Van alagút és fény is – Workshop az e-könyv jogok magyarországi helyzetéről
Idén nyártól havonta rendez könyvszakmai workshopokat a DBP Hungary. Az első eseményre június 4-én került sor, a résztvevők az e-book jogok magyarországi helyzetéről beszélgettek. - A találkozón Benedek Márton járt.
- 2010. június 9.
A Ráday Könyvesházban, a DBP Hungary szervezésében megrendezett eseményen az irodalmi ügynökségek képviseletében jelen volt Bolza Péter (Kátai és Bolza) és Uzseka Norbert (LexCopyright), szerzői jogi szakértőként pedig Koltay Krisztina kapcsolódott a találkozóhoz.
Uzseka tapasztalatai szerint egyelőre az az általános, hogy nem kell külön e-jogot fizetni, mert a legtöbb esetben a papíralapú kiadást gondozó kiadóhoz tartozik az e-jog is, ellenkező esetben a kiadó általában 15-25%-ot kér az elektronikus megjelenés nettó árbevételéből. Uzseka szerint sokszor az is előfordul, hogy a kelet-európai régióra egyszerűen nem is adnak e-jogot a külföldi kiadók (de arra is van példa, hogy egy-egy országra vesznek kizárólagos e-jogot).
Bolza Péter elmondta, hogy cégük szerződéseik döntő többsége nem foglalja magába az elektronikus jogot, ahhoz új szerződést kell kötniük – az ő esetükben a kiadók részesedése a nettó árbevételből 25%. Kiemelte, hogy az e-joggal megjelentetési kötelezettség is jár, nem lehet pihentetni a soros kiadványokat. Bolza szerint az e-jog tulajdonosai általában lojálisak a papír alapú kiadást gondozó félhez, de előfordul, hogy nagy versengés alakul ki egy-egy címért, és ilyenkor az e-megjelenést más kiadó is gondozhatja.
Egyelőre a nagy amerikai kiadók sem rendelkeznek elég tapasztalattal, hiszen a piac nagysága még mindig nem érte el a kritikus tömeget, és sok neves szerzőt (például Salman Rushdie-t) ki sem adnak e-könyv formátumban.
Bolza Péter felvázolta azt a gyakorlatot, miszerint az e-megjelenés esetén a szerző a kiadóval szerződik, és a kiadónak kell gondoskodni az illegális másolás megakadályozásáról. Ennek egyik lehetséges eszköze a másolásvédelem, de ezt valószínűleg nem fogják bevezetni, hanem folyamatos számonkérésekkel, vizsgálatokkal próbálnak küzdeni a másolatok terjedése ellen. Közben persze teljes életművek is fent vannak a neten, amivel egyelőre nem lehet mit kezdeni. Ilyen esetekben sokszor nem is léteznek e-jogok, vagy a szerzőnek kell lépni, elindítani a jogi procedúrát. Amennyiben van e-jog, akkor a tulajdonos felelőssége a törvénytelen másolatok elleni fellépés.
A wokshop résztvevőinek általános véleménye az volt, hogy a magyar e-könyv kereskedelem nincs lemaradva a világtól, persze Amerika és Európa előttünk jár, de még ott is csak próbálkoznak, tesztelnek, nincs kialakult gyakorlat. Ami az árakat illeti, itthon is nagyjából 2000 forint körüli áron lehet megvenni az e-könyveket, de nálunk sincs egyértelmű megállapodás arról, hogy szükség van-e kötött árakra. Az olvasók ára pedig még magas, bár folyamatosan csökken. Összességében elmondható, hogy az e-megjelenésnek is a papíralapú kiadás árához kell igazodnia, de extra, papíron nem megjeleníthető tartalmakat is szolgáltatni kell a vásárlónak, hogy vonzóvá tegyék a kiadványokat. A kiadóknak új utakon kell elkezdeniük járni, kezdve a megváltozott terjesztés által megnyíló új dimenziókkal és a fordítás kérdésével. Az e-megjelenéseknél ugyanis a fordítóval is külön szerződni kell, vagy legalábbis kellene, ám ennek a gyakorlata még nem jellemző.
