hirdetés

Szirák Péter: "Van még tovább"

2016. január 21.

Az egyetemen és a Stúdióban felbukkanó fiatal költők, írók és értekezők igényességét, szorgalmát és kitartását látva mindig egy kicsit megnyugszom. Van még tovább. − Interjú Szirák Péterrel, az Alföld újonnan megválasztott főszerkesztőjével.

hirdetés

Ha visszagondolsz a személyes Alföld-történetedre, olvasóként mikortól kezdve követed a folyóirat történetét? Mik voltak az első tapasztalataid?

Szirák Péter: Hosszú és szenvedélyektől sem mentes történet. Még nem voltam gimnazista, amikor 1981 júniusában először megvásároltam a lapot. 12 forintba került, Takács Zsuzsa szép verseivel indult, Kántor Lajos Szabédi Lászlóról, Görömbei András pedig Sütő Andrásról értekezett. A szám minden betűjét elolvastam, s debreceniként igen büszke voltam, hogy ilyen folyóiratot szerkesztenek a városban. Verseket írogató kamasz-busongóként ez némi vigaszt is jelentett, s persze a vágyat, hogy egyszer majd én is köztük lehetek… Aztán a korai időkben,’83-84 táján be is léphettem a „szentélybe”: kedves magyartanárnőm valahonnan ismerte Aczél Gézát, s a verselményeimmel felkerestük a szerkesztőségben a mestert, aki – reálisan és bölcsen – azt javasolta, hogy olvassak sokat, főleg nyugatnémet költőket… Én elvonultam olvasni, s aztán majd ’90 táján jelentkeztem újra, Mészáros Sándornál – értekezőként.

A nyolcvanas években a kortárs irodalom (ha úgy tetszik még korábban, Esterházy 74-es első közlésétől) egyik legfontosabb műhelye lett. Az irodalom által is kilépett a Budapest-központúságból. Hogyan korszakolható az Alföld története? Mennyiben, milyen jegyek alapján vált önálló, szuverén fórummá az akkoriban például szintén komoly szerepre szert tevő Jelenkor mellett?

Valóban a ’70-es évektől vált országos jelentőségűvé, mégpedig azáltal, hogy többféle szellemi és ízlésvilág hordozója lett, a minőségelv elhanyagolhatatlan kitüntetettségével. A mások mellett Juhász Béla, Márkus Béla, Aczél Géza, Fülöp László és Imre László által szerkesztett lap képviselte a nép-nemzetiek akkori progresszivitását, igyekezett megismertetni a határon túli magyar irodalmat, ugyanakkor közölt benne Esterházy és Tandori, s a máshol ritkán szóhoz jutó Oravecz Imre. A ’90-es évek elejétől új korszak kezdődött: egyre nagyobb teret kapott a „fiatal irodalom” és az alkotásaikat értelmező új kritikai szemlélet.

A kilencvenes évek elején erőteljesen megjelenő irodalomelméleti hatások közül az Alföldben többféle irodalomelméleti irányzat, többek között az ún. hermeneutikai iskola gondolkodásmódja jelent meg erőteljesen. Milyen szellemi környezet, és meghatározók nyomán alakult így?

Az új iránti kíváncsiság és a kísérletező kockázatvállalás szakmai-alkati feltételei mindig is jelen voltak az Alföldben: Aczél Géza avantgárd-kutató volt, Keresztury Tibor és Mészáros Sándor pedig a ’80-as évek közepétől a megújuló irodalmi ízlés elkötelezettjeivé váltak. Az egyetemmel való szoros kapcsolat, az onnan kikerülő fiatal irodalmárok új orientációja is igényelte a változást. Kulcsár Szabó Ernő erőteljesebb szellemi hatására a debreceni és a budapesti ifjak a nagy múltú (a manapság is példásan aktív) Alföld Stúdióban találtak egymásra. Az akkor indulók a hermeneutika, a recepcióesztétika, a dekonstrukció, majd később a mediális kultúratudomány távlatait igyekeztek kiaknázni, s valóban markáns és maradandó arcélt kölcsönöztek a lapnak.

Amióta te is szerkeszted, ebben a periódusban mik a tapasztalataid? A nyomtatott folyóiratok hangsúlyos volta mérséklődött; az Alföld mennyire próbálta "állni a sarat"?

Sok minden aggasztót tapasztaltam, az olvasás mértékének visszaesésétől a kultúrafinanszírozási mizériákig, de az egyetemen és a Stúdióban felbukkanó fiatal költők, írók és értekezők igényességét, szorgalmát és kitartását látva mindig egy kicsit megnyugszom. Van még tovább. Voltaképpen ez a mindig újra biztató közeg teszi folytathatóvá az Alföldet, mint szellemi vállalkozást. Ami az online-t és a printet illeti: ezeket nem kezeljük alternatívaként. Mi is tervezünk egy új, dinamikus online-felületet, ahol lesz mód gyors reakciókra, igényes ismeretterjesztésre és a közönséggel való elevenebb kapcsolatépítésre, de a könyv-alakú folyóiratot, amíg lehet, megőriznénk. Talán verseket és novellákat könnyebb képernyőről olvasni, bár sokan ezt sem teszik szívesen, de a lapban megjelenő veretes tanulmányok és kritikák olvasását (szél- és kijegyzetelését) jobban segíti a Nyugat-mintájú formátum.

Aczél Gézától te vetted át a főszerkesztői pozíciót; milyen hagyományőrző és milyen -megújító elképzeléseid vannak a következő évekre? Mire támaszkodik és merre nyit az Alföld?

A korábbiakban elmondottak alapján jócskán van mit megőrizni: legáltalánosabban a nyitottság, a minőség és a tehetséggondozás alapelvét, vagyis a szellemi műhelyként való működést. Módosítani érdemes viszont a lap tartalmát és külsejét, valamint a platformjait. Régi-új, s biztatóan fiatal munkatársaimmal együtt egy gyorsabb ritmusú és bővebb repertoárú folyóiratot képzelünk el, amely a művészeti produkciók tágabb körét közvetíti az olvasóinak, s amely egyes kulturális folyamatokat nemzetközi kitekintésben is megmutat, ezért tematikus számokat, valamint szép- és szakirodalmi fordításokat is megjelentetünk. A közeljövőben megindul az új online-Alföld, alapos tervezés után pedig jövő januártól az új arculatú print. Az is fontos, hogy személyesen is „látva lássanak”, vagyis hogy jobban megmutassuk magunkat az olvasóknak, ezért rangos szerzőink társaságában a korábbiaknál többször lépünk majd a város és az ország közönsége elé. Hiszek abban, hogy ha jó lapot szerkesztünk, akkor jobb lesz az irodalom is, s akkor még jobb lapot szerkeszthetünk és akkor…

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.