásait! Valamint serkentően hatna mindannyiunk lelkiállapotára is!
Ma este először ezeket az európai megyéket keresem fel, hogy felajánljam nekik a friss zebratetemet. De Vajon Csáki István bácsi és Bea elhiszi-e nekem e történetet, ha véletlenül nem én vagyok Kolzsváry-Hunyady- Anjou Mátyás Attila király?
Hozzászólás