Összefoglalásként elmondható, hogy a magyar könyvpiac szereplőinek még nem szükséges kapkodniuk, de figyelni kell az e-jogokra, vásárlásukra muszáj költeni. Körültekintő szerződések, sok idő és pénz – nagyjából ez a helyes hozzáállás. Az már az én megjegyzésem, hogy az sem ártana, ha a piac irányítói naprakészek lennének az e-könyveket érintő technikai kérdésekkel kapcsolatban, legalább annyira, hogy butaságokat ne mondjanak. Ahogy Bolza Péter mondta, „van alagút és fény is, de egyelőre nem tudni, mi van.”
Uzseka tapasztalatai szerint egyelőre az az általános, hogy nem kell külön e-jogot fizetni, mert a legtöbb esetben a papíralapú kiadást gondozó kiadóhoz tartozik az e-jog is, ellenkező esetben a kiadó általában 15-25%-ot kér az elektronikus megjelenés nettó árbevételéből. Uzseka szerint sokszor az is előfordul, hogy a kelet-európai régióra egyszerűen nem is adnak e-jogot a külföldi kiadók (de arra is van példa, hogy egy-egy országra vesznek kizárólagos e-jogot).
Bolza Péter elmondta, hogy cégük szerződéseik döntő többsége nem foglalja magába az elektronikus jogot, ahhoz új szerződést kell kötniük – az ő esetükben a kiadók részesedése a nettó árbevételből 25%. Kiemelte, hogy az e-joggal megjelentetési kötelezettség is jár, nem lehet pihentetni a soros kiadványokat. Bolza szerint az e-jog tulajdonosai általában lojálisak a papír alapú kiadást gondozó félhez, de előfordul, hogy nagy versengés alakul ki egy-egy címért, és ilyenkor az e-megjelenést más kiadó is gondozhatja.
Egyelőre a nagy amerikai kiadók sem rendelkeznek elég tapasztalattal, hiszen a piac nagysága még mindig nem érte el a kritikus tömeget, és sok neves szerzőt (például Salman Rushdie-t) ki sem adnak e-könyv formátumban.
Bolza Péter felvázolta azt a gyakorlatot, miszerint az e-megjelenés esetén a szerző a kiadóval szerződik, és a kiadónak kell gondoskodni az illegális másolás megakadályozásáról. Ennek egyik lehetséges eszköze a másolásvédelem, de ezt valószínűleg nem fogják bevezetni, hanem folyamatos számonkérésekkel, vizsgálatokkal próbálnak küzdeni a másolatok terjedése ellen. Közben persze teljes életművek is fent vannak a neten, amivel egyelőre nem lehet mit kezdeni. Ilyen esetekben sokszor nem is léteznek e-jogok, vagy a szerzőnek kell lépni, elindítani a jogi procedúrát. Amennyiben van e-jog, akkor a tulajdonos felelőssége a törvénytelen másolatok elleni fellépés.
A wokshop résztvevőinek általános véleménye az volt, hogy a magyar e-könyv kereskedelem nincs lemaradva a világtól, persze Amerika és Európa előttünk jár, de még ott is csak próbálkoznak, tesztelnek, nincs kialakult gyakorlat. Ami az árakat illeti, itthon is nagyjából 2000 forint körüli áron lehet megvenni az e-könyveket, de nálunk sincs egyértelmű megállapodás arról, hogy szükség van-e kötött árakra. Az olvasók ára pedig még magas, bár folyamatosan csökken. Összességében elmondható, hogy az e-megjelenésnek is a papíralapú kiadás árához kell igazodnia, de extra, papíron nem megjeleníthető tartalmakat is szolgáltatni kell a vásárlónak, hogy vonzóvá tegyék a kiadványokat. A kiadóknak új utakon kell elkezdeniük járni, kezdve a megváltozott terjesztés által megnyíló új dimenziókkal és a fordítás kérdésével. Az e-megjelenéseknél ugyanis a fordítóval is külön szerződni kell, vagy legalábbis kellene, ám ennek a gyakorlata még nem jellemző.
Összefoglalásként elmondható, hogy a magyar könyvpiac szereplőinek még nem szükséges kapkodniuk, de figyelni kell az e-jogokra, vásárlásukra muszáj költeni. Körültekintő szerződések, sok idő és pénz – nagyjából ez a helyes hozzáállás. Az már az én megjegyzésem, hogy az sem ártana, ha a piac irányítói naprakészek lennének az e-könyveket érintő technikai kérdésekkel kapcsolatban, legalább annyira, hogy butaságokat ne mondjanak. Ahogy Bolza Péter mondta, „van alagút és fény is, de egyelőre nem tudni, mi van.”
Hozzászólás