hirdetés

Van-e magyar irodalom az orosz könyvpiacon?

2018. április 20.

Korán érkeztem, hogy biztosan megtaláljam a Márai termet, a túl sok szabadidőmet ezért a standok között nézelődve töltöttem, majdnem lenullázva a bankkártyámat. Pedig orosz irodalom még csak nem is került a kiadói logókkal ellátott papírszatyorba. - Orosz irodalom a magyar könyvpiacon című beszélgetésről Sárkány Tímea tudósított.

hirdetés

A 25. Nemzetközi Könyvfesztivál második napján, péntek délután az orosz irodalom magyarországi kiadásáról, illetve a magyar művek orosz könyvpiaci mozgásáról szólt a beszélgetés. M. Nagy Miklós a Helikon Kiadó irodalmi vezetője és főszerkesztője hosszú utat járt be Várpalotától Moszkváig. Elmondása szerint, gyerekkorában egy kiváló orosztanára volt, aki szituációs játékokkal igyekezett tanítani a nyelvet, viszont ő nem szeretett játszani, habár tetszett neki a nyelv, így egy orosz nyelvtankönyvett vett kézbe, és tisztességesen megtanult oroszul. Ezután következtek az oroszországi tanumányok, és az orosz írókról, orosz életről, orosz nőkről született az esszéregénye, Ha nem is egy bombanő címmel.

Zelei Dávid a beszélgetés során végig a komparatív kérdésfeltevést gyakorolta, hogy összehasonításra kerüljön az orosz és a magyar kiadói perspektíva, és hogy milyen arányban fordítja egymást a két nemzet. Vannak sztereotípiák, amik mentén alakul a könyvkiadás az utolsó 30 évben? Mely könyvek számítanak sikeresnek? M. Nagy szerint a siker az eladási példányszámtól függ, ha legalább kétezer példány elfogyott, akkor tekinti sikeresnek és nyereségesnek a fordítást a kiadó.

M. Nagy Miklós és Zelei Dávid


A kilencvenes évek elején Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin A Gulag szigetvilág című könyve volt nagyon népszerű a magyar olvasók körében. Szolzsenyicin 1973-ban írta meg Nyugaton a sztálini munkatáborokról szóló trilógiáját, mivel 11 évet ő is a lágervilágban töltött. A könyv sokáig szamizdatként kerengett, végül a három kötetes “szépirodalmi tanulmánykísérlet”-et 1993-ban Soproni András fordította magyarra, majd a két kötetre rövidített változat ugyancsak Soproni fordításában 2009-ben jelent meg az Európa Kiadónál. Edvard Radzinszkij Az utolsó cár (II. Miklós élete és halála) című történeti munkáját a rendszerváltást követően a megnyíló levéltárak és az addig zárolt dokumentumok kutatásából írta, feldolgozva az addig titkosítottak aktákat, leveleket, naplójegyzeteket, amik a cári család kivégzését dokumentálták. Az itthoni olvasói körökben ez is népszerűvé vált, annak ellenére is, hogy Radzinszkij azt tekinti történelmi igazságnak, ami a történet szempontjából a legizgalmasabb. Így került a könyvbe Nagy Imre neve is, de a szerző sem tudta igazolni, hogy a Nagy családnév sokaságából, ez az az Imre lehetette-e, így történetileg nem mindig tekinthetőek hitelesnek a könyvei. Ljudmila Ulickajának hatalmas sikere van Magyarországon, nagyobb mint a világ többi országában, regényeit 30 ezer példányban adják el, de nincs rá kézzelfogható válasz, hogy miért. A huszadik század vége fele egyre nagyobb igény van arra, hogy a történelem női perspektívából is megíródjon, Ulickaja mellett M. Nagy Alice Munro munkásságát hozza fel példának.  A dokumentarista történeti regények mellett az újrealizmus és a zsánerirodalom, azon belül a fantasy és a scifi-könyvek népszerűek, mivel különböző szubkultúrákat szolgálnak ki, példaként Zakhar Prilepin kerül említésre fantasy kategóriában. Viktor Pelevin és Vlagyimir Szorokin a "posztmodern végvári harcosai" címkét kapták, viszont M. Nagy úgy véli, Pelevin új regénye, az iPhuck 10 visszabillenti a szerzőt, mivel olyan témákat feszeget 2017-es regényében, mint a metoo és a mesterséges intelligencia. Várható lesz ennek a regénynek a fordítása, emellett Pelevin elbeszéléseit is szeretnék összegyűjteni egy válogatott kötetbe.

Egy ponton interaktívvá válik a beszélgetés, a közönségből valaki rákérdez, hogy mi van a magyar irodalom oroszra fordításával, mert mindjárt letelik az egy óra, és a hölgy erre mindenképp választ szeretne kapni. M. Nagy szerint az oroszok másképp állnak a magyar könyvekhez, azt feltételezik, hogy a magyar irodalom lefordítása és kiadása nem lesz nyereséges, míg Magyarországon minden orosz siker megjelenik (ez persze függ a kiadók esztétikai, missziós törekvéseitől is, azzal a céllal, hogy ne legyen veszteséges). Magyar könyvek közül Mesterházy Lajos 1976-os regénye, A Prométheusz-rejtély számított sikeresnek orosz fordításban, ezt követik a listán Örkény István művei, Kertész Imre Sorstalansága, Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája, Esterházy Péter Harmonia Caelestise és a Javított kiadás. Márai Sándort hiába fordították le a világ nyelveire, az oroszokat nem érdekli ő.

M. Nagy Miklós a közelgő kiadványokról mondott még pár szót a beszélgetés zárásaként. A Helikon Kiadónál Borisz Akunyin történelmi sorozata fog hamarosan megjelenni, de Pelevin és Szorokin új könyveinek fordítását is folytatni fogják, klasszikus orosz szerzők újrafordítására is van esély, de nem szisztematikusan fog történni. Legközelebb Turgenyev Apák és fiúk című könyve jön ki új magyar fordításban, de évente terveznek egy-egy klasszikust nyelvileg felfrissíteni.

Sárkány Tímea

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.