hirdetés

Vajna Ádám: A szocialista munkaversenyek első napjai

2018. október 30.

Az általános alany beleszimatol a levegőbe: / megalkuvás szaga. / Az utakat lezárták, / a kórházak kertjében vérszagra gyűl az éji vad. – A pluricentrizmust középpontba állító októberi Irodalmi Szemlét Vajna Ádám három versével ajánljuk.

hirdetés

Vajna Ádám

A szocialista munkaversenyek első napjai

A víz tiszta, a nap süt,
a szél az elvárt mértékben borzolja a tengert.
Az általános alany,
mint egy régi viccben, belép a bárba1.
Szeme akár az enyém,
s halott, jaj, halott benne minden remény.
Szatyrában fejes káposzta.
Tenyerében szívvonal felé hajló házasságvonal.
Ajkai között nyál.
A zenegépből meg szól valami régi nóta2,
a rím kedvéért legyen, hogy Kelet-Európa.
Az általános alany beleszimatol a levegőbe:
megalkuvás szaga.
Az utakat lezárták,
a kórházak kertjében vérszagra gyűl az éji vad.
Amíg a rügyező szomorúfűzek árnyékában
felmérik a természeti erőforrásokat,
a pultnál valaki halványan emlékezik
a szocialista munkaversenyek első napjaira.
A parlament ma éjjel leég,
de ezt itt még senki sem tudja.
Az általános alany odalép a pulthoz, és így szól:
e mű célja, hogy feltárja a modern társadalmat
működtető gazdasági törvényszerűségeket.

___________________________

1 Pártba

2 Ludwig Arno: Fräulein, woll´n Sie nicht ein Kind von mir?

 

Az angyalok strigulája

Míg az elmúlt évszázadokban
az épületek falfelületei
különböző módokon koszolódtak,
a fertődi kastély porcelánkályhái
már tisztább levegőjű szalonokat ígérnek.
A technika fejlődésének is megvannak
azonban a maga hátrányai.
Ha ugyanis a rossz forrását megszüntetjük,
feleslegessé válhat minden szellemi erőfeszítés,
amely annak leküzdésére irányul.
Márpedig a nagy szellemi alkotások java
mindig is ezt célozta.

Egy speciális masszával dolgozunk.
A falradír anyaga sűrűre főzött

lisztcsiriz vagy tésztagyurma.
Ehhez bizonyos mennyiségű rézgálicot,
azaz rézszulfátot adunk,
mely lépés azért fontos,
mert ennek az anyagnak csíraölő hatása van.
A rosszat ezután körkörös
mozdulatokkal távolítjuk el.

♪ Mennyi rossz csíra, mily sok kesergő vágy pusztul el,
Míg a tavaszban egy-két didergő virág kikel. ♪

A didergő virág liberális fantázia.
Mire ugyanis a jó beúszik a képbe,
a rossz már telehugyozta a medencét.
A falradírozó, a jó falradírozó tisztában van ezzel.
Ennek ellenére dolgozik.

Ez a fal sem radírozza le magát, nem igaz, főnök,
szól például a falradírozó,
és az angyalok behúznak egy strigulát.

 

Barokk tudósok tartása

Ahogy azt Levy (1983) megjegyzi,
ha barokk tudósokat zárunk
egy legalább 15x12-es sötétkamrába
– miközben fut, menekül a mezőkön át
a délutáni, ragyogó napfény! –,
kiváló eredményeket érhetünk el
az egyedfejlődés terén.

Barokk tudósok sötétkamrában való tartásához
azonban három alapszabállyal
érdemes tisztában lenni:

1. A barokk tudósokat érdemes párokban tartani.
2. Ha tudósainkat nem etetjük, egymást falják fel.
3. A tudós nem játék.

Szintén vegyük figyelembe,
hogy a barokk tudomány nagy találmánya
a földi és égi jelenségek összekapcsolása,
ily módon pedig az eget leső tekintetnek
a föld felé való irányítása.
Ha tehát tudósainkat boldognak
és kiegyensúlyozottnak szeretnénk tudni,
mindig biztosítsunk számukra
megfelelő fajtájú és elegendő mennyiségű táptalajt.
A barokk tudomány táptalaja
az isteni kegyelem által elrendezett világ.

A megfelelő körülmények
között tartott barokk tudósok
néhány év elteltével megcáfolják
az arisztotelészi világképet,
és a dinamikus természetszemléletet
helyezik a középpontba.
Innentől ügyeljünk arra,
hogy a középpontot legalább hetente egyszer tisztítsuk,
ellenkező esetben barokk tudósaink
megbetegedhetnek.

A megbetegedett vagy halott barokk tudósokat
semmiképp se dobjuk a WC-be,
ugyanis a vízrendszerbe kerülve
súlyos járványokat idézhetnek elő
(ld. az 1665-ös nagy londoni pestisjárványt).

A barokk tudósok, ha odafigyelünk rájuk,
igen szép kort megérhetnek,
és a későbbiekben már matematikai analízissel
vagy mechanikával is foglalkozhatnak.
Ha idősebb barokk tudósainkat
kényeztetni szeretnénk,
az alábbi mondatot kántáljuk nekik:

Hosszú az út és nehéz,
mely a pokolból a fénybe vezet.

 

 

Pluricentrizmus az októberi Irodalmi Szemlében

Az új Irodalmi Szemle tematikus tanulmányai a pluricentrikus nyelvek sajátosságait és a regionális nyelvhasználat irodalmi művekben való megjelenési formáit vizsgálják. Németh Zoltán a kortárs magyar irodalomból válogat, Petres Csizmadia Gabriella Száz Pál Fűje sarjad mezőknek című könyvét elemzi, Ladányi István az Új Symposion folyóirat első szerkesztői nemzedékéről ír, Szávai Dorottya pedig az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapokat a többnyelvűség perspektívájában mutatja be.
A lapszámban Juhász Tibortól és Vajna Ádámtól verset, Szászi Zoltántól és Tóth Lászlótól pedig prózát talál az olvasó. Bánki Éva Elsodort idő című könyvéről Polgár Anikó közöl értő kritikát.
A lapszámot Matúš Maťátko alkotásai illusztrálják. (Tartalom)

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.